Egyedülálló a sport- és a filmtörténetben, hogy egy olimpiai bajnokot a teljes ötkarikás cikluson át kövessen egy stáb. Miként az is, hogy valaki háromszoros egyéni olimpiai bajnok legyen kardvívásban. A két ötkarikás arannyal bíró Szilágyi Áron ezért küzd nap mint nap, immár öt éve – ezt az időszakot öleli fel a minap bemutatott Egy Mindenkiért című dokumentumfilm.
Az alkotás a tervek szerint nem kerül mozis forgalmazásba, hanem televízióban, így nagyobb közönség által lesz látható. A rendező, Muhi András Pires már rutinosnak mondható a sportfilmek világában; ezúttal öt év alatt, több mint 100 forgatási napon át, mintegy 600 óra nyersanyagot forgatott a Vasas sportolójával és a magyar kardválogatottal.
A filmben felemelő pillanat az a csodálatos olimpiai bajnoki cím Londonban, majd egy hasonlóan elképesztő címvédés négy évvel később Rióban – ám a katarzis után visszacsöppenünk a szürke hétköznapokba, ahol az elszánt fiatalember (idén 31 éves) kitartóan fut, erősít, a vívóteremben edz, majd versenyről versenyre jár.
Nyomon követjük, amint megházasodik, ahogy két asszó között leadja a diplomamunkáját (jó pár évvel megcsúszva a határidővel), elmélyedünk családi videó- és fotóalbumában, megismerkedhetünk a sportoló pszichológusával, masszőrével, edzőivel, sporttársaival.
Ott vagyunk a gyúrószobától kezdve a hétköznapi edzéseken át az öltözőig, ahol nem ritkán végzi a fejvéd a sarokban, dühösen elhajítva vereség után… A rendező szerint Szilágyi Áron számtalan jelét adja annak, mennyire őszinte, manírmentes ember, akinek a közérzetét, az önképét tragikusan meghatározza, hogy milyen eredményt ér el, kinek ítél az utolsó tusnál a zsűrielnök.
A 2019-es budapesti világbajnokság az utolsó nagy verseny a filmben, lélekemelő jelenet, ahogy az ezüstérmes kardcsapat a szurkolókkal együtt énekli a Himnuszt a Papp László Sportaréna folyosóján. Elérkezünk a koronavírussal sújtott 2020-ba, egy évvel elhalasztják a tokiói olimpiát. Ő azonban nem áll le, még keményebben edz, és célba veszi harmadik ötkarikás aranyérmét. Itt ér véget a film.
Szilágyi Áron rögtön a tokiói olimpia első napján, július 24-én pástra lép, ekkor rendezik a férfi kardozók egyéni küzdelmeit. A csapatversenyt négy nappal később, július 28-án tartják.
Ma 20-30 olyan kardozó van a mezőnyben, aki képes megnyerni az olimpiai aranyérmet – ezt állította bajnokunk a filmben. Vagyis, kis túlzással, minden azon múlik, aznap ki hogyan, milyen önbizalommal, milyen mentális állapotban áll a pástra…
