Légy az élet csodálója!

1. Melyik születésnapja a legemlékezetesebb?

– A hatvanötödik, mert ez különleges, valóban felejthetetlen volt. A férjemtől kaptam egy „édenkerti” meghívót, hogy elvigyen az ősi legendák földjére, az Azori-szigetek egyikére. Amikor megláttam a hatalmas víztükör és az ég szegélyéből előtűnő Sao Miguel zöldes vonulatát, abban a pillanatban elhittem, nem az számít, hogy egy perc alatt hányszor veszünk levegőt, csak azok a pillanatok igazán fontosak, amikor a gyönyörűségtől eláll a lélegzetünk. Újra éreztem az újjászületett ifjúság ízét.

2. Bántja-e valami, amit elszalasztott az életében?

– Nem tudom, hogy valaha valamit is elmulasztottam volna, de ha igen, nincs késő, bármit helyrehozhatok… Még csak 73 éves vagyok, és hiszem, hogy az életembe sok minden beleférhet. Én tudok bocsánatot kérni, örülni mások sikerének, boldogságának, és tudok szívből szeretni, mert ezen dől el minden dolog.

3. Mit szeret önmagában?

– Azt, hogy nekem bolond szív jutott. A szívem mindig akar tőlem valamit, mindig keresi az újat, a lehetetlent. Szeretem a bennem lévő tartást, hogy igyekszem az emberekben meglátni a jót, hogy a lelkiismeretem vezet, és szeretem a „mindig játszani, a csak úgy nekivágni a világnak” magatartást. Hogy miért? Mert ezek a tulajdonságaim segítenek abban, hogy a földön járva enyém legyen a mennyei.

 4. Mivel lehet kikergetni a világból?

– A közömbösséggel, az érzéketlen kőszívűséggel, a durvasággal és a „ki, ha én nem!” mentalitással. Azt is nehezen viselem, ha egyesek megengedik maguknak, hogy bárkit szabadon sértegessenek, csak azért, mert úgy gondolják, ehhez joguk van.

 5. Kíváncsiságból kivel cserélne életet egyetlen napra?

– A kutyákkal. Tudni szeretném, mit éreznek, mi az a titok, ami miatt mindent meg tudnak bocsátani az ellenük vétkezőknek.

6. Ha egy álomutazást nyerne, mit választana úti célul?

– Gyerekkoromban gyakran forgattam a Világatlaszt, és mindig utazni akartam, látni, semmitől sem félni és mindenhez kötődni. A legtöbben azért kelnek útra, hogy néhány percre, néhány napra elhiggyék, boldogok. Én szeretem az otthonomat, akár az olaszországi Amalfi városka polgárai, akik azt mondják: ha holnap eljönne a világvége, észre sem vennék, mert már a paradicsomban élnek. Hát, én is így vagyok. Anélkül, hogy bárhova is elutaznék, bennem zeng a világ, olyan, mintha két oldalról sütne rám a nap.

 7. Mi a legértékesebb értéktelen tárgya?

– Édesanyám szőnyegporolója. Mások azt mondanák, kacat, de nekem kincs. Sok éve elkértem tőle, rám is csodálkozott, minek az nekem. Nehéz megmagyarázni, de hiszem, hogy őrzi anyám kezének melegét, amire gyerekkoromban nagy szükségem lett volna. Itt van velem, becsben tartom, semmi pénzért meg nem válnék tőle, pedig sokszor úgy vert vele, mint más a szőnyeget.

 8. Mire sajnálja legjobban az időt?

– Az önsajnálatra.

 9. Mire nem sajnálja a pénzt?

– Könyvekre, mert mágikus erejük van, kinyitják előttem a világot, elvisznek, visszahoznak, minden porcikámat átjárja a szavak ereje.

10. Szokott-e jótékonykodni?

– Igen, de én nem pénzt adok általában, hanem időt. Naponta látogatok egy idős embert, akinek a felesége hónapok óta nagyon beteg. Mint a kő, olyan nehéz a szíve, és kell, hogy elmondja valakinek a bánatát. Minden este bekopogok hozzájuk, hogy segítsek felemelni a szívét.

11. Melyik írótól olvasta a legtöbb könyvet?

– Nehéz a válasz, mert én sok könyvet olvasok. Talán Szabó Magdától és Márai Sándortól.

12. Mi a számítógépén a háttérkép?

– Egy szárnyas angyal, hogy az ő szemével lássam a világot, hogy soha meg ne rendüljön bennem a hit, hogy elhiggyem, még nem késő, még minden lehetséges.

13. Ha az állatkertben egyetlen állatot kellene megfigyelnie egy napig, melyiket választaná?

– A galambokat szívesen elnézegetném, mert előhozzák a gyerekkori éveimet. Nálunk valóságos szárnyasbirodalom volt. Nevelőapám galambjai uralták a levegőt, burukkolásuk zene volt a fülemnek. Legjobban azt szerettem, amikor reggelente kiröppentek, úgy keringtek az égen, mintha színes felhők lettek volna. Igen, szerettem őket, mert szemükben visszatükröződött, ami a világból szép, és bennük is ott van a tágas messzeség vágya, akárcsak bennem.

+1 Milyen idézetet tenne ki a hűtőajtóra, hogy minden reggele ezzel induljon?

– Légy az élet csodálója! Higgy, álmodj és merj!

Eszterhai Katalin Gyulaházán született, hat hónapra, negyvenöt dekával. Kisgyerekként a szomszédjukban hallott először rádiót, akkor határozta el, hogy ő is ilyen „dobozból” szeretne beszélni. És sikerült: harmadéves tanárképzős korában kezdte bontogatni szárnyait a Magyar Rádió Pécsi Körzeti Stúdiójában, ahonnan az MTV Pécsi Körzeti Stúdiójába szerződött. Itt ismerkedett meg férjével, Lajtai György operatőr-fotog­ráfussal. Külföldön folytatták az életüket, 1987-ben Olaszországba költöztek, 1989-ben pedig Kanadában telepedtek le, ma is ott élnek. Nagy küzdelmek árán sikerült mindkettőjüknek szép karriert befutniuk. Katalin televíziós szerkesztőként, dokumentumfilmesként, producerként, majd íróként vált ismertté. Magyarországon öt könyve jelent meg.