A főhercegnő kriptája

”Leírhatatlan az a „közönséges nagy szomorúság, mellyet Hermine Fö Herczeg Aszszonynak véletlen halála gerjesztett. Minden nyelv tsak az ö ditséreteit zengi, hogy szívszakasztó fájdalmának útat nyisson. Minden szív őtet sóhajtja, hogy példás magas erköltsein magát legeltesse” – írta a Hazai ’s Külföldi Tudósítások című hírlap 1817 szeptemberében vezető hírként. A korabeli lap tudósításából az is kiderült, hogy Herminát a pesti református templomban temették el. Talán sokan nem is tudják, hogy a budapesti Belváros szélén található templom kriptája a reformkor nagyjai közül többeknek is végső nyughelye lett.

A 2010-es évek elején szinte szó szerint rengett a föld a budapesti Kálvin téri templomban és az épület alatt. Óriási erők mozdultak meg. Egyrészt gépek forgatták fel a tér és a templom alatti mélységet, mert készült a 4-es metró alagútja és megállója. Másrészt a Kálvin téri közösség minden erejét összegyűjtve és jelentős anyagi támogatásokkal a metróépítés miatt megrongálódott templomépület megújításáért dolgozott. Ha már a templomhoz hozzányúltak az építési szakemberek, akkor a templom alatt található kriptát is feltárták. Bár a kripta állapota nem volt teljesen ismeretlen a helyiek számára, kilenc évvel ezelőtt mégis döbbenetes látvány fogadta a feltárást végzőket.

A XIX. század elején épült kripta több alkalommal élt meg nehéz időket. Nagy kárt okozott benne az 1838-as pesti árvíz, majd kevesebb mint egy évszázaddal később szenespincének is használták, a második világháború idején pedig óvóhelyül szolgált. 2013-ban a gondos és szabályos feltárásnak köszönhetően, amelynek még DNS-vizsgálat is része volt, újra az eredetivel megegyező formában készült el.

Persze nem kell nagy látványosságra számítanunk. Nincsenek labirintusok, és nem kell túldíszített helyszínre gondolnunk a klasszicista elrendezésű tér kapcsán. A helyiségben folyamatos a klimatizálást és a páramentesítést biztosító gép halk zaja. A falak nedvességtartalmát befolyásolja az is, hogy a környező épületek mélygarázsai miatt a talajban lévő víz máshol keres magának utat. A sírhelyeken látható, az elhunytak adatait tartalmazó táblák többsége szétmállott, restaurálni, pótolni kellett őket. Mielőtt valakiben fölmerülne, hogy ma végső nyughelyül válassza a Kálvin téri kriptát, gyorsan el kell árulnunk, hogy természetesen ez ma már nem lehetséges: bár az emlékezők számára előzetes egyeztetést követően látogatható e történelmi emlékhely, viszont a temetkezés szempontjából nem nyitott kriptáról van szó.

*

No de ki is volt a már említett Hermina? Az igen fiatalon, húszévesen gyermekágyi lázban elhunyt helvét hitvallású, vagyis református hercegnő József nádor második felesége volt. Az osztrák főhercegné és egyben magyar királyi hercegné a pesti reformátusok jelentős pártfogója lett. „Bár az 1810-es években a templom építésekor már nem üldözték a protestánsokat, az ország vezetése nem adott támogatást a munkálatokhoz.

Ám az uralkodói körökből érkező német származású hercegnő a pesti református gyülekezet istentiszteleteit látogatta. Még német nyelvű prédikátort is hívott Pestre a templom nélkül imaházba szorult közösséghez. Alapítványt hozott létre a gyülekezet támogatására, segítségével az anyagi és a hivatali akadályok is elhárultak a gyülekezet elől” – foglalja össze Hermina hercegnő életének fontos tetteit Kun András Nándor. A Kálvin téri egyházközségben szolgáló lelkész hozzáteszi: Hermina sohasem léphette át a templom kapuját, hiszen az 1816-ban kezdődött építkezés már a halála után fejeződött be.

