Az ország bálványa – Hunyadi János

Murád szultán kipróbált hadvezére, Mezid bég nagy seregekkel tört Erdélyre 1442 márciusában. A támadás több szempontból is érzékenyen érintette az országot. Egyrészt 1437-ben a Budai Nagy Antal-féle parasztfelkelés gyengítette Erdélyt, hogy aztán a következő évben maga a szultán is betörjön oda. A kö­­vetkező években pedig az ország fő erőit felemésztette a polgárháború. Ezért is érhette Hunyadi Jánost készületlenül az oszmán támadás.

Hunyadi ugyanis nemcsak erdélyi vajda volt Újlaki Miklóssal együtt, hanem a déli végek főkapitánya is. Vajdatársa azonban Pozsonynál hadakozott a király oldalán a Habsburg-pártiak ellen, így Hunyadinak a teljes déli határszakaszt kellett védelmeznie. A török ráadásul nem csak Erdély felől támadott, de ostrom alá vette a Nagyszebentől több mint 600 kilométerre fekvő boszniai Szrebernik várát is.

Hadba szólított mindenkit

A muszlimok végigdúlták Erdély déli vármegyéit, majd az első csata török győzelmet hozott március 18-án. Marosszentimrénél elesett Erdély püspöke, Lépes György, és egyes források szerint majdnem Hunyadi is ott lelte halálát. Az ütközet után a vajda Gyulafehérvárra húzódott vissza, hogy újjászervezze seregeit. A korban szokatlan módon mondhatni népfelkelést szervezett, hadba szólította Erdély népeit: nem csak a nemeseket vagy a katonáskodó székelyeket, de a parasztokat is.

Mezid bég eközben Erdély egyik leggazdagabb városa, a szász Nagyszeben ellen vonult. Majd, amikor értesülést szerzett Hunyadi közeledtéről, arra biztatta katonáit, hogy a következő ütközetben mindenekelőtt Hunyadit gyilkolják meg, ugyanis ha a magyarok rettegett hadvezére elesik, akkor serege is összeomlik. Az erdélyi vajda viszont tudomást szerzett kémei útján a török tervről, és hollós címeres fegyverzetét, valamint lovát kicserélte hű katonájával, Kemény Simonnal (más források szerint Kamonyai Simon).

Fejet fejért…

A vajda a nehézlovasság élére állt, és az volt a terve, hogy amikor a törökök az ál-Hunyadira támadnak, ak­kor ő lerohanja az oszmán tábort. Vitézül küzdött Kemény Simon, azonban őrzői nem bírtak az ellenük nyomuló törökökkel szemben. Csakhogy amikor a pogányok már elhitték, hogy győztek, akkor megjelent Hunyadi János és kegyetlenül megtorolta Kemény Si­mon halálát. A törökök óriási emberveszteséget szenvedtek el, az ütközetben Mezid bégnek és fiának is lecsapták a fejét. Az oszmán hadjárat csúfos véget ért.

Hunyadi később Mezid bég levágott fejét Lépes György fejére cserélte. A szebeni diadalt és a vajda hű katonáját több alkotás is megidézte azóta, többek között Vörösmarty Mihály Kemény Simon című balladája.

Erdély felszabadult, a győzelem után Hunyadi betört Havasalföldre, elűzte a törökbarát oláh vajdát, és helyreállította a magyar befolyást a fejedelemségben. De még ugyanebben az év­ben újabb hadjáratot indított hazánk ellen Sehabeddin ruméliai beglerbég. A Vaskapu-szoros mellett azonban ismét fényes győzelmet aratott a túlerőben lévő ellenségen János vajda.

Hunyadi egymás után többször megvédte az ország határait, győzelemsorozata példátlan volt. Verhetetlennek vélték, aki felveszi a küzdelmet a pogánnyal, és le is győzi. Egy pillanat alatt az ország bálványa lett.

Sokoldalú a hadvezetés iskolája

Hunyadi János erdélyi család sarjaként először Csáki György székely ispánt szolgálta, aki mellett megtanulta a lovas­íjász-harcmodort, az íjak és a könnyűlovas hadviselés hatékony alkalmazását. Lazarevics István szerb despota oldalán később kitanulta a „partizán” harcmodort: hogyan kell sziklás terepen ügyesen irányítani a könnyűgyalogos csapatokat, elvágni az ellenség utánpótlásvonalait, és meglepetésszerű rajtaütéseket vezetni. Zsigmond udvarában és Ozorai Pipó szolgálatában megismerte a lovagi kultúrát, a nehézlovas hadviselést, tehetsége révén Zsigmond testőrkapitányának nevezte ki. Miután uralkodóját 1431-ben elkísérte Milánóba, és Zsigmondot lombard királlyá koronázták, Hunyadi az ő parancsára Visconti milánói herceg szolgálatába állt. Itt tanulta ki a várharcot, a városok, várak ostromát és védelmét, és itt sajátította el a zsoldosseregek irányítását, a stratégiai előkészítést, a seregszárnyak ésszerű alkalmazását. Két év itáliai tartózkodás után hazatért, majd 1436-ban a husziták elleni hadjárat egyik parancsnokává nevezték ki. A cseh husziták a kor legkiválóbb nehézgyalogosai voltak, szekértáboraik sokaknak okoztak fejtörést. Az ezt követő hosszas végvidéki küzdelemben pedig kiismerte az oszmán-török hadviselést is.

Elismerték a törökverőt

Hunyadiért nemcsak a magyar nép rajongott, hanem Rómában is felfigyeltek rá. Meglátták benne azt a személyt, aki miatt érdemes újabb keresztes hadjáratot hirdetni. A pápa hazánkba küldte Cesarini bíborost, aki összebékítette a két pártra szakadt országot, és így 1443 őszére lehetségessé vált egy törökellenes hadjárat elindítása.

A Habsburg-párti urak azért harcolni persze nem mentek, de legalább nem rontottak a többiek birtokaira, amíg azok a Balkánon küzdöttek a pogánnyal.

A hosszú hadjárat során Hunyadi egymás után győzte le az ellene küldött bégek hadait, felszabadította Szerbia és Bulgária jelentős részét, és egészen Szófiáig nyomult előre. A tél beálltával azonban meglehetősen nehézkessé váltak a terepviszonyok, ezért visszavonult a Zlatica-hágótól. A hazafelé tartó, kimerült magyar sereget több szultáni had is üldözőbe vette, ám kiváló hadvezéri húzásokkal mindegyiket megfutamította Hunyadi. Az erdélyi vajda és a magyar király hosszú és számos sikerrel teli hadjárat végén vonult be a budai várba.