Kutyaposta – Rexi története

Nem akarok és nem is tudok igazságot tenni… A szemem előtt indulatos, olykor vért kívánó írások tucatjai, a fülemben pedig egy meggyötört, síró, idősödő asszony elcsukló hangja.

LakóhelyemSzücs Gábor2021. 04. 22. csütörtök2021. 04. 22.
Kutyaposta – Rexi története

Az első írás, amely a tököli állatmenhely honlapján jelent meg, s aminek a címe akár egy bulvárkrimié is lehetne: Rexi élni akar! Íme:

„Egy hónapja már, hogy soványan, kimerülve, a gátnál feküdve megtalálták. Mivel csipes volt, a gazdája is meglett, így Rexi hazakerült. Természetesen felhívtuk a figyelmet a Rexi fenekénél lévő hatalmas daganatra és az általános rossz állapotára. Talán két hét sem telt el, mikor egy öreg, beteg kutyushoz hívtak minket: ismét Rexi volt, sokkal-sokkal rosszabb állapotban, mint korábban, már jártányi ereje sem volt. Azonnal orvoshoz vittük.

Akkor már tudtuk, Rexi nem mehet vissza a gazdájához. Mikor ezt megtudta, hatalmas cirkusz kerekedett, a rendőrség bevonásával. Nem volt egyszerű, de végül a gazda lemondott Rexiről. Azóta Rexi állapota egyre javul, jó étvággyal eszik, szívesen sétálgat, a daganata is műthető lesz, ha felerősödik. Mindannyian azt gondoljuk, Rexi nem azért indult útnak, hogy meghaljon, ahogyan azt a családja indokolta, hanem azért, hogy segítséget kérjen, és még élhessen!”

Ahogy ez lenni szokott, megindult a kommentáradat:

A gazdi akarta még egy kicsit kínozni. * Saj­nos az ilyen szar már holnap egy újabb szerencsétlent fog magához venni. * Rohadjon meg ez a mocsok, őt is jó lenne látni az árokparton fetrengni. * Verje a fejét a falba az a tetű, ha idegbeteg, ne a kutyán élje ki magát! * Az ilyen debil rohadékokat hogyan lehetne örökre likvidálni és levegőelvonást alkalmazni? Annyira segítenék…

A síró asszony egy másik történetet mesél. Férjével mindketten 70 felettiek, mozgáskorlátozottak, ezért nehezen járnak, a járvány miatt házhoz szállíttatnak, a szállítók pe­dig olykor nyitva felejtik a kaput. Amikor a férje a kutyáért ment, az állatmenhelyesek rendőrrel fenyegették, ettől bepánikolt, ezért mondott le az állatról. Ők mindig szerették Rexet, befogadták, erejük szerint gondozták, szörnyű, hogy így írnak róluk, ezt nem érdemlik meg.

Igen, lehet, hogy volt, lehet, hogy észre sem vették a daganatot, és igen, lehet, hogy Rex állapota nagyon leromlott. Ami azért egy 18 éves kutyánál (ez kicsivel több, mint 130 emberév!) nem szokatlan. De soha nem volt kikötve, velük élt és lakott, csipje is volt, hiszen ezért találták meg a gazdáit.

Ahogy írtam, nem akarok, de nem is tudok igazságot tenni. Talán csak azt kérem a kommentelőktől, hogy ne lőjenek minden hírre azonnal gépágyúval, főleg, ha semmit nem tudnak a részletekről.

Ezek is érdekelhetnek