Modern vízháztartás

Hóeséssel köszöntött be az idei tavasz Szatmárban, Beregben. De nem ám pár perces hózáporral, hanem kiadós havazással – egy teljes napon át esett. Máskor talán morgolódtak volna az itteniek a március végi időjárás miatt, de a tavalyi aszály után minden csepp esőnek, minden egyes hópihének örülnek az itteniek. Mert még mindig kevés a víz a földben.

LakóhelyemBalogh Géza2023. 04. 12. szerda2023. 04. 12.

Kép: 20230227 Felső Tisza vidék Vízmegtartási terv keretében megvalósult építmények és vízművek nyomában készült riport Fotó: Kállai Márton KM Szabad Föld A Képen: víztározó terület

Modern vízháztartás
20230227 Felső Tisza vidék Vízmegtartási terv keretében megvalósult építmények és vízművek nyomában készült riport Fotó: Kállai Márton KM Szabad Föld A Képen: víztározó terület

A Tisza mindenütt szép, de talán Milota és Szatmárcseke között a legszebb. Itt még őriz valamit az őt tápláló patakok, hegyi folyók, a Szoporka, a Tarac, az Iza, a Visó, a Talabor szeleburdiságából. Vad rohanása ugyan kicsit már szelídebb, de Becsnél, Milotánál még öklömnyi köveket görget, és kanyar kanyar hátán. Több helyen, így Milotánál is egészen közel jön a töltéshez, a legközelebb a Vésznél, és kicsit feljebb a Gecző-tagnál. A Vész arról nevezetes, hogy a kurucok itt szorították be a folyóba az elbizakodott labancokat, akik nem vették észre, hogy itt bizony meredek a part, s aki onnan zuhan a folyóba, azt menthetetlenül elsodorja a Tisza.

A Gecző-tagnál is meredek a part, a sodrás pedig a Vésznél is gyorsabb. Szemközt tisztes sóderpad, magyarán porond sárgállik, de az már Ukrajna. Az itthoni oldalon magas törőpart, kövezett mederszél védi, és titokzatos, mély vizek. E sorok írója is meg-megfordult ott hajdanán. Gyönyörködött a partot borító sárga csicsókatengerben, a vízre hajló nyárfákban meg a békés, alkonyi Tisza lilába forduló fényeiben.

A Tisza azonban tud veszedelmes is lenni. Mint 1998 novemberében, amikor csak az isteni szerencsének meg a szatmári emberek hősies erőfeszítésének köszönhe­tően sikerült gátak közt tartani a folyót. A krónikásnak nem az a dolga, hogy munka közben lapátot ragadjon, de azon a sötét novemberi éjszakán Milota és Tiszacsécse között nem az volt a legfontosabb, hogy szép mondatokon rágódjon. A töltés ugyanis eresztett, oldalán szabályosan spriccelt a víz, az emberek nem győzték homozsákokkal befoltozni az egyre táguló lyukakat. A gát teteje pedig minden lépésnél hangosan szörtyögött, egy-két ujjnyival emelkedett ki csupán a szennyes áradatból. A Gecző-tagnál is inogott talpunk alatt a töltés, és iszonyú erőfeszítés árán ugyan, de sikerült megakadályozni a gátszakadást.

Penyigénél is képesek szabályozni a víz útját. Fotó: Kállai Márton

Most is arra a szakaszra tartunk, de nem azért, hogy nosztalgiázzunk. Hanem azért, hogy megismerkedjünk a nemrég elkészült Tisza–Túr árapasztóval, melynek tiszai beeresztő zsilipjét pont a Gecző-tagi nagy kanyarban építették meg.

Nem akármilyen munka volt.

Még a terepszemle előtt a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság (Fetivizig) igazgatójának, Bodnár Gáspárnak a szobájában tanulmányozhattuk a tározó térképét – elképesztően bonyolult vízhálózatot mutattak a vonalak. A kivitelezőmunka sem volt sokkal egyszerűbb.

Az igazgató elmondta, hogy a 16 négyzetkilométeren megépült létesítmény 42 millió köbméter víz befogadására alkalmas. A Tisza bal partján megépített vízbeeresztő műtárgy segítségével a tározó rövid idő alatt feltölthető, a vizek leeresztésére pedig a Túr jobb partján, Tiszakóródnál alakítottak ki egy leeresztő műtárgyat. A tározó körüli, csaknem 18 kilométer hosszú töltés aszfaltburkolatot kapott, 7 kilométeren fejlesztették a Túr töltéseit, 3 mobil árvízvédelmi fal épült, felújítottak 17 zsilipet, átereszt, s 47 kilométeren végezték el a környező csatornák rekonstrukcióját.

