Ami ellen nincs orvosság

Az ország Szabó Gyuri bácsija Miskolcon született 1928. áp­­ri­lis 15-én. Kisgyermekként nagyanyjától, a falusi gyógyító asszonytól tanulta a gyógyfüvek ismeretét, használatát.

„Hatesztendős voltam, amikor beköltözött hozzánk az özvegyen maradt nagymamám. Javasasszony volt, betegek jártak hozzá, mivel a Horthy-korszakban kevés embernek volt pénze orvosra, patikára. Nagymamám, ahogy idősödött, kereste, kinek adja tovább a tudását, amely a szépanyja óta öröklődött a családban. Engem választott, és onnantól együtt jártuk az erdőt-mezőt, aztán a padláson szárítottuk a gyógynövényeket. Minden bokrot ismertem, minden madarat is a röptéről. Nyolc év alatt átvettem tőle a tudást, amit a népi gyógyítók őriztek évszázadokon át. Miskolcon laktunk, később a kereskedőpályát választottam. Már csak azért is, mert egészen a rendszerváltásig nem volt ajánlott a gyógynövényekkel foglalkozni, mivel kuruzslásnak minősítették. Később elvégeztem a természetgyógyász-tanfolyamot. A gyógyító energiákkal megáldott Bükkszentkeresztet tudatosan választottam. Harminc éve itt élek” – mesélte lapunknak kilencvenéves korában.

1988-ban – nyugdíjba vonulását követően – minden idejét a gyógynövényeknek szentelte. Járta az erdőt, szedte, szárítgatta a növényeket, amiket aztán szívből jövő jó tanácsok kíséretében adott el a miskolci piacon. Hamar híre ment a füvesembernek, egyre többen keresték a gyógyfüveit és a tudományát. Gyógyító tanácsadást az előadásain, az interneten keresztül, 1991-től pedig a bükkszentkereszti rendelőjében is folytatott, ahová nemcsak hazai, de határon túli betegek is érkeztek. 2010-ben fito­terapeuta-oklevelet szerzett. A Bük­ki Füvészmester és Népgyógyászati Egyesület alapítója 2018-ban rangos állami kitüntetést, a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét kapta.

Ha az egészséges, hosszú élet receptjéről faggatták, négy dolgot biztosan megemlített: a természet szeretetét, a mértékletes, de aktív életet, az emberek iránti érdeklődést, és nem utolsósorban a gyógynövényeket. „Az egészségemet a génállományomnak is köszönhetem, de részük van benne a gyógyteáknak, és annak is, hogy itt élek, a jó levegőn. Néha kedvtelésből kapálok, kaszálok még, és figyelek magamra, ügyelek a belső békémre” – magyarázta.

Szinte minden betegségre ismert gyógyírt a természet patikájából: náthára hársfavirágot, bodzát, kakukkfüvet, csontritkulásra mezei zsurlót, epekőre mezei katángot, étvágytalanság ellen szurokfűteát, fejfájásra őszi margitvirágos teakeveréket javallott. „Egyedül a halál ellen nincs orvosság, de az odáig vezető út szép is lehet” – mondta két éve egy róla készült portréfilmben. Hosszú, termékeny élete a bizonyság erre.

– Szelleme, tanításai, tudása örökké fognak élni, amíg emlékezünk rá, és még annál is tovább – e szavakkal búcsúzott édesapjától Gyuri bácsi lánya, Lopes-Szabó Zsuzsa, aki fitoterapeutaként viszi tovább a bükki füvesember örök­ségét.