Cunami után tejeskávé

1. Melyik születésnapja a legemlékezetesebb?

– A tizedik, amikor először rájöttem, hogy az idő múlik, és nem leszek örökké gyerek. Egy sarokban duzzogtam végig a napot, pedig a szüleim szokás szerint elhalmoztak mindennel. Végül aztán a csokitorta hatására megbékéltem.

2. Bántja-e valami, amit elszalasztott az életében?

– Nem igazán, illetve, ha van is ilyen, nincs kedvem ostorozni magam.

 3. Mit szeret önmagában?

– Fegyelmezett és kitartó vagyok.

 4. Mivel lehet kikergetni a világból?

– Nyelvtanleckével. Szerencsére a kislányom elég önálló, ritkán kéri a segítségemet a tanulásban. Ha pedig mégis, akkor szinte minden tárgyban hasznos tudok lenni, kivéve a nyelvtant.

 5. Kíváncsiságból kivel cserélne életet egyetlen napra?

– Einsteinnel. Jó lenne megtapasztalni, milyen érzés, ha az ember az agyi kapacitásának olyan nagy százalékát használja, mint ahogy ő tette.

 6. Ha egy álomutazást nyerne, mit választana úti célul?

– Afrika mindig érdekelt, az apukám öt évet élt az algériai Oránban, ahonnan mindig küldte a képeslapokat vad­állatokról, pálmafás oázisokról, siva­tagról. Észak-Afrikába ugyan eljutottam, de mindig Közép-Afrika vonzott igazán, izgalmas világ, sajnos elég veszélyes is.

7. Mi a legértékesebb értéktelen tárgya?

– Egy orvosi sterilizáló doboz 1944-ből, amiben a nagyapám néhány orvosi eszköz mellett a sportérmeit és az óráját tartotta. Szövevényes történet, hogyan élte túl ő és a doboz is a háborút.

8. Mire sajnálja legjobban az időt?

– Közlekedésre és hajszárításra.

 9. Mire nem sajnálja a pénzt?

– Finom ételekre.

10. Kinek szánja az adója 1 százalékát?

– A Démétér Alapítványnak. Ez egy ­hiánypótló kezdeményezés, amelynek célja, hogy a csontvelő-átültetésen átesett gyerekek a családjuk állandó közelségében, a Szent László Kórház területén lévő Démétér Házban gyógyulhassanak. Gyerekkoromban sokat feküdtem kórházban, és emlékszem, milyen kínszenvedés volt kitölteni az időt két látogatás között.

11. Melyik írótól olvasta a legtöbb könyvet?

– A legtöbb oldalt mindenképp Dosztojevszkijtől. De vannak gyerekkönyvek, ilyen például az Egy ropi naplója sorozat, amelynek minden darabját rongyosra olvastuk.

12. Mi a számítógépén a háttérkép?

– Egy fotó a kislányomról és az unokatestvéréről. Korábban egy csésze tejeskávé volt, ez sokáig tartotta magát. Véletlenül belekerültem a 2004-es cu­na­miba a Maldív-szigeteken. Egy hánykolódó kis hajón voltunk, amikor a szemünk láttára elsöpörte a szökőár a szigetet, ahová tartottunk.

Kifogyott az üzemanyagunk, hánykolódtunk, és órákig nem tudtuk, mi lesz velünk, miközben tartottunk az utórezgések okozta második hullámtól. Hat óra elteltével végre kimenekítettek minket. Másnap lefotóztam a kávémat, hogy mindig emlékezzem rá: milyen szerencsés vagyok a sok áldozat és sebesült között, hogy így indíthatom a napom.

13. Ha az állatkertben egyetlen állatot kellene megfigyelnie egy napig, melyiket választaná?

– Egy napig biztos unnám, de talán az orangutánokat nézném, mert szórakoztatóak.

+1 Milyen idézetet tenne ki a hűtőajtóra, hogy minden reggel ezzel induljon?

– Semmilyent. A nap első félórájában bambulni szeretek. Megiszom a kávémat, közben ébredezem, elolvasom a híreket és élvezem, hogy pár percig még egyedül vagyok.

Goda Krisztina a rendezői diplomáját a londoni National Film and Television Schoolban, a forgatókönyvíróit a Los Angeles-i University of Californián szerezte. Nevét elsősorban a Csak szex és más semmi (2005), a Szabadság, szerelem (2006), a Kaméleon (2008), a Veszettek (2014) és a BÚÉK (2018) című filmek tették ismertté. A nagyjátékfilmek mellett rendezett rövid- és dokumentumfilmet, reklámokat és színdarabot, tévésorozatot (Csak színház és más semmi). Balázs Béla-díjas, a 37. Magyar Filmszemlén Forgatókönyvírói díjat, a 40.-en Film.hu-díjat kapott, továbbá több nemzetközi fesztiváldíjat is elnyert. Egy 12 éves kislány édesanyja.