György barát küzdelmei

„Két pogány közt egy hazáért” – ha valakire, akkor Fráter Györgyre igazán illik ez a kifejezés. A török hódítás következtében átélte a mohácsi tragédiát, részese volt Buda elestének, valamint az ország három részre szakadásának. Vékony jégen táncolt, a török és a Habsburg szorításában akarta helyreállítani az ország egységét.

Felfelé ívelő pálya

Horvát kisnemesi szülők gyermekeként látta meg a napvilágot Utyesenovics Martinuzzi György néven. Alig tízévesen már Corvin János szolgálatába adták, majd a nagy hatalmú erdélyi családhoz, a Szapolyaiakhoz szegődött. Előbb hadi pályára lépett, majd a pálos rend sajóládi rendházába vonult be. Mohács után azonban visszatért a közéletbe és egykori pártfogóihoz, a frissen megkoronázott Szapolyai János király egyik legfőbb bizalmasa lett rövid időn belül. Pályája meredeken ívelt felfelé: kincstartó, kancellár, váradi püspök, Szapolyai halála után pedig a csecsemő János Zsigmond gyámja és az ország kormányzója lett. A császáriak ellen ekkor sikeresen védte Budát, Szulejmán viszont átejtette: csellel elfoglalta tőle az ország központját, amit György barát sosem tudott magának megbocsátani.

Szulejmán ezt követően közölte vele és az özvegy Izabella királynéval, hogy innentől kezdve Budát és az ország középső, valamint déli részét az Oszmán Birodalomhoz csatolja, de Erdélyt „kegyesen” a csecsemő János Zsigmondnak adományozza. Fráter György feladata lett tehát a keleti országrész kormányzása, ám a barátnak mindezt török fennhatóság alatt kellett tennie.

Három markáns vélemény

- „Az emberinél mélyebb értelem sem elegendő ezen ember természetének és jellemének kifürkészésére. Ő ugyanazon pillanatban nevet és sír, ígér és tagad, szent szándékot és ördögi tetteket nyilvánít… Az az érzésem, olvas gondolataimban, mert ugyanazon pillanatban, midőn inkább úgy vélekedem, hogy semmi bajom nincs véle, úgy intézi a dolgot Fenséged szolgálatában, hogy eszem is elvész belé.” (A gyilkosságot elrendelő Castaldo) - „Az emberek már – visszaemlékezve a hatalmas tettekre – Györgynek a kiválóságát bámulták… Ha ma élne, mindnyájunk nagy veszedelmében nem késnék, hanem fellobbanna vitézsége, s a fenyegetett hazának segítségére sietne.” (Forgách Ferenc esztergomi érsek) - Bethlen Farkas feljegyzései szerint pedig Ferdinánd egyszer kijelentette, hogy semmit sem irigyel Szapolyai Jánostól, csak a barátot, mert annak tehetsége tízezer katonával felér.

Ha a szükség úgy kívánná

Fráter György ugyan belekényszerült a török szövetségbe, de igen hamar titkos tárgyalásokba kezdett Habsburg Ferdinánd királlyal. Alig néhány hónappal azután, hogy a török csellel elfoglalta a királyi székhelyt, Gyalu várában megegyezett a császáriakkal: Ferdinánd megkapja János Zsigmond országrészét, amennyiben visszafoglalja Bu­­da várát. Meg is indultak a Habsburg hadak, még V. Károly német-római császár is támogatta őket, ám az 1542. évi hadjárat csúfos kudarcot vallott.

György barát nem tehetett mást ezután, mint megszervezte az új önálló államot, letette az Erdélyi Fejedelemség alapjait. Az ország egyesítéséről viszont nem mondott le, és 1549-ben újabb egyezményt kötött Nyírbátorban Ferdinánddal. A szerződés értelmében a következő évben előbb a Tiszántúlt, majd Erdély egészét is átadta a Ferdinánd hadait vezérlő Gianbattista Castaldónak, illetve János Zsigmondot kárpótolták az oppelni és ratibori hercegi birtokokkal.

Fráter György 1551-ben lemondatta János Zsigmondot, anyját pedig a Szent Korona átadására kényszerítette. Izabella végül ezt megtette, majd gyermekével Lengyelországba távozott.

Amikor minderről Szulejmán értesült, éktelen haragra gerjedt, és azonnal megindította a csapatait, hogy torolják meg a barát árulását. Az erdélyi hadak azonban Temesvár és Lippa mellett legyőzték a törököket.

Időközben Fráter György és Ferdinánd kapcsolata olyan jó lett, hogy a király kijárta a pápánál a bíborosi címet is a váradi püspöknek. György barát mégis befizette a szokásos évi adót ezután a töröknek, és Castaldo azt sem nézte jó szemmel, hogy szabad elvonulásban részesítette Lippánál a törököket. A Habsburgok parancsnoka úgy látta, kettős játékot űz Erdély ura, ezért – Ferdinánd jóváhagyásával – félreállította a bíborost. A parancsnok és a vele érkező Nádasdy Tamás eleve bizalmatlan volt vele szemben, ezért Castaldo már előre megkérte az engedélyt a bíboros meggyilkolására, ha a szükség úgy kívánná…

Hozzá kell tenni, hogy György barát talán nem látta elegendőnek a Habsburg hadakat Erdély megtartására, és ezért fizette még be inkább az említett adót. Egyes visszaemlékezések szerint az erdélyi urak ugyanis úgy látták, hogy Ferdinánd odaküldött csapata hadseregnek kevés, kíséretnek nagy.

Titkára, Marco Aurelio Ferrari gyilkolta meg aztán Fráter Györgyöt 1551. december 17-én az alvinci kastélyban. A beszámolók szerint tőrdöfések és lövések végeztek vele, majd egyik fülét is levágta a gyilkos, hogy bizonyítsa tettét. Holtteste 70 napig feküdt temetetlenül, csak a következő év februárjában helyezték örök nyugalomra.

Felmentő ítélet született

Az eset hatalmas nemzetközi botrányt kavart: a katolicizmusukról híres Habsburgok meggyilkoltak egy bíborost! III. Gyula pápa azonnal vizsgálatot kezdeményezett, mire Ferdinánd egy 87 pontos vádirattal válaszolt. A pápa kiközösítette Ferdinándot és a gyilkosokat, majd az általa kinevezett bizottság lefolytatta a vizsgálatot, és három éven belül 139 embert hallgattak meg.

A reformáció térnyerése idején Róma mégsem került szembe a katolicizmust védelmező Habsburgokkal, és 1555-ben felmentő ítéletet hozott a királlyal szemben. A bíráskodást az isteni igazságszolgáltatásra bízta.

Mindeközben Szulejmán mindenáron el akarta hárítani annak lehetőségét, hogy a Magyar Királyság a Habsburg Birodalom égisze alatt egyesüljön. 1552 tavaszán ennek elkerülése végett a teljes európai hadseregét Magyarország ellen küldte. Elesett Lippa, Temesvár, Szolnok, Drégely, csak Eger hős védői tudták megállítani az oszmánokat.