A Rózsadomb alján, a budai hegyek ölelésében a környező villák közül felkiáltójelként emelkedik ki fővárosunk ikonikus, henger alakú épülete. A köznyelvben leginkább csak Körszállóként emlegetett Hotel Budapestet számos mendemonda és titok lengi körül. Az emberek sokat morfondíroznak azon: valóban forog-e a Körszálló? Tortaszelet alakúak-e a szobák, és ezért speciális íves bútorokkal kellett-e berendezni?

A félig bevert szeg titkai

Hamar szertefoszlik az utóbbi szóbeszéd. Mint mostanában a reggeli köd a városrészben.
– Jó néhány emeletén továbbra is jó forgalommal üzemel a szálloda: főleg kelet-európai csoportok részesítik előnyben a hotelt, hétvégére például most is megtelik a buszparkoló, 400-500 reggelit és 300-400 vacsorát szolgálunk majd fel – mondja érdeklődésemre a szálloda igazgatója. Pavletits Péterrel beszélgetésünk során fordítva haladunk az időben, és először a szálloda jelenlegi üzemeltetését tisztázzuk: a szálloda tulajdonosa, a Danubius Hotels hosszú távra bérbe adta a Hotel Budapest épületét a Hotel & More Group szállodaüzemeltető cégcsoportnak.

A szálloda úgynevezett hibrid működéssel üzemel: az alsó öt szinten a KKM Magyar Diplomáciai Akadémia és a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem hall­gatói, illetve a DIGI Magyarország telekommunikációs vállalat mérnökei laknak.

Építési bravúrok

Aztán nagyot ugrunk vissza az időben, egészen a boldog békeidőkig, amelyről Verrasztó Gábor A félig bevert szeg című könyvében így ír: „Buda úri közönsége hamar megszerette a húszas évek végén megnyílt Florida Kioszkot. Az Olasz fasorról felfelé kapaszkodó elegáns épületet talán Abbáziából »importálták« a parkba, ahol a »művelt közönség« még a Trombitás úton közlekedő kocsisok »nem éppen finom modorát« is élvezhette uzsonnakávéja mellé. A háború azonban gondoskodott róla, hogy az idill ne tartson sokáig, a bombázások után a mulatónak csupán az alapja maradt meg, a hatalmas, elhagyott telket pedig birtokba vette a burjánzó növényzet, egy mutogatós ember és a futball-labdát kergető pasaréti fiúk. De a grund sem maradhatott örökké…”

Nyugalmas délelőtt a 280 szobás szállodában. Koós János, Hofi Géza és Korda György is itt szórakoztatott. Fotó: Kállai Márton

Sokáig egy bolgárkertészet volt az egykori kioszk helyén, majd 1962-ben megkezdődött a szálloda építése, amelyet így foglal össze a kötet szerzője: „Ma­gasháznak kellett épülnie, hogy a szocialista ipar és a szocialista ember diadalát hirdesse. Mert a hatvanas években az építőipar elég felkészült volt(?), hogy »megengedhesse magának« a csúszózsaluzásos toronyházat, a »presztízs pedig megkívánta azt«. Szrogh György (az épület tervezője – a szerk.) saját megfogalmazása szerint egy 64 méter magas felkiáltójelet tervezett a bérházak és a villanegyed közé, melyet munkatársai »félig bevert szeg«-nek csúfoltak.”

A munkálatok megkezdésekor a nagy lejtés miatt 8000 köbméter földet kellett kitermelni a csonkakúp alakú, hatalmas alaphoz. Ugyan a henger alakú részt éjjel-nappal tartó munkával sikerült hat hét alatt tető alá hozni, a szó szoros értelmében tető alá, mert alatta egyetlen födém sem készült el. Az egész egy nagy cső volt, középen vasbeton lépcsőházzal, amelynek oldalaira az egyre feljebb mászó daru is támaszkodott.

A belső terek kialakításában dominálnak az ívek. Fotó: Kállai Márton

Mivel a csúszózsalus építés silókra lett kitalálva, a födémek vasait utólag kellett bedugdosni sok-sok hónap alatt. Hiába állt gyorsan a „henger”, a födémmel való piszmogás miatt az épületet csak 1967 szilveszterére tudták átadni.

