13 plusz egyes sorozatunk vendége ezúttal Király Farkas író-költő, kérdéseinkre ő válaszol.

Velem maradt egy töltény

1. Melyik születésnapja/születésnapi ajándéka a legemlékezetesebb?
– Nagyon szívesen gondolok vissza anyai nagymamám meg édesanyám tortáira – a recept hozzávalói között bizonyára szerepelt egy nagy adag szeretet is. Konkrét ajándékokra nem emlékszem, de hát anno a körülmények nem igazán kedveztek a nagy ajándékozásoknak – nem nagyon volt honnan s mit szerezni. Maradt a szeretet.

Felnőttkoromban a születésnapok átcsaptak bulizásba, aztán idővel elsikkadtak. Azt viszont nem fogom elfelejteni, hogy tavaly, a kijárási korlátozás közepén egy kedves barátom teljesen váratlanul meglepett valamivel: egy remek tortával. Egészen meghatódtam, könnyekig. Néztem a torta tetejébe szúrt 5-öst meg 0-t, és arra jutottam: mégiscsak jó lesz a B oldal.

 2. Bántja-e valami, amit elszalasztott az életében?
– Egyvalami: nem hallhattam édesanyám utolsó sóhaját.

 3. Mit szeret önmagában?
– Nos, ezen korábban sosem gondolkodtam el. És most is hiába, mert nem találtam semmi olyan tulajdonságom vagy készségem, ami miatt kiemelten szeretnem kellene önmagam. Szívesebben szeretem mások jó tulajdonságait.

 4. Mivel lehet kikergetni a világból?
– Azzal a popzenével – néha klasszikussal –, amivel a telefonos ügyfélszolgálatok próbálnak szórakoztatni. Meg a közbetűzött szöveggel: „Jelenleg minden munkatársunk foglalt. Az ön hívása fontos nekünk, munkatársunk jelentkezéséig kérjük szíves türelmét.”

 5. Kíváncsiságból kivel cserélne életet egyetlen napra?
– Többekkel is, de a Motörhead zenekar sofőrjével mindenképpen.

 6. Ha egy álomutazást nyerne, mit választana úti célul?
– A Niagara-vízesést az 1960-as években, esetleg a Risa bolygót a XXII. században (Star Trek-rajongók előnyben).

 7. Mi a legértékesebb értéktelen tárgya?
– Sok kacatom van, felgyűltek az idők során. De a legértékesebb és egyben legértéktelenebb egy hatástalanított töltény, még Romániából – tán tíz forintot sem kapnék érte a MÉH-telepen. Valahogy velem maradt ’89 decembere óta, számos költözködésem közepette. Amikor néha elhatalmasodik rajtam a kételkedés, előkeresem, nézegetem egy kicsit, és hamarosan helyreáll az önbizalmam: ha onnan elértem ide, innen is tovább tudok jutni.

 8. Mire sajnálja legjobban az időt?
– A várakozásra.

 9. Mire nem sajnálja a pénzt?
– Hasznos dolgokra. A gimis gyerekeim korrepetálására. Szeretteim megörvendeztetésére. Szoftverekre és eszközökre, amelyek megfialják a befektetést. Élményekre, amelyek inspirálnak. Nem sajnálom egészségre, nyugalomra, békességre. Alapvető kényelemre. Időnként nemes ügyek támogatására. Alamizsnára a koldusnak – az igazinak.

10. Kinek szánja az adója 1 százalékát?
– Ezt a könyvelőm szokta intézni. Mikor milyen alapítvány vagy egyesület számára – ebbe nem szoktam belefolyni, nincs személyes preferáltam.

11. Melyik írótól olvasta a legtöbb könyvet?
– A magyar írók közül Jókai Mórtól, egyértelműen ő az első. Nyilván azért is, mert rengeteget írt. Ha Bodor Ádám többet írna… A világirodalomból pedig, bármily fura, Isaac Asimovtól – persze ő is rengeteget írt, ezért kissé hamis a statisztika.

12. Mi a számítógépén a háttérkép?
– Az alapbeállítású, az a bizonyos ablakos kék izé. Próbálgattam korábban ezt-azt, leginkább barlangi fotókat sok gyönyörű cseppkővel. De be kellett látnom, hogy a Szilícium-völgyben a szakik jobban értenek a háttérképekhez. Így áttekinthető az egyébként nagyon zsúfolt képernyő, nem sikkadnak el a különböző doksik ikonjai.

13. Ha az állatkertben egyetlen állatot kellene megfigyelnie egy napig, melyiket választaná?
– Azt hiszem, sokkal érdekesebb lenne, ha egy napra beülnék egy ketrecbe, amelyre kiírják: EMBER, az odalátogató állatok pedig végignézhetnék a napi rutinom. Azt hiszem, meglepő és megtévesztő benyomásaik keletkeznének a Homo sapiens sapiensről.

+1 Milyen idézetet tenne ki a hűtőajtóra, hogy minden reggele ezzel induljon?
– Van egy ír mondás: „May the best day of your past be the worst day of your future.” Magyarul valahogy így szól: „A múltad legjobb napja legyen a jövőd legrosszabbja.” Ebben minden benne van.

Király Farkas író, költő, műfordító, szerkesztő, lapunk egykori munkatársa. Kolozsváron született 1971-ben. 1990 januárjában közölték először verseit a frissen alakult kolozsvári Jelenlét című lapban. A Babeș–Bolyai Tudományegyetem kémia–fizika, majd az Avram Iancu Tudományegyetem reklám- és gazdaságpszichológia szakán tanult. 1994–1998 között az Előretolt Helyőrség és az Erdélyi Híradó munkatársa, 1996-ban a Bretter György Irodalmi Kör elnöke.

2002-ben költözött Budapestre. Azóta dolgozott többek között a Napút folyóirat, illetve a Napkút Könyvkiadó szerkesztőjeként, továbbá egyik alapítója az Ambroozia online kulturális irodalmi folyóiratnak. Jelenleg az Országút főszerkesztő-helyettese. Jelentősebb kötetei: Higanymadár, Hosszú árnyékok földje, Szósav, A Boldog utca hava és egyéb történetek, Szét, nem össze és Sortűz.

 

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.