Manapság már nincs téli szünet, a kerékpáros szezon – néhány havas, jeges napot-hetet leszámítva – folytonossá vált. Rovatunk cikkéhez a muníciót egy röpke baráti beszélgetés adta.

Tekerj okosan!

Új biciklijét babusgatta az udvaron szomszédasszonyom ka­­maszfia. Dicsértem a szép járgányt, kérdeztem, merre jár vele? Hát itt, Budapesten, de kerekezett már a főváros környékén is, ahol van bicikliút. Mondtam, a bicaj tök csupasz, lámpa, prizma sehol, nem kéne rajta lennie? A 13 éves srác rávágta, hogy ő csak világosban teker, akkor nem érdekes.

De mi van, ha mégis ráesteledik? Életveszélyes, ha a sötétben felül a kivilágítatlan kerékpárjára! Meghökkent. Nekiszegeztem a kérdést: is­­meri-e a KRESZ-t? Hamar magához tért, mert rávágta: hát persze. A jobbkéz-szabályt is? Azt is, persze, és elbúcsúzott, mert sietett a barátjához.

Kis csevegésemet azért mesélem el, mert a lényeg jól kitetszik belőle: bárki, bármikor, bárhol felpattanhat a bicaja nyergébe, és uzsgyi! Jobb esetben a fejébe nyomja a sisakját, ha éppen van neki. Ha nincs tisztában a közúti közlekedés szabályaival, majd menet közben megtanulja. Szívből remélem, rendőri intézkedés vagy baleset nélkül.

Apropó, szabályok. Áthágásuk fakadhat egyrészt az ismeretük hiá­nyából, másrészt pedig a tudatos megszegésükből. Hogy melyikből, lényegtelen, a következmények számítanak. Az biztos, hogy a gyalogosok után a kerékpárosok a legvédtelenebbek az utakon. Kettőzött figyelemmel ügyel rájuk minden sofőr, akiben legalább pislákol a bajelkerülés ösztöne. (Jómagam a kerékpárutakat ugyanolyan körültekintéssel keresztezem, mint a villamossínekkel tenném.)

A kerékpáros – jogosan – elvárja, hogy a többiek hasonlóan komolyan vegyék, mint a buszt vagy darus kocsit – tehát a volánforgatót ne pusztán a méret, a lehetséges ütközés káreseménye fogja vissza a biztonságos oldaltávolság megtartásától, az elsőbbség megadásától és így tovább. De fordítva is igaz: a fürgeség, a keskenység nem menlevél semmire, legfeljebb jól jön bizonyos helyzetekben.

S akkor most néhány szó a járdán és a zebrán közlekedésről. Kedves biciklizők, ez nem csak szabálytalan, de alig valamivel kevésbé kockázatos, mint az úttest! Egyrészt nem kifizetődő a járókelőkkel ütközni. Másrészt a zebrán a kerékpárról leszállva gyalogosként kell áttrappolni, mert mire a csíkokhoz közelítő autós meglátja a suhanó bicaj első kerekét, addigra már hozzáfogott a manőverhez. Érdemes a veszedelmet néhány másodperc előnyért bevállalni?

Végül javaslom minden kerékpárosnak, olvassa el cikkünk keretbe foglalt felsorolását: a kötelező felszerelési tárgyakból minden raj­ta van a biciklijén?

Kötelező felszerelés

Könnyen kezelhető, akadálymentesen működtethető kormány. Két, egymástól független, száraz és nedves időben egyaránt hatásos fék: az egyik az első, a másik a hátsó kerékre hat. Hangjelző, ami csak csengőhangot adhat. Előre fehér vagy kadmiumsárga, hátra piros fényt adó – sötétben, tiszta időben legalább 150 méter távolságról látható – helyzetjelző lámpa.

Elöl egy fehér, hátul egy vagy két piros színű, szimmetrikusan elhelyezett, nem háromszög ala­kú fényvisszaverő; és legalább az első keréken minimum kettő, egy átmérő mentén elhelyezett bo­rostyánsárga színű, mindkét oldal felé hatásos oldalsó fényvisszaverő (küllőprizma). A kül­lőprizmák helyett vagy mellett alkalmazható két oldalon fehér fényvisszaverő körgyűrű felület is a kerékpántok közvetlen kö­zelében vagy a gumiabron­csokon.

 

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.