A gyógyítás közösségi együttműködés – hangsúlyozza dr. Velkey György, a Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórházának főigazgatója. A Kórházszövetség elnöke karácsonykor a családja körében ünnepel, de gyógyító munkája során többször is előfordult, hogy a kórházban töltötte az ünnepet.

Életmentés szentestén

– Előfordult, hogy az éjféli miséről kellett a műtőbe sietnie – olvastam ezt egy interjúban.
– Valóban volt olyan, hogy már bent ültünk a családdal az éjféli misén, amikor jött a hívás a kórházból. Nagyon jó érzés volt ilyenkor segíteni. Már eleve a kollégák hívásának is örültem, és az sem esett rosszul, hogy bent töltöttem a szentestét: úgy éreztem, ennél jobban nem lehet ünnepelni, mint hogy szenteste gyermekek életét mentsem. Ma már nem gyógyítok a sok más dolgom mellett, de néhány évvel ezelőtt a legutolsó ügyeletem is éppen karácsonykor volt.

– Milyen egy karácsonyi ügyelet?
– A kórházban a nagy ünnepeken, és főleg karácsonykor minden gyermeket – akit csak lehetséges – hazaengedünk. Ilyenkor csak azok fekszenek a kórházban, akiknek muszáj bent lenniük. A nagyobb balesetek leginkább a karácsonyt követő napokban történnek, bár égési sérültek – hiszen országos égéssérültközpont vagyunk – bármikor érkezhetnek. Ünnepi hangulat alakul ki a gyermekek, a velük lévő szülők és az ügyeletes kollégák között, amellett, hogy természetesen közben kemény munka is zajlik. A mi kórházunkra tudatosan jellemző a családiasság, és fontosnak tartjuk a közös élményeket.

– Ez azért is így van, mert a református egyház a fenntartója az intézménynek?
– Attól, hogy a kórház nevében szerepel, hogy ki a fenntartója, még nem lesz sem keresztényebb, sem reformátusabb. Attól lesz az, ha ezt szeretnénk, és teszünk is érte. Mindezt úgy éljük meg, hogy hozzátartozik a küldetésünkhöz, fontosnak tartjuk, és valódi tartalmat jelent.

– Hogyan készülnek karácsonyra a Bethesdában?
– Egyrészt a munkatársi közösségben közös adventi koszorúkészítésen veszünk részt, ahova a családtagjaink is eljönnek. Tartunk áhítatokat, lelki felkészítő alkalmakat, valamint mikulásünnepséget és nagy közös karácsonyt is. Másrészt a gyermekekkel is igyekszünk együtt ünnepelni. A kórházban fekvő kis betegek részére rengeteg adomány érkezik ilyenkor.

– A Bethesdában nemcsak a test, hanem a lélek egészségére is figyelnek.
– Az orvoslás hagyományosan szeretetszolgálati munka volt, amikor szerzetesrendek, diakonisszarendek vagy a zsidó szeretetszolgálatok végezték a gyógyító feladatot, és hozzájuk kötődtek az első kórházak is. A tudományos és a technológiai fejlődés egyre inkább az alkalmazott természettudományi elemet hozta előtérbe a gyógyításban, amiben az emberek nem érezték igazán jól magukat. Hiszen amikor az ember beteggé válik, akkor nem­csak az egyik szerve lesz beteg, hanem a teljes egyénisége, a pszichés és a szociális világa is.

Ahhoz, hogy valakit komplexen meg tudjunk gyógyítani, nagyon fontos az a holisztikus szemlélet, amelyben a teljes embert tekintjük gyógyítandónak. Ennek az a következménye, hogy a technológiai ellátáson túl benne kell lenniük azoknak a személyeknek a gyógyító csapatban, akik szociális, lelkigondozói vagy éppen mozgásterápiás, dietetikai munkát végeznek. A gyógyítás ilyenformán közösségi együttműködéssé válik. A be­­tegnek mindenhol ez az igénye, az már más kérdés, hogy egy-egy intézmény hogyan reagál erre. Szerintünk ezzel a szemlélettel érdemes gyógyítani, mi így teszünk a Be­thesdában.

– A tartósabb betegségben szenvedőknek a kórházi munkatársak is szinte családtaggá válnak?
– A Bethesdában gyakran sokféle, tartós betegséggel küszködő kis páciensekkel és családjaikkal foglalkozunk, hosszú távú kapcsolattartással. A súlyosan égett gyerekek, az SMA-s, vagyis súlyosan izombeteg gyerekek, a kómából felébredtek vagy más krónikus betegséggel küzdők egész gyermekkorukban, sőt még később is kezelésekre járnak. Akadnak olyan betegeink, akiket otthon lehet lélegeztetni, és nekünk ezt a hátteret is biztosítanunk kell. Ők valóban családtagok lesznek a kórházban.

– Mi az, ami erőt ad a gyógyító közösségüknek, hogy el tudják végezni ezt a nehéz munkát?
– Tudatosan kell vigyáznunk magunkra és a közösségünkre. Az orvosi és ápolói hivatásokba könnyen bele lehet fáradni, akár ki is lehet égni. Módszeresen odafigyelünk a lelkigondozói belső hálózatra, hogy észrevegyük, ha valaki fárad, segítségre szorul. A közösségnek önmagában is van erős megtartó ereje. Sok mindent csinálunk mi közösen, a családtagjainkat is bevonva, sok lelki elemmel. Sportalkalmakon veszünk részt, például több csapattal is körbefutjuk a Balatont az ultrafutóversenyen, vagy éppen kirándulásokat, kulturális programokat, nyári táborokat szervezünk. Vannak bibliaköreink, áhítataink és szeretetszolgálati alkalmaink is.

