A 9-től 99 éveseknek szóló, félig mese, félig musical 34. esztendeje fémjelzi a Vígszínház repertoárját: idén novemberben tartották A padlás ezredik előadását. Egymilliónál jóval többen láthatták mostanáig csak a Szent István körúti teátrumban. Vajon mi a titka Sztevanovity Dusán meséjének, dalszövegeinek és Presser Gábor zenéjének, hogy találkozásukból 1988 januárjában, Marton László rendezésében megszülethetett a csoda, amely azóta sem kopott meg?

Csupa csoda padlás

Mese dióhéjban

A szerző dolgozószobájáról mintázott, zsúfolt padlástérben játszódó történetben Rádiós, az ifjú feltaláló egy szuperszámítógép, Robinson fejlesztésén dolgozva az univerzumot kutatja. Ide menekül négy, a mesékben mellőzött szellemalak, akik azt hiszik, hogy innen sikerül végre eljutniuk „az örökre szépek” bolygójára: a túlfinomult Herceg, aki nem merte megzavarni csókjával Csipkerózsikát; Lámpás, a nyolcadik törpe, akit lent felejtettek a bányában; Kölyök, aki kimondta, hogy meztelen a király; és Meglökő, a jólelkű hóhér, aki inkább megvédte a szókimondásáért halálra ítélt örök gyerek Kölyköt.

A bolyongó szellemek csak Rádiós, a belé rendületlenül szerelmes Süni és az unokákra vágyó, csupa szív és mindentudó Mamóka számára láthatók, mert az ő lelkük tiszta. Aztán persze színre lépnek a rosszak, úgymint Témüller besúgó házmester és önkéntes, Barrabás, a gengszter, történik betörés és más kriminális dolgok, s érkezik Detektív az ő balkezével. A gengszter bőrébe belebújó Révésznek végül alig marad szerepe, mert a négy szellem az ő segítsége nélkül is hazaindulhat. Rádi végre fölfedezi Sünit, és Mamóka mindenkit unokájául fogad. De ami a legfontosabb, sikerül megmenteni a Padlást, az ég és föld közötti helyet, ahol a csodák tovább élhetnek…

Néhány régebbi szereplő mellettaz új színészgeneráció tagjai is helyet kapnak a 34. éve töretlen népszerűségnek örvendő musicalben. Fotó: Gordon Eszter

Csak úgy „kiszaladt”

Legendák szólnak A padlás születéséről. Az ötlet ’86 táján pattant ki Sztevanovity Dusán fejéből, aki már kisgyerekként máshogy szőtte volna a mesék fonalát, mindig saját történetre vágyott. Majd amikor apaként meg kellett nyugtatnia a kislányát, akit egy zsémbes szomszéd (ő ihlette Témüller figuráját, ám a nevét más apropóból kapta, de ne szaladjunk a dolgok elébe) a pokolra kerüléssel riogatott, egyetlen éjszaka alatt írt egyet.

Megszületett hát a mese jóságról és gonoszságról, hitről és csodákról, szerelemről, életről és halálról, e világról meg túlvilágról, aztán a szerző megmutatta Presser Gábornak, akivel egészen más munka miatt (épp Zorán nagylemezén dolgoztak, vagy legalábbis kellett volna) vonultak a Vas megyei zsennyei alkotóházba. A zeneszerzőre olyan erővel hatott az írás, hogy nyomban több dalt is komponált hozzá. Csak úgy „kiszaladt” belőle is, ahogy ő maga emlékszik vissza, és ez a természetesség – nyugodtan nevezzük ihletettségnek – elválaszthatatlanul hozzákötődött a mesemusical egész további sorsához.

A plágiumper határán

A két alkotó szerint már az is csodaszámba ment, hogy a musicalkezdeményben rajtuk kívül valaki meglátta a lehetőséget. Hogy Marton László, a Víg rendezője fölfedezte, mit lehet kihozni belőle, és biztatta őket a folytatásra. Sztevanovity Dusán előbb Müller Péterrel közösen dolgozott a szövegkönyvön, de másképp alakultak a dolgok, és megváltak egymástól (Horváth Péter író szállt be a munkába).

