A smaragdtuják kora lejárt

– Az elmúlt évek tapasztalata, hogy egyre szélsőségesebb az időjárás, most például a húsvét hidegebb volt, mint a karácsony. Mintha eltűnőben lenne a négy évszak. Vannak, akik azt mondják, hogy lassan mediterrán ország leszünk…

– Azt nem hinném, marad a kontinentális éghajlat, csak szélsőségesebbre fordul: egyik időjárási válság követi a másikat, csak győzzük kapkodni a fejünket. Nézzük a tavalyi évet! A száraz telet fagyos szél szárította, eső nélküli február és március követte. A késő tavaszi fagyok is sok fejfájást okoztak: a hajnali órákban akár mínusz egy fokra is lehűlt a levegő, majd dél körül akár húsz fokig is emelkedett a hőmérséklet. A május, az rendben volt, mint a régi szép időkben.

– De aztán jött egy szeszélyes nyár…

– Júniusban jégeső szaggatta szét a leveleket. Reményre csak az adhatott okot, hogy a növények – bár cakkos, tépett leveleik előbb bebarnultak, majd elszáradtak – pár héten belül megújulhattak, mert júniusban még nagyon intenzív a hajtásnövekedés. De az újra nekifutó nedvkeringés egyszer csak sütőben érezhette magát, mert megkezdődött a két hónapig tartó forróság. Súlyos aszály volt a legrosszabb fajtából, a légszárazságban a növények elszáradtak úgy, hogy amúgy vízben álltak, a visszaverődő forróság pedig szó szerint megégette őket. Ekkor tűnt el a reggeli harmat is. Félelmetes volt: életem eddigi legnehezebb nyarának tartom.

– Mi az, ami leginkább aggasztotta?

– Nyomasztó volt belegondolni, hogy mi lesz, ha elfogy alólunk a víz. Ha nem jön többé a hegyekből. Ezeket a kérdéseket még a legoptimistábbak is feltették tavaly nyáron. A bogyós gyümölcs szabadban történő termesztése a töredékére esett vissza. Az örökzöldek nagy részétől elköszönhetünk. A smaragdtuják kora is lejárt.

– A szeptember aztán meghozta az esőt. Csak nem akkor, nem úgy, és nem annyit, ahogy ideális lenne.

– Sajnos tavaly a csapadékeloszlás éves szinten rosszabb lett, mint eddig bármikor, de a remény megmaradt, talán az egy év során lehulló csapadék mennyisége nem csökken. És azért ez is valami.

– De ez nem feltétlenül tesz jót a növényeknek. Elfelejthetjük, ami a tankönyvekben áll, és új stratégiával kell gondozni a kerteket a klíma változása miatt?

– Zöldséget, gyümölcsöt termeszteni egyre inkább csak mindenféle védelmi eszköz segítségével lehet majd. Jégháló, árnyékoló, öntözőrendszer, szikkasztó, csapadékgyűjtő, párásító stb. Korábban nem kellett ennyi mindent tenni, hogy a növényeink jó kondícióban legyenek, most viszont minden létező trükköt be kell vetni. A klímaváltozás miatt az eddig is létező negatív időjárási események közötti idők lerövidültek, és egyre gyakoribbak a vészhelyzetek. Nincs idejük a növényeknek regenerálódni két csapás között.

– Kiszámíthatatlan eredményű, sok fáradsággal járó munkának tűnik a kertművelés, mégis nagyon sokan szeretik csinálni. Mi lehet az oka?

– A kert az ember által fenntartott képződmény, egy darabaka auto­nómia. Elfoglaltságot, munkát, kihívást, értelmet, örömet ad, a nap végén pedig, amikor verejtékezve visszanézünk a kertünkre, átérezzük a teremtést, hogy léptünk egyet a nincsből a van felé. A kertben a helyünkön vagyunk, hiszen ha belegondolunk, minden egy kertben – az Édenkertben – kezdődött (mosolyog). A kertészkedés összeköti az embereket, a kertbarátmozgalom társadalmi szempontból is hasznos, világszerte sok millió embernek ad kézzelfogható értékrendet – a semmiből teremteni valamit. Ráadásul az önfenntartás, öngondoskodás eszköze is lehet, megtermelhetjük benne a számunkra fontos zöldségeket, gyümölcsöket is.

– Ahány ház, annyi szokás, ahány kertbarát, annyiféle kert?

– Alapvetően igen, de két főbb vonulat rajzolódik ki. Az új építésű ingatlanok esetében a kertet többnyire a fű, a szegély és a tuja alkotja. Ez a steril hármas a változatosság örömét öli meg. Ugyan rendezett képet mutat, ám a talajnak nagy szüksége lenne a lehulló falevelekre, de itt azokat rendszerint felsöprik. Az unalmas smaragdtuja és a leylandi ciprus helyett előnyösebb lenne tiszafát, borókát vagy babérmeggyet ültetni ezekbe a kertekbe is.

