Megújuló jókedvvel

 1. Melyik születésnapja a legemlékezetesebb?

– Az ötvenhetedik, mivel akkor választottak édesanyám szülőhelye, Kunhegyes díszpolgárai sorába. Az egészről persze semmit sem tudtam, azzal próbálták elterelni a figyelmemet, hogy egy „sima” fellépésre hívtak. Vonattal mentem, előre jeleztem, késni fogok, mert gyalog megyek a központba a vasútállomásról. Semmi gond, mondták. Aztán azon kezdtem el izgulni, hogy az előadás végeztével elérem-e az utolsó járatot. Megint csak nyugtattak, meg lesz oldva. És mi történt? A kun­he­gyesiek felköszöntöttek a születésnapomon és átnyújtották a díszpolgári címet. Addigra a családom is előkerült, nyilván ők tudtak a meglepetésről, én pedig majd’ felreppentem, olyan boldog voltam.

 2. Bántja-e valami, amit elszalasztott az életében?

– Sok ilyen van. Rá kellett jönnöm pél­dául, hogy a színpadi élet és a kutatói tevékenység nem fér össze. Adós maradtam a nótafák elemzői gondolataival, csak a felét tudtam a Bú hozza, kedv hordozza című könyvembe tömöríteni, a másik felét pedig elmosta az idő, és már nem is tudok visszalépni ugyanabba a folyóba.

 3. Mit szeret önmagában?

– Szerencsés vagyok, hogy a Jóisten jókedvet adott. Észre sem venném, ha nem látnék annyi leszegett fejű embert az utcán. Talán éppen az az egyik küldetésem, hogy a többletörömömből osztogassak mindenfelé. Az én előadásom felhajtóereje, a legnagyobb terhet hurcoló szekere csakis a folyamatos és mindig megújuló jókedv.

 4. Mivel lehet kikergetni a világból?

– Nemigen találnánk ilyesmit. Mert nem tíz, hanem húsz körömmel kapaszkodom a világba, s annak ellenére, hogy kis lábam van, nem volna könnyű hanyatt lökni.

 5. Kíváncsiságból kivel cserélne életet egyetlen napra?

– Senkivel sem cserélnék, mert akkor kihagynám azt a napot, ami az enyém volna, és biztosan lemaradnék a sors által naponta adagolt meglepetésről.

 6. Ha egy álomutazást nyerne, mit választana úti célul?

– Az Altáj déli területein élő, rénszarvastenyésztéssel foglalkozó tuva népcsoport nomád életmódját lenyűgözőnek tartom. Akár hosszabb időt is szívesen eltöltenék velük, persze tolmáccsal. Szeretnék a lelkükbe látni, és szeretnék tanúja lenni a mindennapjaiknak. Anatóliába is visszamennék, noha évtizedekkel ezelőtt a szí­riai határ menti területeken áram sem volt, a fegyverkereskedelmi útvonal miatt pedig veszélyes területnek számított, de ezekkel valahogy nem foglalkoztam, mi­vel a kurdok között sok olyan élménnyel gazdagodtam, amelyek azóta is bennem élnek.

 7. Mi a legértékesebb értéktelen tárgya?

– Nem szeretnék a tárgyak rabjává válni, pusztán azt őrzöm meg, amit a szívemben, az eszemben és a retinám mögött el tudok raktározni. Persze van pár kivétel, ilyen az édesanyám ridikülje, zsoltároskönyve, illetve a kisunokám papírfecniből „hajtogatott” hajója – egyiktől sem válnék meg semennyi pénzért.

 8. Mire sajnálja legjobban az időt?

– Az a helyzet, hogy én még a postán is szívesen állok sorba, mert viszek magammal tanulni való dalszövegeket. Akkor viszont sürgetném az időt, ha olyanokkal vagyok összezárva egy utazás során, akikkel nehéz szót érteni. A vonaton vagy közelebb húzódom az utasokhoz és hallgatom őket, vagy átmegyek egy másik kupéba, ahol egyedül lehetek a gondolataimmal.

 9. Mire nem sajnálja a pénzt?

– Ha a gyermekeim valamiben fejlődhetnek, és az nekik a lelki hasznukra van, adnám mindenemet. Így történt a zongoravásárláskor is. Nem volt olcsó mulatság, de megérte, hiszen a fiam messzire vitte a tudományát és boldog vele.

10. Szokott-e jótékonykodni?

– Igen, és jólesik. Ha kéregető vagy elesett embert látok, segítek rajta. Egyszer kihívtam a vízi rendőrséget egy hajléktalanhoz, aki a Rákóczi híd alatt ücsörgött az ötfokos Dunában. Rajtam kívül többen látták, de nem jutottak el a cselekvésig. Máskor meg a templomban, mise alatt észrevettem, hogy egy kisgyerek fuldoklik, megcsapkodták a hátát, de nem ért semmit, nagyobb volt a baj. Odamentem hozzá, fejjel lefelé, lábánál fogva felemeltem és kiráztam belőle a torkában megakadt cukrot. Ez a jelenet álmomban is vissza-visszatér.

11. Melyik írótól olvasta a legtöbb könyvet?

– William Shakespeare, Csingiz Ajtmatov, Tamási Áron. Nekem ők a Szentháromság, mindent elolvastam tőlük, többször is.

12. Mi a számítógépén a háttérkép?

– Egy fotó a három unokámról. Hasalnak és ragyognak.

13. Ha az állatkertben egyetlen állatot kellene megfigyelnie egy napig, melyiket választaná?

– Szeretek állatkertbe járni, mindegyik lakója mellett szívesen eltöltenék egy napot. Megvan hozzá a kellő türelmem. Mostanában sokat barangolok a pilisi erdőkben, és mobillal filmezem a természet csodáit. Még a szitakötők násztáncát is felvettem.

+1 Milyen idézetet tenne ki a hűtőajtóra, hogy minden reggele ezzel induljon?

– Szent Ferenc Naphimnuszának mondatát: „Áldott légy, Uram, s minden alko­tásod.”

Berecz András Kossuth- és Magyar Örökség-díjas előadóművész és folklórkutató 1957-ben született Budapesten. Élete különféle vargabetűi, hajtűkanyarszerű fordulatai után, melyek során rakodó segédmunkás, erdőművelő, útkarbantartó is volt, hajszolt embertársai örömét keresgélő ének- és mesemondó lett. Tanított magyar népzenét Kalotaszentkirályon, Jobbágytelkén, Sopronban, a torontói egyetemen, kanadai, amerikai nyári zenei táborokban és holland magánkurzusokon. Műfordítással is foglalkozik. A Magyar Művészeti Akadémia tagja, 2020-tól pedig a Nemzeti Színház társulatát erősíti.