Hegy(i)menet – Géza és a férgek

Amint elállt a reggeli havazás, Géza magára húzott vagy négy réteget, kapát ragadott, és harcias ábrázattal elindult a veteményes felé.

LakóhelyemHegyi Zoltán2021. 04. 20. kedd2021. 04. 20.
Hegy(i)menet – Géza és a férgek

Áprilist írtunk. Nem a szeszélyes-bolondost, hanem a dühöngő őrültet. Géza kezdett besokallni a viharoktól és a fagyoktól, de menni kellett, mert jelentős elmaradásban volt a kertet illetően. Ferit már ott találta a szomszédban, szintén egy méretes kapával felszerelkezve.

Nem volt köztük kerítés, csupán egy szőlősor, ami inkább összehozta őket, mintsem elválasztotta volna. A gaz bezzeg nem fagy el – állapította meg Feri –, meg a férgek sem. Megint találtam egyet – és mutatta a tenyerében a kártevőt. Szép zöld – mondta Géza, miután megszemlélte az állatot, majd hozzáfűzte: nevezzük Dennis Rodmannek.

A Féreg becenevű amerikai kosárlabdázóra utalt itt, aki alaposan ki is érdemelte a nevét, különösen, amikor valami miatt beleszeretett az értelmezhetetlen frizurájú észak-koreai diktátorba. Nevezzük – bólintott Feri –, és akkor én most megetetem ezt a Rodmant a tyúkokkal. Miután visszatért a baromfiudvarból, ekképpen fűzte tovább a beszélgetés fonalát: azért, szomszéd, akad még ezekből elég. Mit szól például ahhoz a példányhoz, amelyik feljelentette a mentős lányt, mert meg mert állni pár percre egy hamburgeresnél, hogy egyen pár falatot?

Valóban nevezhetjük féregnek – válaszolta Géza –, ugyanakkor akaratán kívül nagyszerű dolgokat generált. Az ifjú hölgy főnökei úgy reagáltak, ahogyan az igazi főnökök szoktak, a hamburgeresek pedig ezentúl ingyen adják a kaját a mentősöknek. Az a kis indikátor bepöccentette a társadalmi szolidaritást – zárta Géza eltűnődve a beszélgetés ezen részét, miközben azért haladtak is a szerszámokkal, és a nap is kisütött.

Ámde – mondta ekkor a Feri látszólag ritmust váltva, ugyanakkor csupán kissé elkalandozva a fő csapásiránytól –, mit szól azokhoz az agybajosokhoz, akik most éppen azzal álltak elő, hogy férgek tanyáznak a maszkokban? Nagy az Isten állatkertje – válaszolta Géza a témához illően –, és az ember mindig azt hiszi, hogy nincs lejjebb, holott van. Most, ugye, azt hisszük, hogy ez a legalja, a gyagyások gyülekezete elérte a mélypontot, de ne reménykedjünk. Az viszont valószínűnek látszik, hogy a Covid-osztályok mellé fel kellene állítani a sürgősségi elmeosztályokat is.

És ekkor, miközben szállingózni kezdett a hó, mintegy zárszóként, vagy mert bevonzották, a rádióból, amit a Feri a rókák elriasztására helyezett ki az udvarba, megszólalt a Tankcsapda zenekar Jönnek a férgek című klasszikusa, és Géza elegánsan átlibbent a borsótól a spenóthoz.

Ezek is érdekelhetnek