S ami az újdonság: a Tisza vizét egy naperőművel működtetett elektromos szivattyútelep segítségével alacsony vízálláskor is lehetőség lesz a felújított, illetve újonnan ásott belvízi csatornarendszerbe vezetni, így a terület nagy része állandó vízborítást kap. A tározó területén fekvő holtmedrekből, anyagnyerő­helyekből, csatornákból a víz folyamatosan a talajba tud majd szivárogni, növelve a talajvíz szintjét, javítva a növény- és állatvilág életkörülményeit.

Nagy szó ez, mert hasonlóan az Alföld többi részéhez, a Tiszahát is vészes vízhiányban szenved. Évek óta kevés a csapadék, szárazodik az időjárás, s mindezt betetézte a tavalyi aszály. A Fetivizig működési területén szinte teljesen kiszáradtak a csatornák, eltűnt egy csomó holtág, hiába próbálták pótolni a vizet szakemberek, nem volt miből.

Rendkívül heves árhullámok érkezhetnek Kárpátalja felől – magyarázza Filep Gyula. Fotó: Kállai Márton

De az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy korábban évtizedeken át épp a belvizek okoztak fejtörést. Nem véletlenül belvízelvezető csatornáknak nevezik a hálózat árkait, azok arra lettek kitalálva, hogy elvezessék a fölösleges vizet. Ez a gondolkodásmód azonban már a múlté. Az árvízi biztonság garantálása mellett ma már a víz megtartása a cél. Könnyű ezt mondani, persze, de ha nincs víz, miből pótolják?

Hála istennek az utóbbi hónapokban segített a természet. A Tiszán és mellékfolyóin a régi szép időket idéző áradások vonultak le, ahonnan gravitációs úton sikerült feltölteni több holtmedret, csatornát, s többek között a Rétközi-tavat is, ami az egyik leglátogatottabb vízi centruma Szabolcsnak.

A Nyírség tározói, tavai, mint a harangodi vagy a vajai, sajnos még mindig szomjaznak, a beregi, szatmári medrek azonban lassan telítődnek. Ez azért nagyon fontos, mert a Szatmár-beregi Tájvédelmi Körzet rendkívül értékes állat- és növényvilága számára nélkülözhetetlen a bőséges vízellátás. Az itteni holtágak, -medrek, csatornák élővilágának megtartása évtizedek óta kiemelt feladat. A tájegység vezetője, Habarics Béla szerint az újszerű gondolkodásmód szerint tervezett és épített Tisza–Túr víztározó hatalmas segítséget jelent a munkájuknak. Illetve nem is nekik, hanem a táj élővilágának, amely már az elmúlt három-négy hónapban látványos átalakuláson ment át.

A vízbeeresztő műtárgy közelében lévő, napelemekkel működtetett szivattyútelep közreműködésével már több 100 ezer köbméter élő Tisza-víz jutott el a csatornákon a közeli holtmedrekbe, ahol szinte pillanatokon belül megerősödött például a kétéltűek állománya. Sajnos az utóbbi évtizedekben e medrek víztartó képessége is sérült, így nem mindegyiket lehet gyorsan, s tartósan feltölteni, de idővel a víztartó réteg is visszaállhat, s elérhető a tartós vízborítás.

Ha sok van belőle, az is baj, ha kevés, az pedig a mezőgazdaságnak gond...Fotó: Kállai Márton

Mi azonban még ezt nem látjuk, mert csak most kanyarodunk le Tiszabecsről Milota, majd a Tisza felé, ahol egykor a milotai téesz szilvása állt. Most azonban nincs sehol a szilvás. Van viszont egy nagy, nyitott tér, a Tisza gátjánál pedig egy hatalmas betonépítmény, amely így távolról valami vízi erőműnek látszik, csak éppen szárazon áll. Nem erőmű az persze, hanem az úgynevezett leeresztő műtárgy. Ha majd veszedelmesen magas lesz a Tisza, felhúzzák a zsilipjeit, és másodpercenként 850 köbmétert képesek beengedni a folyóból a tározóba.

Filep Gyula, a Fetivizig mátészalkai szakaszmérnökségének helyettes vezetője magyarázza mindezt, akitől megtudjuk azt is, hogy ezen a részen rendkívül heves árhullámok érkeznek Kárpátalja felől. Pár óra alatt képes métereket áradni a folyó, nagyon kevés a védekezők felkészülési ideje. A töltéseket pedig nem lehet emelni az égig, de az árterek szélesítésére is kevés a lehetőség. Többek között ezért is van az, hogy csak ebben a vármegyében három nagy árapasztó tározót is építettek, nagy beeresztő műtárgyakkal. A milotai tározót 20 óra alatt képesek feltölteni, s az árhullám levonultával majd a Túrba engedik vissza a vizet.