– Hol van a helye a Bethesdának a magyarországi gyógyításban?
– A Bethesda tekintélyes rangot vívott ki magának az elmúlt időszakban, az ország egyik vezető gyermekegészségügyi intézménye lett. Több egyedülálló országos profilt viszünk. Nemcsak Budapestről, hanem a környező megyékből, sőt az ország egész területéről és a határon túlról is érkeznek hozzánk gyerekek. A méretünkhöz képest elég erősen megjelenő és számottevő kórház vagyunk. Intenzív párbeszédet folytatunk a társadalommal. Igyekszünk megszólítani az embereket, segíteni szeretnénk őket, hogyan viszonyuljanak a betegségekhez, miként lehet azokat megelőzni, és mi módon álljanak az ellátórendszerhez.

– Van olyan meggyógyított beteg, akire különösen is emlékszik az elmúlt évtizedekből?
– Nagyon sokan vannak, minden héten van újabb ilyen gyermek. Nagyobb visszhangot keltett a médiában az SMA-s Zente története, aki hazánkban először kapott génterápiás kezelést. Azóta is követjük az állapotát, gondozása a kórháznak és nekem is személyes ügyem. De említhetem Somát is, aki egy vonattetőre mászva égett meg súlyosan, és élet-halál közötti állapotba került. Azóta szorosan hozzánk kötődik. Vannak, akikkel már családilag is kialakult valamilyen kapcsolatom. A kórház udvarán éppen ma reggel jött hozzám oda egy édesapa, aki a gyermekét hozta, és megemlítette, hogy tizenöt éve én kezeltem a betegségét.

– Öt testvére, öt gyermeke és már nyolc unokája van. A karácsony ünnepén sokan gyűlnek össze a családban?
– A család mindig nagyon erős közeg volt nálunk, generációkra visszatekintve is látható, hogy mindig nagycsaládban éltünk. 37-en vagyunk unokatestvérek, nekünk összesen 108 gyermekünk van, és már nekik is születtek gyerekeik, unokáik. Élő kapcsolat van közöttünk, a nagy családdal is rendszeresen találkozunk 200 fős alkalmakon. A testvéreimmel hatunknak is van összesen harminc gyermekünk, ők szinte testvéri kapcsolatban vannak egymással. Minden generációban kialakultak a kapcsolattartás megfelelő formái.

Nyaralókban jövünk össze, mi a gyermekeinkkel a Balaton melletti házunkban szoktunk együtt lenni. A karácsony előtti napokban édesanyám születésnapján találkozunk a testvéreimmel egy nagy közös ünneplésen, amikor csaknem hetvenen vagyunk együtt. A családunkban nagyon fontos az ének és a zene, karácsonyi dalokat éneklünk közösen éjszakába nyúlóan az adventi koszorú mellett. A gyere­keinknél bővülnek a családok, a szentestét mindenki otthon tölti, majd karácsony első napján ünnepelünk nálunk. Nagyon aktívak a gyerekeink, a feleségemmel igyekszünk őket segíteni. Ezért idén új dolog alakul: az unokák már karácsony előtt is jönnek hozzánk két napra, hogy a szüleik nyugodtan készülődhessenek. Karácsony után pedig együtt elmegyünk egy fürdőhelyre, és ott töltjük az év végét.

– Ezek szerint nemcsak a Be­thesdában, hanem a Velkey családban is nagy a nyüzsgés.
– Igen. A múlt hét végén pél­dául cirkuszban voltam az egyik unokámmal, szombaton este pedig az egyévesre vigyáztam egyedül, mert a feleségem dolgozott, a szülők színházban voltak. Nagyon szeretem a gyerekeket, feldobnak, és feltöltődés velük lenni. Rengeteget dolgozom, szeretem a munkámat, de a szabadidőnkben is intenzív életet élünk. Sokat járunk a feleségemmel koncertekre, előadásokra, utazásokra, baráti társaságokba.

– Hogyan bírja a sok feladatot ellátni?
– Mindegyiket szeretem. Az életem döntő mértékben a Bethesdáról és a családról szól. Nagyon szerettem gyógyítani, de ezt a Bethes­dáért hajlandó voltam feladni. A kereszténységünket tudatosan megélve, kultúrát teremtve, a lehető legmagasabb színvonalon, közösségben akarunk gyógyítani és ápolni – ez egy olyan belső elvárás is, amit én nagyon fontosnak tartok, és ezért szívesen mozgatom az energiáimat. Szeretek élni, és nagyon sok mindent csinálok a munka mellett a családban és szabadidőmben. Persze azt is látom, hogy egyszer majd át kell adni a feladatokat, és ezt örömmel meg is teszem néhány év múlva.

Hozzászólások

Friss cikkek

Piroska és a juhászok
Konténerek vízen és szárazföldön
Mivel horgássz hideg vízben? – Ellenállhatatlan hideg vízi aromák
A Szabad Föld az AGROmashEXPO vendége volt
Megjelent a Szabad Föld legújabb lapszáma
2023.01.27.
Használjuk a hideget
Ne várjon, amíg késő lesz!
Szerdától látogatható 41. AgromashExpo és AgrárgépShow
Meghallgat, társalog, inspirál és elkísér
Eltávozott az isteni Lollo
Az elfelezett alma
Protokoll síron innen és túl
Júniusig lehet pályázni
2023.01.20.
Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.