Vágta helyett Batyus Galopp

Ha egy hadihajóval találja magát szemben az ember, csak meglepődik. Főleg, ha a vízi jármű az ivádi sportpálya füvén jön szembe. A balatonkenesei haditengerészet admirálisa, Vig András valóban vígan viseli a tisztét. „Szarból is lehet várat építeni” – ez a kevéssé szalonképes mondat lett a másfél éve alakult Kreatív Kenese Egyesület mottója. Két tagjuk korábban már a Red Bull Ládaderbin szerzett tapasztalatot az „agyatlan gépek” terén, akkor egy krumplis zsák és egyéb hulladékok újrahasznosításával kreált guruló léggyel neveztek. Az egyesület jobbára tizen-huszonéves fiatalokból áll. A keneseiek példaképe Ivády Gábor lett, aki addig cserélgetett egyre nagyobb értékre egy asztali zászlót, amíg játszótér lett belőle az ivádi gyerekek örömére. A balatoni fiatalok is megunták a sopánkodást, hogy így nincs pénz, meg úgy nincs pénz a part menti vendégcsalogató programokra. Ők nem görcsölnek, simán belevágnak bármibe. Egyszer például úgy hirdettek szépségversenyt a helyi strandon, hogy mindössze 12 ezer forint volt a kasszájukban. Az esemény tudósítója persze jóízűt gúnyolódott, hogy „hevenyészett nejlonkordon, raklapokból összetákolt kifutó fogadta” a leendő királynőket, de legnagyobb meglepetésükre jelentkezők is akadtak, méghozzá bomba nők. A fiúk ráéreztek, hogy az anyagiak hiányát kurázsival pótolhatják.

 

– Na jó, de honnan volt az a 12 ezer forintjuk? – nyaggatom a büszke admirálist.

– Hát, azt én fizettem – somolyog, majd „elevez” a BTR–8174-es típusú vízharcászati segédeszközzel. (Nem kell érte ronggyá olvasni a hadtörténeti kézikönyveket: a típusszám a júliustól városi rangú Balatonkenese irányítószámát rejti.)

– Szerdán jött az ötlet, hogy egy ülő fürdőkádat ráfogatunk egy kézi vetőgépre. Szereztünk egy kubikos­ta­licskát, arra szereltük fel az üres képkereteket. A pénteki napunk ráment, de megérte… – szusszan egyet Fülöp István, miután felvázolta, hogyan is készült a szomolyaiak „járműve”. Az ivádi Batyus Galopp távját ezzel küzdi majd le a polgármesterük, Guczi István, aki rögvest felfejti a mestermű szimbolikáját.

– Ez a talicska itt a döcögő gazdaságot szimbolizálja, ezek meg rajta a hiányzó hitelkeretek. Úgy tolom magam előtt, ahogy a falum a 40 milliós mínuszt a költségvetésében. István barátom beül az 1869-ben készült fürdőkádjába, ami igazi régiség, nem válna meg tőle semmi pénzért. Úgy lubickol majd benne, mint egy római császár. Vagy mint a hatalmon lévők, akik valahogy mindig tisztára mossák magukat – világosít fel Szomolya első embere.

 

– A nyomorúságunkon hülyéskedünk – kacsint Guczi István, miközben alkalomhoz illő lyukas zoknit keres a futamhoz. Ekkor még nem is sejti, hogy estére ők lesznek a királyok, vagyis azok, akik hazavihetik a versengés fődíját jelentő kupát, az Ivádi Szent Grált.

Szomolyán előbb az üresen tátongó barlanglakásokba bebútorozott romák miatt fájt a település fejének a feje. Később a barlanglakókat egy pályázat 120 millió forintos támogatásával kiköltöztették, de akkor meg az lett a baj, hogy a „fennálló házakba” hurcolkodó roma családok zavarják a szomszédokat. Hol éjszakai mulatozással, hol azzal, hogy átjárnak a kertjükbe szüretelni. A hajdani summásfaluban visszasírják a nagyapáik idejét, mikor vasárnaponként kiültek az utcai lócákra trécselni, dalolni. S persze egy-egy vödör bor sosem hiányzott a padok elől!