Lóhalálában: a rendszer vendéglátóipari mintaprojektjét annyira komolyan vették, hogy az év végi határidő teljesítéséhez december 29-én már több mint 400 szakmunkás, vendéglátós és önkéntes serénykedett éjt nappallá téve. A 19 szintes, 64 méter magas, 280 szobás és 560 férőhelyes szállodát végül rohamtempóban és aggodalmak közepette, 1967. december 30-án, délután négy órakor nagy csinnadrattával átadták a tervezők, az építők, több száz vendég és két miniszter jelenlétében.

A körteraszon nagyon nagy élet volt gasztronómiai parádéval. Fotó: Kállai Márton

A prominens vendégek betérhettek az étterembe is, ahol az első étlap tanúsága szerint olyan fogások közül válogathattak, mint a csirágkrémleves 7,10-ért, az izlandi kaviár vajjal-citrommal 18,90-ért vagy a tűzdelt fácán almapürével 60,10-ért. Az átlagos havi fizetés akkoriban 1900-2000 forint körül volt.
A hotel a szocialista ipar egyik szimbóluma lett. Megépülése egyértelműen azt a politikai üzenetet közvetítette, hogy Amerikához hasonlóan a szocialista országok is képesek „felhőkarcolókat” építeni. A Körszálló berendezéssel és felszereléssel együtt 90 millió forintba került.

Floridából Budapest lett

Tisztáztuk az igazgató úrral azt is, hogy forog-e a szálloda. A mendemondák szerint ugyanis különleges formája képessé teszi a Körszállót arra, hogy forogjon. A forgás tempója azonban már a városi legendákban is eltér. Egyesek szerint óránként egy szobányit (4 ablaknyit), mások szerint viszont egy nap alatt egy teljes kört fordult a hotel, és van, aki szerint csak a tetőbár – amelynek a helyén jelenleg a kilenc lakosztály található – forgott.

Ki kell ábrándítanom mindenkit, még az „Egymillióan azért, hogy kapcsolják vissza a körszálló forgását” – humoros – Facebook-oldal követőit is, a Körszálló nem ringlispíl, soha nem forgott, nem is fog, mert nem képes rá. A Körszálló másik – a berendezéssel kapcsolatos – rejtélyére is választ kaptunk. Nevezetesen arra, hogy lehet-e egy tortaformát úgy kialakítani, hogy az lakható legyen. A szóbeszéd szerint a körcikk alakú szobák speciálisan ide gyártott, hajlított bútorokkal vannak berendezve.

Vacsorát négyszáz főre készítenek – mondja Pavletits Péter szállodaigazgató. Fotó: Kállai Márton

– Nos, ez az izgalmas feltételezés sem fedi a valóságot – világosít fel az igazgató úr. – A belső terek kialakításában ugyan dominálnak az ívek: az előtérben íves recepció fogadja a vendégeket, csigavonalas emelkedő, az úgynevezett „sánta lépcső” – amelyen csak váltott lábbal lépegetve lehet haladni a lépcsőkiosztás miatt – vezet a kávézóhoz, ám a henger alakú szálloda átmérője nagyon nagy, ezért a szobák görbületén egyáltalán nem érződik a hajlítás. Így speciális bútorokra sincs szükség a szobákban és lakosztályokban – mondja.

A névválasztásról pedig elárulja, hogy a szálloda eredetileg a Florida nevet kapta volna – a helyén egykor álló Florida Kioszk emlékére –, ám a szocialista erkölccsel ez nem volt összeegyeztethető, így inkább Hotel Budapestnek nevezték el. A köztudatban azonban már építésekor elterjedt a Körszálló elnevezés. Karakteres formája miatt persze akadtak, akik „félig bevert szeg”-nek titulálták, másokat a hengeres torony ipari épületre emlékeztetett, így ragadt rá a „budai hengerművek”, de emlegették „colosseum”-ként, és csúfolták „dobozos üdítő”-nek is.

A Körszálló aranykora

A hotel nemcsak a szocializmus egyik legmenőbb szállodájának számított, de a kor éjszakai életét is meghatározta: budai aranyifjak, nyugati diplomaták, sportolók, hírességek is előszeretettel látogatták. Kelet és Nyugat találkahelye volt a szálloda, ahol lakni és dolgozni is nagy presztízst jelentett.
Az intézmény a mai napig büszke arra, hogy rengeteg híresség választotta szobáit, kávézóját vagy éttermét. Megfordult itt Roger Moore színész, Heinrich Böll Nobel-díjas író, Bernhard Wicki filmrendező, Jacques Charrier színész, Thor Heyerdahl világutazó és még sokan mások.

