A szülőséget is tanulni kell

– Rögös úton kell végigmenni annak a szülőnek, aki bármilyen problémát észlel gyermekével kapcsolatban.  Az érintett szülők gyakran egyedül maradnak gondjaikkal, a tehetetlenség és felelősségérzet lesz úrrá rajtuk, ami idővel a környezetre is áthat – mondta Pásztor Éva, a Fogyatékos Személyekért Közalapítvány (FSZK) Oktatási Programiroda vezetője, aki gyakorló gyógypedagógusként szembesült a fogyatékos gyermeket nevelő szülők gondjaival, a szülők támogatásának szükségességével.

– A tanulási nehézségekkel küzdő és fogyatékos gyermekek esetében nagyon fontos a korai fejlesztés. A jelenlegi óvodai programokban azonban nem szerepelnek olyan szűrővizsgálatok, amelyek kiszűrnék a felzárkóztatásra szoruló gyermeket. Hogyan lehetne ezen segíteni?
– Az óvodai szűrést az óvónők továbbképzése, illetve a Nevelési Tanácsadók, logopédusok munkája segíthetné. Ugyanakkor nem tartom szerencsésnek a probléma mindenáron való keresését, ha azt nem egy szakképzett szakember, gyógypedagógus végzi. Sokszor megbélyegeznek gyermekeket egy-egy tünet vélt vagy valós felismerésével. Divatos ma például a diszlexia, diszgráfia vagy a hiperaktivitás általános használata. El kell tudni határolni azt, hogy a tünetek súlyosak-e, vagy a tünet hátterében megbúvó ok. Sokszor a súlyosnak tűnő tünetek háttere nem fogyatékosságra, hanem pl. tanulás-módszertani okra vezethető vissza.

– Sokszor maguk a szülők sem veszik észre a jeleket.
– Nem könnyű szembesülni gyermekünk problémájával. Az, hogy a szülő nem veszi észre, még nem jelenti a szülői gondatlanságot. Sok esetben a szülő korai gyanúját épp a szakember – orvos, védőnő, óvónő – altatja el. Holott a korai akkor még aprónak tűnő jelek mögött lehet olyan probléma, mely az iskolás korban jelentkezik szembetűnően. Jellemző egyébként, hogy ekkor a pedagógus szemében a szülő a hibás. Úgy vélem, fontos mind a pedagógusokkal, mind a szülőkkel megértetni azt, hogy a tünetek kialakulásának útját közösen kell feltárni. Nem bűnbakot kell keresni, hanem a gyermek számára megoldást találni. Közösen.

- Lehetséges az, hogy csak iskolás kor körül, vagy a tanulási nehézségek kapcsán derül ki: valami nem stimmel?
– Vannak olyan esetek, amikor csak későbbi életkorban lesz nyilvánvaló a probléma. Ez csupán azért van, mert csak ekkor történik a felismerés, a diagnosztizálás. Általában a probléma már a gyermek születésétől fennáll és sohasem múlik el. Fontos azonban a korai felismerés, mert a korai fejlesztés még a fogyatékos gyermek esetén is jó eredményeket ér el, ami a későbbi életminőséget jelentősen javítja. Sőt vannak olyan esetek, mikor a súlyos problémának tűnő elmaradás a fejlesztéssel megszűnt, így a gyermek ép, egészséges társaival egyenértékűen élhet tovább.