Hermina holttestét a még épülő kriptában helyezték el, majd az 1838-as nagy árvíz pusztítása után átszállították a Budai Vár nádori kriptájába, ahol elkülönítve kapott helyet református vallása miatt. „A Kálvin téri gyülekezet nem felejti el a főhercegnét: amit tett a templomunkért és a gyülekezetért, annak mindig példaként kell állnia előttünk” – fogalmaz Kun András Nándor, és hangsúlyozza: „Nagy jelentősége van annak, hogy – történelmi körülményektől függetlenül – voltak Isten által kiválasztott személyek, akiknek rengeteg erényük és emberi gyengeségük is volt, de mindig tudtak és akartak Istenre figyelni. Nemhogy nem tagadták meg egyházukat, hanem sokat tettek azért, hogy az fennmaradhasson és gyarapodhasson.”

Ilyen történelmi személyekből több is jutott a Kálvin téri eklézsiának. Mára több mint hetvenen nyugszanak a kriptában, akik között bizony többen is jelentőset alkottak a XIX. és a XX. században.

*

Ki ne hallott volna Fáy Andrásról, a „haza mindeneséről”? A pesti református egyházközség főgondnoka tevékenyen részt vett a protestáns nevelésről és iskoláztatásról szóló vitákban és kezdeményezésekben. Létrehozta az első magyarországi takarékpénztárat, és elkötelezetten foglalkozott a tudományokkal, valamint a nők oktatásának ügyével. 1864-ben hunyt el, és fiával együtt ma is a Kálvin téri kriptában nyugszik, sírhelyén ma is koszorút helyeznek el a rá emlékezők.

Messze földön híres, testet és lelket gyógyító személyek végső nyughelye lett a kripta. Az 1867-ben elhunyt Almási Balogh Pál egyszerre volt Kossuth Lajos és Széchenyi István háziorvosa. De nemcsak a mágnásokat gyógyította, hanem a szegényeket is – ingyen. Az 1840-es évekre a homeopátiás orvoslás legnagyobb hazai tekintélye lett. Kun András Nándor kiemeli: „Almási Balogh Pál törekedett a magyar egészségügy fejlesztésére, ötleteket adott Kossuthnak és Széchenyinek, a magyar ipar mellett támogatta a kultúrát és a magyar nyelv ügyét, valamint megalapította az Állatkínzás Elleni Egyletet is. Igazi polihisztorként még további tudományos érdeklődése is volt, hiszen foglalkozott barlangkutatással: nevéhez fűződik az aggteleki Baradla-barlang első részletes magyar nyelvű leírása.”

Cseh-Szombati Sámuel tevékeny szerepet vállalt a vakcinás „védhimlőoltások” meghonosításában. A nemzetközileg is elismert orvos végrendeletében jelentős összeget hagyományozott a pesti egyházközségnek. Csorba József, Somogy megye első főorvosa pedig a nép egészségügyi felvilágosítását és az orvosképzés fejlesztését tartotta a legfontosabbnak, és munkájának egyik nagy eredménye a kaposvári kórház megnyitása volt.

Kun András Nándor felhívja rá a figyelmünket, hogy a Kálvin téri reformátusság történetében az egyik legfontosabb személy az újraalapító és templomépítő Báthori Gábor volt. Báthori külön kiemelt helyet kapott a kriptában, ez jelzi azt, amit a lelkész is hangsúlyoz, hogy a gyülekezet hálával gondol szervező lelkipásztorára, a duna­melléki egyházkerület későbbi püspökére. 1842-ben hunyt el, utódja a püspöki tisztségben Török Pál lett, aki szintén a Kálvin téren szolgált lelkészként. Török jó barátságot ápolt Arany Jánossal, a költőt a püspök kísérte el utolsó útjára. Barátságukat jól jelzi, hogy Arany minden évben felköszöntötte névnapján a református egyházi vezetőt.