A hotel aranykora a ’60-as, ’70-es években volt…Fotó: Kállai Márton

A magyar hírességek közül az étterem gyakori vendége volt – a teljesség igénye nélkül – a közeli Júlia utcában lakó Szepes Mária, de törzsvendég volt itt Szörényi Levente, Koncz Zsuzsa, Bródy János, Zorán, Makk Károly, Galambos Erzsi. Honti Hanna pedig többször is beköltözött „telelni” a Budapest Hotelbe. Az igazgató úr kiegészíti a listát azzal, hogy a hírességek mellett a hírhedt terrorista, Carlos is gyakran látogatta a szálloda éjszakai bárját.

A Budapest Hotel aranykora a ’60-as, ’70-es években volt, amikor a korszak egyik legexkluzívabb szállodájának és szórakozóhelyének számító Körszállót pezsgő éjszakai élet, nemzetközi vendégközönség jellemezte. Híresek voltak a szálloda éttermében a vasárnapi ebédek, neves prímás zenei aláfestésével. Érdekesség, hogy itt vezették be Budapesten először a svédasztalos reggelizést elegáns hidegtálakkal, salátákkal, friss gyümölcsökkel, süteményekkel. Ez akkoriban annyira szokatlannak számított, hogy volt olyan vendég, aki odahúzta a széket, és a svédasztalnál kezdett falatozni.

Az amerikai nagykövetség munkatársainak állandó asztala volt a drinkbárban, de a szálloda nagy terasza is sokak kedvelt helye volt. Emlékeznek Bencze Márta Arrivederci Hans című slágerének fülbemászó sorára: „Oly vidám volt a búcsúesténk a Körszálló nagy teraszán”? Fel is kerekedek megnézni az ominózus teraszt. Útközben bekukkantok a reggelizőbe, ahol éppen a csíkszeredai hokiakadémia ifjoncai falatoznak jóízűen. Étkező embert nem zavarunk, úgyhogy inkább kibámulok a teraszra, és elmerengek a szálloda aranykorán: szövődtek itt „szocialista-imperialista” kapcsolatok és magyar gazdára találtak a legújabb nyugati poplemezek.

A hibrid működés jegyében a szállóvendégeken kívül mérnökök, egyetemisták is laknak a szobákban. Fotó: Kállai Márton

Jövedelmező időszak volt ez a személyzetnek is: borravaló gyanánt gyakran landolt kemény nyugati valuta a zsebekben, volt olyan pincér, aki néhány heti jattból telket vásárolt. De pezsgett az éjszakai élet is: a Joker bárban – ma London terem – olyan neves művészek, mint Koós János, Hofi Géza, Korda György szórakoztatták a nagyérdeműt. Amikor a bár kinőtte magát, felköltözött a tetőre és Panoráma illetve Coca-Cola bárként vált a város közkedvelt szórakozóhelyévé, amelyet nyitott körterasz vett körül csodálatos, 360 fokos panorámával. Az elbeszélések szerint itt lehetett először kólát kapni, és az egykori élőzenés tetőbulikat a mai napig emlegetik.

Ma már be van üvegezve a terasz, amelynek egyik oka az volt, hogy az alkoholmámorban olykor elfajultak a dolgok: akadtak, akik üvegeket, poharakat, netán bútorukat, mások önmagukat hajították le a teraszról. A rossznyelvek szerint egyes helyeken tábla jelezte: „Innen ne ugorj, mert rossz helyre esel!”
Idővel a tetőbárt is felszámolták. A bár megszűnte után a legfelső szint szivarszobaszerű, nagy fotelos VIP Clubként működött tovább, szaunával. Itt zajlottak a magyar–szlovák miniszteri tárgyalások a bős–nagymarosi vízlépcsőről is. Az új biztonsági előírások miatt 1994-ben átépítették a szintet: ma a főváros legszebb kilátású lakosztályaiban szállhatunk itt meg.

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.