– A magyar kutatások szerint a 6 éves gyermekek egyharmada nem iskolaérett. A normál intellektusú, de tanulási, figyelmi és beilleszkedési zavarokkal küzdő gyermekek aránya 15-25 százalékA 6 éves kor alatti fejlesztésre, felzárkóztatásra szoruló gyermekek aránya 8-31 százalék. Sikeres fejlesztésben mégis csak körülbelül 4 százalékuk részesül. Tudjuk, hogy a felnőtt magyar népesség 20-25 százalékának súlyos gondjai vannak az írás, és olvasás technikával, gondot okoz számukra a szövegértés. Az általános iskolai tanulók több mint 30 százaléka nem tanul tovább, vagy lemorzsolódik, szakma hiányában a társadalom perifériájára kerül. Vagyis a jelenlegi közoktatási rendszer a magyar gyermekek 20-30 százalékának nem tudja a képességeit megfelelően kibontakoztatni. Tekinthető generációk ilyen hányada fogyatékosnak vagy integrálandónak? Nem lehetséges, hogy maga az iskolarendszer nem megfelelő?
– El tudom képzelni, hogy a gyors olvasástanulási, írástanulási tempó következménye is lehet a probléma. Szeptemberben kezdi az iskolát a lurkó és karácsonyra már olvasnia kell. Nem gondolom, hogy ez a tempó megfelel egy kisgyermeknek, aki a kötetlen óvodai létből becsöppen a szabályozottabb, kötöttebb, sok új ismeretet nyújtó iskolába. Sok iskolában azt gondolják, hogy az ő teljesítményüket az jellemzi, hány betűn rohantak végig. Holott a minőségi mutató az, hogy mit ért, használ, hasznosít a gyermek az órán tanultakból. Nem vitatom, hogy a technikai „bakik” is gátolhatják a megértést. Az azonban kevésbé szembetűnő, hogy egy szépen, helyesen olvasó diák érti-e amit olvas. Ha nem érti, később nem használhatja az olvasást az önálló ismeretszerzésre, és tanulásra sem.

– Lát reményt arra, hogy a normál oktatási rendszerben „rekedt”, egyszerűen „rossznak” titulált sérült vagy fogyatékos gyerekek nem megbélyegezve cseperednek felnőtté?
– Lehetnek olyan esetek, hogy a környezete megbélyegzi a gyereket. Sokszor könnyebb valakit fogyatékosként kezelni és kibújni az alól a felelősség alól, hogy differenciáltan, más módszerekkel kelljen megtanítani. Azt gondolom, nem diagnosztizálni kellene boldog-boldogtalannak, hanem fejleszteni végre. Sokszor a diagnosztizálás körüli találgatások miatt a gyermek fejlesztése későn, vagy soha el se kezdődik. A leginkább ellátatlan terület a tanköteles kor feletti fogyatékos emberek ellátása. Az ellátórendszer e korosztály esetén hiányos, rossz minőségű, és csak korlátozott számban elérhető a szolgáltatás.

– A kiderülő fogyatékossággal szembesülő szülők rendszerint kétségbeesettek, nehézségekkel küzdenek. Hogyan lehet nekik segíteni?
– A legnagyobb probléma az információhiány. Nincs olyan hely, ahol tapasztalatokat szerezhetnének, informálódhatnának, tanácsokat kaphatnának arról, hogy hogyan tovább, kihez fordulhatnak. A szülők egyre aktívabbak, kíváncsiabbak és egyre többen készek tenni azért, hogy informáltabbak legyenek. Sok komplex probléma felvetődhet a gyermeknevelés során, függetlenül attól, hogy fogyatékos-e a gyermek vagy sem. Szükség lenne olyan tanfolyamokra, fórumokra, ahol a „kezdő” szülő is elsajátíthatná a legfontosabb tudnivalókat a gyermekével kapcsolatban. Ebből indult ki a Közalapítvány immár két éve tartó kezdeményezése, melynek során workshop keretében aktivizáljuk a szülőket a szülősegítésbe való bekapcsolódásra. A „Szülősegítő szolgáltatások támogatása” című pályázat eredményeképpen július 31-ig országosan 849 szülő vehet részt a programokban. Szülőklubok, szülőtanfolyam, tréningek, mentálhigiénés foglalkozások, tanácsadások, párterápia, családterápia, pszicho-dráma csoport, apaklub, szülők napja, családi napok várják a segítségre szoruló szülőket.

Varga Mihály
főszerkesztő
www.prherald.hu