Különös alkotással is találkozhatunk a budapesti Kálvin téri templomban. A templomhajó oldalához hozzáépített részben található az 1851-ben elhunyt Zichy Manóné Strachan Sarolta grófnő síremléke. A híres párizsi szobrász, Raymond Gaiard által készített szarkofág a jelentős vagyont (amelyből a templom karzata is épült) hagyatékozó Zichy Manóné alakját is megformázza. A szerelmi ügye miatt saját életét kioltó asszony megnehezítette a korabeli presbitérium, a gyülekezet elöljárói testületének döntéshozatalát. Voltak, akik a kriptában nem akarták eltemetni, végül az a „bölcs” döntés született, hogy a templomhoz kapcsolódva, de a templomon „kívül” helyezzék el Zichy Manóné holttestét.

Ezért épült az oldalfalhoz egy kis, gót alapvonalakkal kialakított mauzóleum, Feszl Frigyes tervei szerint, mákgubós ábrázolásokkal és „Isten az igaz bíró” felirattal. A gyülekezethez kevéssé kötődő anglikán vallású nő teste végül nem a szarkofágban, hanem a kriptában a reformkor nagyjai között kapott helyet. A szarkofág előtt álló templomlátogató pedig elgondolkozik: míg Strachan Saroltának hatalmas síremléke van a templomban, és a kriptában nyugszik, addig Hermina főhercegnő, akinek sokat köszönhet a Kálvin téri közösség, a Budai Várba került, református hite miatt elkülönítve az uralkodóház tagjaitól.

Érdemes azonban néhány gondolat ere­jéig még visszatérni a reformkor alakjaihoz. Rövid ideig a kriptában nyugodott Wesselényi Miklós. Az „árvízi hajós” 1850-ben hazafelé tartott, Pesten megbetegedett, és elhunyt. Csak addig volt a halott báró holtteste a kriptában, amíg a család várakozott a hazaszállítására. És ne feledkezzünk meg a nevek említésekor a gazdálkodó-történész Bethlen Elekről, a költő és nótagyűjtő Kocsi Sebestyén Gáborról, valamint a magyar nyelv ügyét felkaroló Péchy Imréről sem.

Talán még fontos megemlíteni Petri Elek püspököt is, aki a XX. század első felében, nehéz időkben, szelíd józansággal állt egyháza élén. Petri az első világháború második évében lett református püspök, majd amikor 1918. október 31-én megölték a korábbi miniszterelnök Tisza István grófot, a felravatalozott halott mellett ő mondott imát. Petri Elek, aki Ravasz László elődje volt, szintén itt nyugszik a Kálvin téren.

*

Sokat köszönhetünk tehát azoknak a személyeknek, akiknek az emlékezetét ma is őrzik a Kálvin téri templom kriptájában. „Istennek való hálaadással kell tekintenünk azokra, akik sok mindent tettek nemzetünk fennmaradá­sáért, fontos megemlékezni az előttünk járókról, hogy ne legyünk gyökérvesztettek. Rengeteg erőfeszítés, hűség, de olykor emberi kudarc és tragédia is jellemezte az útjukat, de mindig áldozatot vállaltak hazájukért és egyházukért.

Az elmúlásnak kézzelfogható, látható jelei vannak, a sírhelyek is figyelmeztetnek erre bennünket, de nem maradhatunk a gyász, az elmúlásra való emlékezés állapotában, hanem tovább kell mennünk földi életutunkon az örökkévalóság felé, és ehhez Isten ad erőt mindnyájunknak. Segít minket abban is, hogy ha visszatekintünk elődeinkre, akkor az ő életpéldájukból – erényeikből, esendőségükből, bűneikből – tanulni tudjunk” – fogalmaz Kun András Nándor, és hozzáteszi: „Természetesen a jó dolgokat meg kell tartanunk, a rosszakon pedig – amennyire tudunk – igyekeznünk kell javítani.”