Ha az apa igazából még csak srác...

Csak feszengnek a feleség és a babakocsi mellett. A strandon inkább bekérezkednek idegenek lábtenisz-meccsébe, mintsem letelepedjenek a család mellé. Szombatonként elugranak a kocsmába egy sörre, aztán valahogy ott ragadnak. Pedig nem is olyan régen még örültek a jó hírnek: gyermekük lesz. Vagy nem örültek, de elfogadták. Aztán megjött a gyerek, lehetett nagy bulit csapni. És utána nem történik semmi. Csak a babagondozás monotóniája, a nyűgös feleség sirámai, a kicsinyes problémák. Közben a haverok még buliznak, csajoznak, szórakoznak, nevetnek. Együtt vannak és főleg: ráérnek. Mindenre. Hiszen srácok még. A fiatal apa pedig hiába érzi úgy, hogy még ő is az - nem élhet úgy, mint egy srác.

Szereti ő a családját, hogyne szeretné. Hiszen édes a kölyök is - tíz percig. Az ember, ugye, büszke rá, de ki gondolta volna, hogy ennyi vele a macera. Az asszony pedig mintha lebutult volna, csak ebben a témakörben tud érdeklődést mutatni, de hogy a csudába várhatja tőle, hogy ő is leragadjon a pelenkaügyeknél. Meg a folytonos nyaggatás: hová mész, miért nem vagy velünk többet... Hogy lehet az, hogy egy húszéves anya meg egy húszéves apa között hirtelen óriási a különbség érettségben? Hiszen a lány az anyasággal azonnal megváltozik, a fiú meg úgy marad. Aztán, szép lassan férfivé érik. És öt év múlva már örömmel focizik a fiával, úszni tanítja a lányát. Mert eljött rá az idő.

De ezt nem mindig várja meg ugyanott. Lelép, vagy elküldik. És marad utána egy vagy két apátlan gyerek, egy keserű nő. És a kudarc. A második asszonynak már jobb lesz, a későbbi gyerekek többet kapnak. A fiatal apa egyszerűen beérik. Talán lelkifurdalása is támad korai gyerekével szemben, már bánja, amit elmulasztott. Pedig nem biztos, hogy hibás, csak egyszerűen túl korán csöppent bele valamibe, amiről fogalma sem volt. Talán csak egy lány tévesen szemelte ki őt gyermeke apjának. Vagy nem tévesen, csak rossz időpontban.