Hímesek bűvöletében

Fekete Ildikó Junior Prima díjas hímestojás-festő művész, a Népművészet Ifjú Mestere gyűjti, készíti, újraalkotja a hímes motívumokat. Az első jól sikerült hímes tojást tizenhat évesen adta ki a kezéből, majd felbuzgott benne a lelkesedés, s rövid időn belül már nemcsak húsvétkor, hanem egész évben díszítette a tojásokat.

A gyimesivel kezdte, de ma már sokfélét ír: muravidékit, háromszékit, baranyait. Mivel minden mintát csupán egyszer ír meg, hamar eljutott oda, hogy a könyveiben lévő valamennyit megcsinálta. Ekkor elkezdte kutatni és egybeválogatni a keményfedeles gyűjteményekben nem fellelhetőeket.

Írott, karcolt, patkolt

A magyarlakta területeken számos tojásfestési technika ismert. A legrégebbi és legelterjedtebb az írott és a karcolt díszítési módozat. Az első esetben viasszal készítik a mintát, majd befestik a tojást, míg az utóbbi ennek az ellentéte, amikor a megszínezett tojásba karcolnak bele. Elterjedt a patkolás – a kovácsok –, illetve a drótozás – a drótostótok – technikája is.

A sárközi hímes tojások motívumaiból mind ez idáig nem jelent meg összefoglaló mű. Többek között ezeket is tartalmazza a Viasszal írt üzenet címen – magyar és angol nyelven is – megjelent saját gyűjteménye. A szerző sárközi kutatómunkájában javarészt a Bátai Tájház hímestojás-tárára támaszkodott. Másik részüket képeslapokon vagy régi újságcikkekben találta meg. Így állt össze évek alatt a gazdag anyag. S tovább, tovább gyarapodik, hiszen aki valamit keres, nem várt dolgokba is belebotlik.

Az adott tájegység motívumkészletének feldolgozása során megalkotja magának a repertoárba vett mintákat. Szülőfalujában, Alcsútdobozon mintegy négyezer hímesből álló, maga készítette gyűjteménye sorakozik a polcokon. Ez méretében vetekszik európai mú­zeumok, így a Néprajzi Múzeum 3500-3700 darabot számláló hí­mestárával. Ildikó munkájának híre és megtestesülése is eljutott a tengerentúlra, 2017-ben hétszázötven darabot állítottak ki a New York-i Magyar Házban.

– Mindenkivel szeretném megismertetni a mintákat, azokkal is, akik maguk is rácsodálkoznak, hogy ezek bizony az övéik – mondja Fekete Ildikó, aki kihalófélben lévő díszítési szimbólumokat is felkutat és visszahoz az emlékezetbe. Oktatja is a hímeskészítés forté­lyait, sokan szívesen, nagy lelkesedéssel készítik a díszes tojásokat a maguk örömére.

Ősi minták jelentése

A húsvéti tojásírás napja nagypéntek, a legtöbb kemény héjú azért piros, mert Krisztus kiontott vérét szimbolizálja. Viszont, ha fellapozzuk a tojásdíszítős könyveket és utánanézünk a tradicionális motívumoknak, kevés olyan található közöttük, amelyik valóban a keresztény ünnephez köthető. Maga a kereszt számos tájegység mintakészletében megjelenik, illetve, ha felirat készül a tojásra, az általában vallási témájú, mint például „Krisztus feltámad” vagy „Halleluja”. A tojáshímek között a keresztény szimbólumokon túl jellemzőek a szerszámábrázolások. Főként a földművelésnél használt eszközök láthatók, mint az ekevas és a gereblye, az anyaföld megtermékenyítésének jelképei. Nap, Hold és csillag, ember és állat, növények ábrázolásai is fellelhetők. Az utóbbiak valószínűleg csak később jöttek divatba, amikor már kezdett feledésbe merülni az ősi minták valódi jelentése. Az Ormánságban és a Gyimesekben a sámánkultuszhoz kapcsolódó mintákat is találunk, ilyen például a dobkötelesnek nevezett motívum, az összekötött sámándobok jelképe. Nap­jainkban a modern művészeti és kreatív ágak (például a manikűrözés) is becsatlakoznak a díszítésbe, és meglepő módon ezekkel többnyire a hagyományos mintákat készítik.