Minden válság kapukat is nyit

Az idei húsvét igazi nagy feltámadásokat, újjászületéseket fog hozni az embereknek, mert minden válság idején különleges szeretetajándékok, szeretetáldozatok születtek meg – véli Felföldi László megyés püspök.

LakóhelyemHaraszti Gyula2021. 04. 02. péntek2021. 04. 02.

Fotó: LAMBERTFOTO.HU

Minden válság kapukat is nyit Fotó: LAMBERTFOTO.HU

– Ha a Jóisten is úgy akarja, és a járványhelyzet is úgy alakul, szeptemberben Budapestre érkezik Ferenc pápa a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra. Mi a jelentősége ennek a rendezvénynek, és hogyan készülnek a Szentatya fogadására?

– Az eucharisztia, az oltáriszentség csodájára Jézus három éven keresztül készítette fel az apostolokat. Az eucharisztia a feltámadott Jézus ajándéka, és a megújulásról is szól. A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus azért is fontos, mert a középpontjában minden évben az egyház megújulása áll.

Az egyház már egy éve készül az egyhetes eseményre, erre a híveket is felkészítjük. Mivel az elsőáldozás kifejezetten az eucharisztia része, azt szeretnénk, hogy a magyar katolikus gyerekek nagy része ezen az eseményen, együtt vegyen részt a szertartáson, a kongresszus keretében, a Szentatya jelenlétében legyen elsőáldozó.

– Európai tendencia az, hogy csökken a fiatal katolikus hívek száma. Ön szerint miért van ez így, és hogyan lehet rajta vál­toztatni?

– Valóban van egy ilyen jellegű válság az egyház életében. Ez azonban tulajdonképpen az európai ember, a családok válsága, amely megjelenik az egyház életében is. A lelki élet, a lelki értékek veszítették el a hangsúlyt a fiatalok körében. Egyértelműen tapasztalható a kilábalás ebből. Kezd megjelenni a megújulásra való igény az emberi szívekben, a fiatalokéban is. A választ pedig meg kell keresnünk, meg kell találnunk erre az igényre.

– Ön hogyan kívánja megszólítani a fiatalokat és a híveket?

– Tavaly novemberben nevezett ki Ferenc pápa a Pécsi Katolikus Egyházmegye főpásztorának. Hatvanéves vagyok, az én életemben ekkora változás még nem történt. Egyelőre az ismerkedés időszakát élem, találkozom a helyi plébánosokkal, intézményeket látogatok, hogy tudjam, a későbbiekben milyen feladatok várnak még rám. A fiatalok megszólításához pedig próbálom megtalálni azokat a munkatársakat, akiknek az életében megvan az Istentől kapott karizma az ifjúsággal való közös gondolkodáshoz, párbeszédhez.

Minden ellenkező vélekedéssel szemben én úgy gondolom, hogy a fiatalok nagyon igényesek és nyitottak a közösségekre, az értékekre. Erre a nyitottságra kell nekünk nagyon bölcs, szívhez szóló, értékes válaszokat adni.

– A fiatalok életét nagyban befolyásolja az is, milyen családban nőnek fel. Ezért is vált fontos kérdéssé, hogy meg tudjuk-e védeni a családokat, a hagyományos családforma értékeit. Mit tudnak tenni önök ezért?

– A legfontosabb feladat ma Európában, de másutt is, a családok megóvása, erősítése. Ehhez az kell, hogy megerősítsük ezeket a közösségeket, például családi programokkal. Mivel a család mint a társadalom alappillére elveszítette a megtartó közösségeket, elveszítette a belső erejét is. A meggyengült családokat csak ezek az egészséges közösségek tudják segíteni abban, hogy a szeretet és az együvé tartozás örömét újra megtalálják.

Sok fiatal házassal találkoztam, akik nagyon komolyan vették, hogy egymáshoz kötik az életüket, de az ezzel járó áldozatvállalásról és gondokról csak nagyon kevesen tudtak őszintén, nyitott szívvel elbeszélgetni valakivel. Ezért is nagyon fontosak a találkozá­saink a házasságkötés előtt, hogy később a válságokat is meg lehessen oldani, válaszokat lehessen adni a problémákra. A válások nagy része nem következne be, ha komoly szakembereket is bevonnának a házaspárok gondjaik megoldásába.

Ma divatossá vált az „életvezetés” kifejezés. Ebben rejlik a lényeg. Tudni kell irányítani az életünket, a családunk életét, és ehhez minden lehetőséget meg kell ragadni a segítségre.

– Amikor beszélgetünk, böjti időszak van. Tavaly is súlyos járványhelyzet volt az évnek ebben a szakaszában, idén pedig minden eddiginél több áldozatot szed a koronavírus ezekben a hetekben. Hogyan érintette ez a helyzet az egyházat, tudják-e tartani a kapcsolatot a hívekkel? Tudnak-e segíteni?

