A hazáért és a kultúráért – Széchényi Ferenc portréja

A XVII. században felemelkedő Széchényi család fertőszéplaki birtokán látta meg a napvilágot Széchényi Ferenc 1754-ben. Mint a többi főúri família gyermeke, ő is a bécsi Theresianumban végezte tanulmányait, amelyek latin-, irodalom- és filozófiaismeretei mellett kiterjedtek a jogi és gazdasági képzésre is.

A jezsuiták vezette kollégiumban alkalma nyílt régészekkel és éremszakértőkkel is kapcsolatba kerülni, hatásukra műgyűjtésbe fogott. Különösen a magyar vonatkozású vagy magyar nyelvű iratok, könyvek foglalkoztatták, vagyis a hungarikumok.

A szintén rangos családból származó Festetics Juliannával kötött házassága után vált igazi műgyűjtővé. Londonba és Nyugat-Európa számos városába ellátogatva rengeteg kéziratot, érmét, valamint térképet vásárolt. Mindezeket utána szakszerűen kategorizálta is, 1800 lapból álló összeállítása komoly nemzetközi elismerést váltott ki, tagja lett a göttingeni, a jénai és a bécsi tudományos akadémiáknak is.

Habsburg ellenszélben

A Theresianumban töltött iskolaéveket követően Széchényi közhivatalnoki pályára lépett, előbb a kőszegi területi tábla elnöke lett, aztán a báni tábla elnöke, majd a horvát bán helyettesének is kinevezték. Ahhoz, hogy Széchényi (és fia) hozzáállását és tenni akarását megértsük, meg kell említeni, hogy a két évszázadot felölelő török háborúk és a Rákóczi-szabadságharc miatt, valamint az azt követő évtizedekben hazánk jelentősen leszakadt a tőlünk nyugatabbra fekvő államoktól.

Különösen az iparban mutatkozott meg ez a lemaradás, amit a negyven évig uralkodó Mária Terézia egyes rendeleteivel még vissza is fogott.

Éppen ezért a kor nemességének egy része bizakodva tekintett az 1780-ban trónra kerülő II. Józsefre, aki reformok egész sorát tervezte végrehajtani. Intézkedésekben nem is volt hiány, a „kalapos király” tíz év alatt mintegy 6000 rendeletet hozott! Széchényit munkája és a jozefinista reformok iránt tanúsított kezdeti rokonszenve miatt újabb és újabb állásokkal látta el, pályája egyre feljebb ívelt.

A lelkesedés azonban néhány év után erősen alábbhagyott, amikor kikristályosodtak II. József céljai hazánkkal: alávetett tartományként kezelte a Magyar Királyságot, és külön Erdélyt, mint elődei. Semmiféle önállóságot nem biztosított a magyaroknak, nem vette figyelembe igényeiket, csupán erőltetett németesítés révén egészen be akarta olvasztani őket birodalmába. Mindezek oda vezettek, hogy Széchényi Ferenc lemondott összes politikai tisztségéről, és II. József haláláig visszavonultan élt birtokain.

Az uralkodó halálát követően összehívott országgyűlésen ismét megjelent, és olyan reformokat sürgetett, amilyeneket fia és a későbbi reformkor nagyjai több évtizeddel később is csak komoly nehézségek árán tudtak keresztülvinni. Megelőzte a korát azzal, hogy a nemesi adózás bevezetését, vallásszabadságot és a magyar nyelv támogatását kívánta elérni. Az 1792-ben trónra lépő I. Ferenc azonban ugyancsak ellenezte a változásokat, a gróf ezért ismét kivonta magát a politikai életből.

Néhány év elteltével az ország legmagasabb méltóságai között találjuk ismét: főkamarás mester, a hétszemélyes tábla bírája lett, majd országbíró-helyettes, sőt még az Aranygyapjas-rend lovagja is. A Habsburg uralkodó merevségét, a reformok elutasítását azonban mégsem állhatta, ezért tiltakozásképp végleg hátat fordított a politikának.

Könyvtár vagy múzeum?

Mit köszönhetünk Széchényi Ferencnek? Alapítólevelében ugyanis a könyvtár és a múzeum elnevezést is használta. Valójában számára a kettő nem vált szét, egy nemzeti közgyűjteményt kívánt létrehozni. Abban a korban a múzeumok a könyvtárak kisebb részeit jelentették. Széchényi adománya is főképp kéziratokat, könyveket és térképeket tartalmazott, de ezeken kívül éremgyűjteményt és ásványokat is. A Széchényi alapította könyvtár és múzeum egységesen működött 1808-tól egészen 1949-ig. Így kötődik a grófhoz az Országos Széchényi Könyvtár és a Nemzeti Múzeum útnak indítása is.

Hunyadi Mátyás örökében

Széchényi Ferenc a könyveket, térképeket és iratokat már a kezdetektől fogva nem magának vagy családjának gyűjtötte, hanem a köz javára. Magyarországnak már csaknem 300 éve Habsburg uralkodója volt, a magyar törekvések a Rákóczi-szabadságharc leverése óta háttérbe szorultak, köztük a nemzeti kultúra ügye is.

Éppen ezért Széchényi egy nyilvános közgyűjteményt szeretett volna létrehozni, amelyben áttekinthető az írott magyar kultúra. A mintát számára Mátyás király Bibliotheca Corvinianája jelentette, ám a török hódítás miatt az egykori világhírű könyvtár szinte elveszett.

A gróf hatalmas lépésre szánta el magát 1802-ben. Folyamodványban fordult az uralkodóhoz, és arra kérte, hogy gyűjteményét a nemzetnek adományozhassa, amit I. Ferenc rövidesen jóvá is hagyott. „Édes hazámnak és a közösségnek hasznára és javára mindörökre és visszavonhatatlanul adományozom, átadom és átruházom.”

A nemzet művelődésére szánt gyűjtemény tetemes mennyiséget jelentett: nagycenki kastélyából 32 ládába csomagolt, 111 mázsa anyagot szállítottak el, amely mintegy 12 ezer nyomtatványból, több mint ezer kéziratból, 142 kötet térképből, rézmetszetből, kétezer aranyéremből, jeles családok címereiből és néhány festményből állt.

Mindezt első ízben a pesti pálos kolostor könyvtártermében, majd a pálos templom túloldalán álló, egykori egyetemi épületben helyezték el. A nagycenki gyűjtemény után 1818-ban soproni könyvtárát is odaajándékozta a nemzetnek, amely újabb 9000 kötetet és 6000 rézmetszetet jelentett.

A kétszáz éve elhunyt Széchényi Ferencet a politikától több alkalommal is elriasztotta a Habsburg-hatalom, a magyar kultúrát azonban eltántoríthatatlanul támogatta. Olyan költőket pártfogolt, mint Batsányi János, Csokonai Vitéz Mihály vagy Kazinczy Ferenc.

Emellett felbecsülhetetlen értékű gyűjteménnyel ajándékozta meg hazáját. Nem a véletlen műve, hogy az ő fiát, Istvánt nevezzük a „legnagyobb magyarnak”.