Miért követjük el mindig ugyanazt a hibát?

Sokan csak megannyi csalódás után döbbenünk rá arra, hogy azért nem boldogulunk, mert mindig ugyanazt a hibát követjük el. Tetézi a bajt, hogy a nők hajlamosak hasonló karakterű férfit választani sokadszorra is, noha pontosan tudják, semmi újdonságra nem számíthatnak, mert néhányszor már megégették magukat. A férfiak e tekintetben következetesebbek, vagy éppenséggel jobban szeretik a változatosságot.

S vajon hányszor hallották már: „Vonzom a sérült lelkű férfiakat! Örökké panaszkodik és depressziós!” vagy azt: „Uralkodni akar felettem, csak a maga igazát hajtogatja!” De vannak, akik meg arra panaszkodnak, hogy a legtöbb választottjuk gyenge jellem, nincs önálló akarata és véleménye.

Fontos, hogy a szakítás után mindig gondoljuk végig, mi volt az alapprobléma a kapcsolatunkban. Mi volt a saját hibánk, s mi a másiké, amit nem tudtunk elfogadni. Ha ezen túljutottunk, érdemes végiggondolni azt is, hogy korábban milyen típusú férfiak / nők voltak az életünkben, s mutatkozik-e valamilyen hasonlóság a konfliktusok terén? Lejegyezhetjük e hibákat, hogy átláthatóbbá váljanak. Ezután ne feledjük sorra venni azokat a tulajdonságokat sem, melyeket szívesen látnánk új partnerünkben, hogy az új párválasztásnál már ezekre összpontosíthassunk.

Sokan abba a hibába esnek a kapcsolat elején, hogy a szerelem minden gondot és bajt elsöprő erejében bíznak. Hinnünk kell e csodás érzésben, de merő naivság azt képzelni, hogy a lángoló érzelmek segítségével minden akadályon felülkerekedhetünk. Ahhoz, hogy sokáig boldogságban élhessünk a párunk mellett, tisztában kell lennünk saját vágyainkkal, s azzal is, hogy a másiktól mit várhatunk, s mi az, amire ő alapvetően képtelen.

A szerelem és a tartós párkapcsolat alapja ugyanis a bizalom, az őszinteség és a jó értelemben vett szabadság. Bármennyire is ragaszkodunk a másikhoz, nem birtokolhatjuk, s nem hihetjük azt, hogy kialakult személyiségét teljesen átformálhatjuk.

A legjobb a párkapcsolat elején tisztázni, ki mit vár a másiktól, s mit tud nyújtani cserébe. Ha nem „álarcot” öltve kezdjük a kapcsolatot, nem érhet nagy meglepetés bennünket.

Melyek azok a hibák, amiket rendre elkövetünk?
– Nem vesszük észre a valóságot, szerelmünket nem létező tulajdonságokkal ruházzuk fel.
– Elfeledkezünk arról, hogy nekünk mi a jó.
– Alárendeljük magunkat a másik kénye-kedvének.
– Úgy teszünk, mintha nem zavarnának a rossz tulajdonságai.
– Azt hisszük, ha mi megváltozunk, akkor ő is meg fog.
– Megelégszünk a köztes megoldásokkal.
– Túlságosan anyáskodunk / atyáskodunk a partnerünk felett.
– Azt képzeljük, a szerelem mindig mindent legyőz.
– Féltékenységgel, gyanakvással terheljük a kapcsolatot.
– Nem akarjuk tudomásul venni, ha véget ért egy kapcsolat.
– Ugyanazt a partnert keressük a következőben is.
– Nem tanulunk a hibáinkból, s nem becsüljük magunkat.