 

– Nem a széthúzást, hanem az összefogást jelképezi a kétorrú autónk – nyugtatnak meg a magyarhertelendiek. A sátor alatt hűsölnek pilledten, hiszen hajnali kettőkor indultak Baranyából, a Pécs és Komló közt fekvő „összkomfortos” falujukból, hogy reggelre Hevesbe érjenek. Megragadta őket ez az őrült ötlet, bólogat a polgármester, Kovács Gyula, már épp rájuk fért, hogy kiengedjék a gőzt. S ne legyenek olyan görcsösek, mint az ország. A termálfürdőjéről is ismert falu férfiúi azért hétköznap is megtalálják a módját, hogy levezessék a stresszt. Az egyik műemlék épületükben működik ugyanis a régió egyetlen házi sört készítő üzeme, a Kapucinus Sörfőzde.

 

– Úgy ébredtünk egy reggel, hogy egy ilyenre feltétlen szükségünk van – erősködik Sólyom Norbert és Szűcs Péter. Ők a kétorrú járgány, a KITROEN megalkotói. A két kettévágott Citroën BX típusú autót nemcsak vaktában hegesztették össze. Két eleje van, ám arra is ügyeltek, hogy megmaradjon a működő hidraulika. Állítólag ettől a világon egyedülálló a „0 Rh Primitív” névre hallgató egymotoros jármű. A kormányát a két vezetőnek – a jobb oldalon és a balon ülőnek is – egyszerre kell tekernie ahhoz, hogy valamerre haladjanak. Ha elvétik, csak egy helyben pörög a masina. Mi tagadás, ilyesmit már láttunk, de a batyusok véletlenül sem célozgattak a politikára…

 

Aki lentről felfelé játszik, annak akkor sem gurul a labda, ha teljes erőből rúgja. Aki meg lefelé támad, annak akkor is röpül, ha épp lazsál. Bölcs belenyugvással kommentálja a tehénlepényekkel tarkított ivádi hegyoldalban felfestett ferde focipályán zajló meccset a nógrádi Terény polgármestere. Mindez persze nem arról jut eszébe, hogy a falucskájuk az elutasítottak maroknyi csapatába került a működéstelen önkormányzatok támogatására kiírt pályázaton. Fáy Dániel amúgy a reformkori politikus és irodalmár, Mikszáth által a „nemzet mindenesének” nevezett Fáy András leszármazottja. Nemesi családját 26 generációra, 1243-ig vezeti vissza. A legenda szerint egyik ősük a tartárjárás után, a muhi csatában felajánlotta lovát a menekülő királynak, ezért nyerte kiváltságait. A kései utód, Fáy Dániel kevéssé romantikus módon, önkormányzati választáson szerezte tisztét. Eztán viszont nem az történt, ami várható lett volna, hogy riválisát földbe döngöli, ellenkezőleg, ő lett az alpolgármester. Belátták, mindkét program megvalósításra érdemes. A jó palócok és tót atyafiak lakta falu első embere építészmérnök, ezért szívügyének tekintette, hogy a régi parasztházaikat helyi védelem alá helyezze. Maga is egy ilyenben él a családjával, hat gyermekével.

 

– Akkor érdemes egy épületet védeni, ha élet van benne. Ezért három tucat házunkba attrakciót visznek az ott lakók. Az egyik asztalos-, a másik cipészműhelyt rendez be, a harmadik kosárfonót, a negyedik meg az orsós magnókból álló gyűjteményét tárja a világ elé – magyarázza a polgármester. Érdeklődöm, hol találjuk Terényt, ami arról is nevezetes, hogy ott gyerekeskedett Szent-Györgyi Albert. Ezt az eligazítást kapom: „úgy lehet odatalálni, hogy az ember az útelágazásoknál mindig a rosszabbik utat választja…”

 

A csóriak öntudatosan lépdelnek a csuka-mobillal. Aminek története is kerekedik: Mátyás király hajdan a Fehérvár melletti faluba tévedt, s beüzent a fogadósnak, hogy csukára éhezett. Csakhogy a rafinált vendéglős elsinkófálta a hal máját. A királynak azonnal feltűnt e hiányosság, mire a fogadós hebegve-habogva így magyarázkodott: a csóri csukának nincsen mája, mert megette a pap kutyája. Csór nevét mégsem az elcsórásból eredeztetik, hanem egy besenyő törzs nevéből. A község mai lakóinak találékonyságát mutatja, hogy februárban útjára bocsátották a Föld Könyvét. Az ezeroldalas, bőrkötéses kötet „utazó nagykövetként” járja útját, mindegyik település továbbadhatja a szomszédjának, így a határokon átlépdelve körbeérheti a Földet – reméli az ötletgazda, az egyetemistából lett polgármester, Csete Krisztián.