 

Horváth Péter, Sztevanovity Dusán és Presser Gábor a Vígszínházban 2019 végén, túl az egymilliomodik nézőn. Fotó:Mónus Márton, MTI

Aztán kiderült, hogy Müller Péter a Madách Színháznak épp ír egy musicalt (ez lett a Doktor Herz), amely túl sok mindenben hasonlít A padlásra (még a bemutatót is szinte azonos időre tűzték ki), és majdnem plágiumper lett az ügyből. Végül a szerzők megegyeztek, és elégtételül szolgált, hogy a Víg me­semusicaljének rossz embere a Témüller nevet kapta.

Micsoda szereposztás!

Csoda volt a próbák kivételesen intenzív összetartó ereje is, vagy ahogy a szerepek azonnal megtalálták a legmegfelelőbb alakítót. Rádi alakját mintha egyenesen Kaszás Attilára szabták volna. Majd következett az ősbemutató. A kirobbanó sikert követően csodálatosan alakult a darab élete. Színész- és nézőgenerációkat nevelt föl, és így lesz ez még jó ideig. A majdnem 34 év alatt több mint 100 színész játszott benne, nem okozott törést egyetlen szerepátvétel sem, noha fájó, ha ez azért vált szükségessé, mert többen elhagyták a földi életet az örökre szépek bolygójáért (Kaszás Attila mellett például Tábori Nóra, Vallai Péter).

Igó Éva, az első Süni most már Mamóka szerepében remekel, Pápai Erika otthon érezte magát Kölyök és Süni bőrében is. Hegedűs D. Géza leköszönt mint Barrabás, ám tanítványai révén a padlás közösségéhez tartozik.

A padlás betétdalai megjelentek nagylemezen, majd CD-n is. Hangszerelte és az összes hangszeren játszott: Presser Gábor.

Mindenkit bevonz

Akik gyerekként látták annak idején az előadást, ma szülőként hozzák el gyerekeiket, óvónők, tanítók csoportjaikkal, osztályaikkal érkeznek. Életkorának megfelelően mindenki megtalálja benne a választ a maga kérdéseire, félelmeire, szorongásaira. Azt is elvarázsolja, aki nem barátja a műfajnak. Olyan szerencsés konstellációban született ez a musical, hogy muszáj magunkénak érezni, benne lenni.

Együtt múlik az idő darab, színész, előadás és néző fölött, épp ezért időtálló. A padláson levés érzése nem lehetne ennél hitelesebb. Gyerekként hajt a kíváncsiság, mit találunk odafent, ég és föld között, korosodván az életünkkel, múltunk kacatjaival szembesülünk.
Minden bizonnyal ebben rejlik a csoda, és ezzel talán meg is fejtettük A padlás sikerének titkát.

Legendás musicalek

Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról. A Déry Tibor kisregényéből írt, első sikeres magyar rockmusicalt Presser Gábor zenéjével 1973-ban mutatták be először szintén a Vígben, ahol 400-nál többször játszották. Külföldön is elismeréssel fogadták.

Macskák. Andrew Lloyd Webber musicalje 1981-ben mutatkozott be Londonban. A magyarországi premierre 1983-ban került sor, és több mint 1400-szor játszották. A Madách Színház produkciója 35 évig vonzotta a közönséget.

Macskák. Fotó: Mohai Balázs, MTI

Az operaház fantomja. Webber musicalje 1986-ban állt színpadra először Londonban, és azóta műsoron van, túlszárnyalva a Macskák világsikerét. A magyarországi bemutatót 2003-ban tartották a Madáchban, a világon elsőként az eredetihez képest eltérő rendezésben, saját jelmezekkel és díszlettel.

A dzsungel könyve. Békés Pál, Geszti Péter és Dés László zenés darabját Hegedűs D. Géza állította színpadra a Pesti Színházban, 1996-ban. Azóta több mint 1200-szor láthattuk Magyarországon.

A Pál utcai fiúk. A Grecsó Krisztián szövegkönyvéből készült produkció Dés László zenéjével és Geszti Péter dalszövegeivel 2016 novemberében került a Vígszínház színpadára. Minden jel arra mutat, hogy ez a musical megismételheti A padlás sikerét. Mert nemzedékek érezhetik, hogy a Grund mi vagyunk!

 

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.