A másik vonulat a klasszikus, változatos kertek, ahol jobban érvényesülnek a honos növények és a fajok jellegzetességei is. Én ezeket jobban szeretem.

– A kertészkedés sokat változott az utóbbi pár évtizedben. Nézzünk egy kis történeti áttekintést!

– Az 1970-es és ’80-as években óriási divatja volt a zártkerti telkeknek. A Kádár-korszakban az egyszerű kisembereknek a telek jelentette a menekülőutat, a hétvégi kikapcsolódást. Több millió ember találta meg itt a saját világát, generációk nőttek fel kertészkedésben örömöt lelve, és saját termésüket büszkén fogyasztva.

A ’90-es évek végére fordult a kocka, a rendszerváltás után már furán néztek arra, aki a telken termesztett bármit is, hiszen mindent meg lehetett venni a szupermarketekben.

A 2008-as válság után a kertészetek is nehéz helyzetbe kerültek, olyannyira visszaesett a fogyasztás. Ugyanekkor vált hangsúlyozottan témává a környezetünk védelme, egyre több vállalkozás „zöldült be”. Ma már egy magára valamit is adó vállalkozás kötelezően szem előtt tartja a fenntarthatóságot és a környezettudatosságot.

Erre tett rá egy lapáttal a 2020 elején berobbanó pandémia, amely gyökeresen megváltoztatta az életmódunkat – ismét fontossá vált az önellátás. A vásárlók rádöbbentek az ellátóláncok sérülékenységére, ezért egyre többen kezdtek el ismét a kiskertek felé fordulni.

– Hogyan alakultak át a kertek? Mely növények lettek a legnépszerűbbek?

– Napjainkban a tujakorszakot felváltja a gyümölcskorszak. Míg az ezredfordulón sok kertészet élt örökzöldek – többek közt smaragdtuják – akár évi tízezres nagyságrendű forgalmazásából, mára ez a trend megszűnőben van, mert ez a párás klímát igénylő növény nem marad meg a kertekben.

Viszont annál nagyobb a kereslet a gyümölcsfák iránt: egy-két évtizeddel ezelőtt még a bodzát, az áfonyát, a somot vagy a kivit senkinek nem lehetett eladni, ma viszont már előszeretettel vásárolják. Ezzel a váltással elindult egy rég nem látott pozitív folyamat a kertészeti kultúrában.

– Charlie egyik dala jut eszembe: „Vidékre költözöm, a kertem öntözöm”. Egyre többen forgatják a fejükben ezt a gondolatot, de a kivitelezéshez kevés a vágy, némi szakértelem se ártana. Hogyan fogjunk hozzá egy gazdaságos és szép kert kialakításához?

– A legfontosabb a tervezés. Gondoljuk át, hogy mit szeretnénk, mennyi időnk van kertészkedni, és milyen adottságai vannak a kertünknek, milyen szerkezetű a talaj. Ehhez válasszuk a növényeket, és ne a szemünk döntsön. A legnagyobb hiba, amit elkövethetünk, ha véletlenszerűen, átgondolatlanul válogatjuk össze kertünk növényzetét. Ha ügyesen válogatunk, akkor a kert fenntartása, gondozása is egyszerűbb lesz, könnyebben meg tudunk birkózni a növényzet jó kondícióban tartásával. Kérdezni nem szégyen, vásárlás előtt mindig tájékozódjunk! Fontos például a növények felnőttkori méretével számolni, hiszen az alkarnyi, csenevész csemete akár már pár év múlva terebélyes, nagy lombú fa lehet.

A legkézenfekvőbb ötlet a kisebb termetű növények telepítése, amelyek helytakarékosak és kis alapterületen is szellős elrendezést biztosítanak. A kedvelt virágos dísznövények többsége nem nagytermetű, de ha cserjékről, fákról van szó, akkor már nehezebb a helyzet. Jó választások lehetnek a törzsre oltott cserjék, ezek kis, általában embermagasságú, de fa formájú dísznövények. Telepítésükkel egyszerre imitálhatjuk a fák látványát és spórolhatunk helyet.

– Divatos manapság a magas­ágyás is. Miért érdemes a szabadföld helyett ebbe veteményezni?

– Előnyei között szokás emlegetni, hogy könnyebb kigyomlálni, elfelejthetjük a kapálást, segítségével a termést tisztán lehet tartani, sem a kutya, sem a kisgyerekek nem férhetnek hozzá. A magaságyás igazi haszna azonban, hogy benne a növény gyökérzete akadálytalanul tud fejlődni, mélyebben is tápanyagdús talajt talál, magasabbra nő, és többet is terem. A ta­­pasztalatok szerint minél magasabb a magaságyás, és minél lazább és jobb minőségű a talaja, annál ígéretesebb lesz a termés.