 

Itt az a fő szabály, hogy ne lepődj meg semmin. Sem azon, ha Teskánd polgármestere egyik percben még a csattogó kacsával tereli a férjét a versenypályán, a másikban meg már piros arcot fest magának, és vásári komédiázik a színpadon. Sem azon, ha a bélapátfalvi Boros Maya, aki civilben egy temetkezési vállalkozónál szorgoskodik, elmagyarázza, hogyan toborozta lánycsapatát, amivel rendre kifigurázzák a zenei paródiákból élő Irigy Hónaljmirigy együttest. Hisz mennyivel pikánsabb, ha egy nő énekli, hogy: „Én vagyok én, a numerakirály”!

 

Vajon ennyi őrület után mit találhattak ki a házigazdák?! Hangulati felvezetésként Ivády Béla Bobi kutyája vontatta WC-tartállyal sétálgat. Aztán jönnek az egri tűzoltók, akik előkapják a fecskendőt, s a váraszói tó vizével frissítik fel a visongó közönséget. Majd bevizezik a nemes Ivádyak földre terített, 17 generációra visszanyúló, ötezer nevet felsoroló családfáját. A családfa ágain szereplők zöme Ivády családnevet visel, ugyanis a zárt völgykatlanban fekvő falu rokonházasságairól vált híressé tudós körökben. Ám az egymás közt házasodás, mellyel a földjük felaprózódását próbálták akadályozni, nem okozott genetikai károsodást, sőt, számos kiváló koponya került ki az Ivádyak közül. E família három ga­­loppozó versenyzője tűnik fel hamarosan. Két Ivády Gábor futólépésben végighúz a víztől síkos családfán egy harmadik Ivádi Gábort, aki gyerek létére nemigen tiltakozhat.

 

– A verseny győztese nem az lesz, aki előbb ér a célba, hanem akire én azt mondom – szögezi le rutinosan Ivády Gábor. Egy biztos: minden induló „demokratikusan” 1 perc 10 másodperc alatt teljesíti a távot. Ha félrevonulunk a nyüzsgésből, és tá­­volról figyeljük a rögtönzött medencében, a „magyar tengerben” lubickoló kölyköket – mert a keneseiek tényleg hoztak néhány kannányi balatoni vizet, hogy feljavítsák az ittenit –, kideríthetjük, miben is rejtőzik az ivádiság.

– A fiam szerint az nem lehet, hogy ne legyen Ivádon fészkünk – meséli Ivády Magdolna. A mérnök asszony az ország másik felében, Mo­sonmagyaróváron volt termelési vezető egy élelmiszergyárban. Ám amikor az édesanyja beteg lett, szó nélkül hazaköltözött, hogy ápolja őt. Úgy jött Ivádra, mint aki alaszkai expedícióra készül egy szál magában. Egy félig-meddig idegen faluba csöppent, ahol egyre több az idegen arc, s egyre kevesebb a rokon. Valami erő mégis idehúzza, ideköti az elszármazottat. Előbb belebetegszik az elzártságba, a túl mély csendbe. Aztán felfedezi a maga titkos gombászóhelyeit, s lassan azt veszi észre, hogy beleszövődött a közösségbe.

Valahogy így vonzotta vissza a faluja a polgármestert, Ivády Gábort is, aki reklámszakember volt, mielőtt hazatért. Azóta a hírverésben éli ki fantáziáját. A Parlament előtt koldul, nulla forintból megrendezi a Batyus Galoppot, türelmetlen szerelmeseket ad össze. Mert az a rögeszméje, hogy Ivád lehetne a magyar Las Vegas.

Pontosabban: sok közül az egyik rögeszméje…