Kitüntetett madara a parlagi sas a magyar természetvédelemnek, mivel a Kárpát-me­dencében lévő állomány a faj elterjedésének nyugati határán áll.

Szárnyas fejedelem: a parlagi sas

De fontos azért is, mert miközben a világon előforduló népessége csökken, a Szlovákiával közös magyarországi állomány növekszik. A hazai fészkelőpopuláció 120–160 párra tehető, ez a szám télen – az északról ide érkezőkkel – a négyszáz egyedet is elérheti.

Fejedelmi termetű madár, átlagos testhossza 80 centi, szárnyfesztávolsága 2 méter, testsúlya 2,5–4,5 kiló közötti. (A legnagyobb európai sasként számon tartott rétisas ennél valamivel termetesebb, szárnyfesztávolsága a 2 métert is eléri. Hazai fészkelőállománya meghaladja a parlagi sasét, telente 500-700 madárral is gyarapodik a honi állomány, melyek többsége a Baltikumból érkezik.)

A parlagi sas ragadozó, elsősorban ürgékkel, hörcsögökkel, pockokkal és mezei nyulakkal táplálkozik, de zsákmányul ejti a nagyobb madarakat, így a varjút, a galambféléket, a fácánt is.

Fészke, amit leginkább az erdő fáinak magasában gallyakból épít, igen terjedelmes, súlya – az éveken át tartó bővítésekkel – a több mázsát is elérheti. Ide érkezik, gyakran már március végén, a 2-3 termetes tojás. A fiókák bő negyven nap után bújnak ki a tojásból, és még hatvan napig lakják a fészket, miközben a szülők táplálják őket. Ám hiába az igyekezet, a kicsinyek közül rendszerint csak a legelsőként kikelt fióka éri meg a kirepülést.

A fiatal sas hároméves korára válik ivaréretté, ideális esetben a fél évszázadot is megérheti. A már idősebb parlagi sasok egész évben a költőhelyükön maradnak, a fiatalok egy része azonban a tél közeledtével nekivág a világnak, és a Balkánon, Kis-Ázsiában vagy Afrikában tölti a hideg napokat.

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.