Az újonnan épített töltésen mi is arrafelé vesszük az irányt, de lassan megyünk, persze, hogy alaposabban szemrevételezhessük a tájat. Mehetnénk gyorsan is, mert első osztályú aszfalt borítja a töltést. De minek rohannánk? Úgyse jövünk ide egyhamar autóval, mert itt csak külön engedéllyel lehet közlekedni, azt meg ritkán kapnak civilek. A biciklisek viszont jöhetnek, és egészen biztosan jönnek is majd. A tarpai, gulácsi, márokpapi, jándi határban lévő beregi és a Tunyogmatolcs, Kocsord, Győrtelek, Szamosszeg környékén létesített Szamos–Kraszna-közi tározó aszfaltozott töltésén hétvégeken már jó régen csoportosan tekernek a biciklisek. A tiszaháti bringautat még nem nagyon használják, de a tavasz beköszöntével egész biztosan sokan kelnek majd útra távolabbi vidékekről is.

Nagyszekeres határában. A tározó megléte az élővilágon is segít.Fotó: Kállai Márton

Gyönyörű látványban lesz részük. A tározó csatornái az emberi test ereihez hasonlóan hálózzák be a tározó területét, s mindegyikben víz csillog. Pár kilométer után pedig egy hatalmas, legalább másfél kilométer hosszú, s 50 méter széles víztükör tűnik fel – a híres csécsi Halvány. Egy régi tiszai meder, amely legalább 30 éve száraz. Most viszont pezseg benne az élet. Vadkacsák százai rebbennek fel a jöttünkre, a meder széleiben szürke gémek, nemes kócsagok vadásznak, a vízparti fűzfákon pedig akkora rügyek duzzadnak, mint egy felnőtt bütyökujja – itt már beköszöntött a tavasz.

Ha már Szatmárban vagyunk, hazafelé tartva Filep Gyula javaslatára bekukkantunk a Szamos mentére is, hiszen ott is van látnivaló. A szamossályi tározó Szamosújlaknál kezdődő nyakánál most épp nem ömlik a víz, de a Szamos árhullámát így is sikerült megcsapolni, több százezer köbméter vízzel frissítették fel a holtágát. S miután a tározót üzemi vízszint fölé töltötték, meglehetősen bonyolult vízkormányzással lehetőség nyílt a szamossályi árapasztó csatornán keresztül a Gőgő–Szenke-főcsatornán lévő nagyszekeresi tározó, valamint a vízügy kezelésében lévő, évek óta vízhiánnyal küzdő penyigei tározó vízpótlása is.

A Penyige alatt már-már tóvá szélesedő Szenkére szinte rá sem ismerni. A lenti végét jó hosszan megkotorták, és új zsilipet is kapott, a környékbeliek kedves horgászvize így több száz méterrel meghosszabbodott. A zsilipről nézünk visszafele a helyettes szakaszmérnökkel és a penyigei csatornaőrrel, Fábián Ferenccel. Ő se nagyon hiszi, hogy milyen gyönyörű vidék, pompás víz ura, pedig nem új fiú a pályán. Igaz, eddig több volt a fű, mint a víz a csatornáiban. Hál’ istennek mára fordult a kocka.

Habarics Béla a víztározó fontosságáról beszélt. Fotó: Kállai Márton

Huszonöt év árvízi krónikája a Felső-Tiszán

1998. november. A Felső-Tisza vízgyűjtőjének kárpátaljai és romániai területein, valamint a Bodrog-rendszer két folyóján is árvíz pusztít. A hatalmas felső-tiszai árhullám kialakulását a szokatlanul erőteljes esőzések okozták. A tetőző vízhozam a kisvízi vízhozam százszorosa! A szakemberek szerint ez az évszázad árvize. 1999. február. A Tisza 138 ezer négyzetkilométeres vízgyűjtőjén hóban tározva hatalmas vízmennyiség halmozódik fel. A hómennyiség 11 köbkilométerre becsült víztartalma ötször-hatszor múlja felül a Balaton teljes vízkészletét. Márciusban a Tiszán minden addigit meghaladó árhullám vonul le. 2000. április. Minden korábbi rekordot felülmúló vízállás a Tiszán. Több mint 50 ezren dolgoznak a gátakon. Az árvíz során 1912 épület károsodik. A vízügyi tárca koncepciója szerint a hullámtereket szélesíteni kell, az árvízvédelmi töltéseket már nem szabad tovább magasítani. 2001. március. Az újabb tiszai árvíz Tarpa mellett átszakított egy régi gátat. A Túr árvizével együtt 20 település 11 200 lakóját kitelepítik. Átvágják az árvízi töltésként is funkcionáló 41-es utat, így csökkentik a falvakra nehezedő nyomást.

 

Ezek is érdekelhetnek