– A válság minket is válságba sodort. De minden válság kinyit a közösségek életében új lehetőségeket, ami a túlélés, a megoldás felé visz bennünket. A karitatív munka szerepe óriásit nőtt ebben az időszakban, és látom, hogy sokkal segítőkészebbek is lettek az emberek.

Nagyon fontosak az emberi gesztu­saink, onnantól kezdve, hogy bevásárolunk egymásnak, egészen odáig, hogy az egészségügyben emberfeletti munkával igyekeznek megmenteni az életeket. Amikor áldozatot kell hoznunk egymásért, akkor mutatkozik meg igazán, hogy mennyire fontos számunkra a másik ember vagy a másik emberrel való kapcsolat. Az egyháznak is új felületeket kellett találnia a kapcsolattartásra.

Én is most tanulom, hogyan kell kamera előtt beszélni, akár egy üres templomban, mert tudom, az embereknek szükségük van a lelki támaszra. Érezniük kell, hogy bár nem tudunk személyesen találkozni, de velük vagyunk, a közösség él, amire támaszkodhatnak.

Felföldi László megyés püspök, a Pécsi Katolikus Egyházmegye főpásztora. Forrás: pecsiegyhazmegye.hu

– Mire tanít minket a böjti időszak, különösen most, a válság idején?

– Az embereknek, a családoknak, a közösségeknek, az egyháznak rendkívül fontos lett a böjti időszak. A böjt eleve arról szól: valamiről lemondunk, hogy valami másra jobban odafigyelhessünk. Nem a lemondáson van tehát a hangsúly, hanem azon, hogy ennek a hatására mire koncentrálunk. A vírusválság idején azt kell megvizsgálnunk, hogy ez a bezártság mit hoz föl a szívünkben, mi az, amire ráirányította a figyelmünket, és mit kell ebből megtanulnunk.

Az üzenet számunkra az, hogy mindig újjá kell születnünk, az emberi, a közösségi kapcsolatainkban. Minden válság idején különleges szeretet­ajándékok, szeretetáldozatok születtek meg. Ilyenkor mindenki magába néz egy kicsit, hogyan tud szeretni, támogatni, segíteni. Abban hiszek, hogy ez a húsvét igazi nagy feltámadásokat, újjászületéseket fog hozni, ajándékozni az embereknek. A vírus után pedig ezért hálát fogunk adni Istennek, és egy nagy lendületet fogunk venni.

– Ez a magunkba nézés azt is jelentheti, hogy sokan visszatérnek a valláshoz azok közül, akik eltávolodtak az egyháztól? Vagy esetleg azt, hogy többen lesznek hívő emberekké?

– Minden őszinte, jó gondolkodású embernek most el kellett gondolkoznia arról, ki az ember és ki az Isten. Amikor úgy éreztük, minden rendben van velünk, szinte mindent megtehetünk és már-már isteni tulajdonságokkal rendelkezünk, mert senki ebbe a világba bele nem szólhat, jött egy vírus, és megtanított minket arra, hogy ez nem teljesen így van.

Ez azonban nem Isten büntetése, hanem egy óriási lehetőség, hogy utat találjunk emberségünkhöz és Istenhez. Bízom benne, hogy többen rájönnek arra, a szabadság nemcsak az utazás szabadsága, hanem a szeretetnek, az egymás segítésének és az ebből származó örömnek a szabadsága is.

– Nemrég megrongáltak egy keresztény templomot Gödöllőn. Sajnos egyre több ilyen jelenséggel lehet találkozni Európában. Milyen a kereszténység helyzete ma a konti­nensen?

– Sajnos a vandalizmus ma már nem ismer határokat, hiszen a természet tudatos rombolása is általánossá vált a világban. Ebbe a kategóriába tartoznak a templomok ellen elkövetett bűncselekmények is. Az egyházzal szemben ugyanakkor óriási az elvárás lelki, spirituális szempontból nézve.

Nagyon nagy a felelőssége az egyháznak abban, hogy ezt elfogadjuk kihívásnak, és megmutassuk, hogy az Istennek szentelt élet, az isteni közösséget megvalósító egyház több emberséget, nagyobb szolgálatot hordoz. Rajtunk a sor, hogy erre jó választ adjunk.

– Mit üzen az embereknek, a családoknak, a híveknek? Hogyan ünnepeljünk ebben a nehéz időszakban, hogyan tegyük túl magunkat a nehézségeken?

– Nagyon nehéz általános tanácsot adni. A legfontosabb talán az, hogy a nehézségek ellenére a család találja meg a jóízű, jó hangulatú, saját programjait. Lehet ez közös, nagy együttlét, beszélgetés, kirándulás, közös játék vagy sporttevékenység, illetve közös imádság is.

Az igazi ajándékok ugyanis ott vannak a gyermekek és a felnőttek szívében. Adjanak hálát Istennek, akik együtt lehetnek, és ebbe az erőbe kapaszkodva közösen nagy-nagy gazdagságot fognak megtapasztalni.