Tavaly Magyarország 255 mentőállomásán közel 8500 mentő állt készen arra, hogy segítsen a pandémia idején több mint egymillió bajbajutottnak. A magyar ápolók napja (február 19.) alkalmából erről az emberfeletti munkáról is kérdeztük Őri-Kiss Zsolt mentőszakápolót, mentőtechnikust.

Most az első sorban kell állni!

Őri-Kiss Zsolt többek közt azzal tette országosan ismertté a nevét, hogy tavaly karácsonykor az Igazából szerelem című amerikai film egyik romantikus jelenetének mintájára, egy videón nagy papírlapokon mutatta be azokat az adatokat, amelyek a mentők munkáját jellemezték a pandémia idején.

Ebből a nagyközönség számára is kiderült, hogy a mentők több mint egymillió vonulás mellett elvégeztek több mint félmillió koronavírus­tesztet is, ami jelentősen megnövelte a munkájukat. Eközben pedig több bajtársukat is elvesztették a betegségben.

– Őróluk is szerettünk volna méltóképpen megemlékezni ezzel a kisfilmmel, illetve hangsúlyozni, hogy a speciális védőruha, a többféle védőeszköz és a fertőtlenítőszerek használata ellenére minket is súlyosan érintett a járvány – idézte fel a szakápoló az előző évet.

Mint elmondta, a Covid-helyzet miatt a többszörösére nőtt a vonulások száma, mivel az alapellátás megmaradt, de eközben a mentőszolgálat végzi még a mintavételt, a fertőzött betegek szállítását, mozgatását is. Amikor pedig a fer­tőzöttség felmerül, minden eset után fertőtlenítik az autót, lecserélik és pótolják a védőruhát. Őri-Kiss Zsolt szerint ennek ellenére, ezzel együtt is nagy fegyelemmel, feltétel nélkül, kiválóan sikerült helytállni a mentőknek, de ezt tapasztalták az egészségügy minden területén.

– Minden bajtársam azt mondta: ezt az egyenruhát, ezt a pályát választottuk, most az első sorban kell állni – fogalmazta meg a lényegét az összefogásnak. Ebben a helyzetben emberfeletti a munkája a mentésirányítóknak is.

Nekik telefonon kell beszélgetniük sok esetben izgatott bejelentőkkel, s ennek alapján indítani a vonulásokat. Igazi „hősök” tehát ők is, a döntésükön sokszor emberéletek múlhatnak.

Természetesen Őri-Kiss Zsoltnak is volt több olyan vonulása, amikor súlyos Covid-beteget kellett szállítania, de hozzá vannak szokva a kritikus esetekhez.

A mentőápoló egyébként örömmel meséli, hogy ő már védettnek számít, hiszen megkapta az oltást. Nem volt számára semmilyen utóhatása a vakcinának, inkább előtte izgult. Mert, mint bevallotta, mentőápoló létére fél a tűtől.

– Szerencsére rutinos kolléganők adták a vakcinát, de én is hős voltam. Ha kisgyerek lennék, kaptam volna ajándék matricát is! – mondja tréfásan.

Őri-Kiss Zsoltnak egyébként több alkalommal civilként is segítenie kellett. Mint mondja, a mentőknél ez már szinte rutinszerű, ők „másképp látnak a pályán”. A kö­zelmúltban például motoros baleset történt a lakása közelében, de szerencsére sikerült a sebesültet megmenteni. Karácsonykor a motoros meglátogatta őket, hogy megköszönje az életét.

Olyan is előfordult, hogy a családjával együtt sétált az állatkertben, amikor arra lett figyelmes, hogy egy hölgy fekszik a földön. Kiderült, hogy az anyuka, kezében a gyermekével, leesett egy szikláról.

– Azonnal „menetbe kellett raknom magam”, de így van ezzel minden egészségügyi dolgozó, sőt a rendőrök vagy a katasztrófavédelem munkatársai is – mondja.

– Mi persze „alaphangon” ilyenek vagyunk, ez az életünk. Tudtam, hogy ma beszélgetni fogunk, ezért korábban felkeltem. Megnéztem egy Vészhelyzetet, aztán ahogyan kapcsolgattam a tévét, belefutottam a Kórház a város szélén című sorozatba is. A kollégák is úgy néznek ilyen filmeket, mintha az életben nem látnának elégszer hasonló jeleneteket.

Őri-Kiss Zsolt egyébként ezt a lelkületet, hivatástudatot át tudta adni két keresztfiának is, akik szintén mentők lettek. Mint mondja, különösen szívmelengető számára, ha munka közben összefut velük egyenruhában.

Ha vonulni kell, mentőköszönéssel búcsúznak egymástól, azt kívánják: „Keveset!” Ha ugyanis egy mentősnek kevés a dolga, az mindenkinek jó. Akkor kevés a baj.

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.