Sose essen pánikba!

Kinek lehetnek ilyen tünetei?
Manapság, a gazdasági világválság idején, azok is állandó szorongással küzdenek, akik eddig biztosak voltak a munkahelyükben. De az is rosszul élheti meg a jelenlegi helyzetet, akinek vállalhatatlan mértékben megnőttek a költségterhei. Aki több év munkájának a gyümölcsét takarékosan összegyűjtötte, és igyekezett biztonságot adó tartalékot képezni, most ezt a biztonságot látja veszni. Ráadásul a helyzet kiszámíthatatlansága egyre nő, már fenyegető szorongássá alakulhat. Vannak emberek, akik az ilyen ijesztő helyzetekben is nyugodtak maradnak, nem hagyják, hogy elhatalmasodjon rajtuk a bizonytalanság, de a legtöbben képtelenek erre, és csak a veszteségekre és a ködös perspektívákra koncentrálnak. Az ő pszichés állapotuk olyanná válhat, hogy testi betegségtünetek is megjelennek náluk - vagyis a félelem állandósul a hétköznapokban.

Miért olyan ijesztő ez a rosszullét?
Egyrészt mindenki azt éli át, hogy még soha ilyen furcsán nem volt rosszul, másrészt, mikor a szívverésünk felgyorsul, és fulladásos érzést okoz, újabb félelmi tényező kapcsolódik be. Ha a szívünk, ez az életfontosságú szervünk kezd másképp viselkedni, mint ahogy megszoktuk azt, életveszélyként érzékeljük. Ez nem tudatos félelem, az indítja be, hogy az élet alapvető feltétele a normális szívműködés, amit egyébként nem szoktunk észrevenni, mert ugyan mindenki tudja, hogy hol van a szíve, de senki nem foglalkozik vele behatóbban. Egy ilyen rosszullét, mintha „megmutatná” a szívünket, de egyben azzal az információval együtt, hogy baj van. Azt is mondhatnánk, hogy az illető valóban pánikba esik, mert számára nem átlátható jelenségek és tünetek kezdenek elhatalmasodni rajta.

Mi a pánik?
Régebben a szorongásos betegségek között szerepeltek ezek a panaszok, néhány éve új tünetegyüttesként írja le a szakirodalom. Olyan pszichés állapot ez, amelynél a tudattalan tartományban feszültség vagy szorongás erősödik fel, és testi tünetek képében jelentkezik. A legtöbben ismerjük a szorongás jegyeit, például vizsga vagy témazáró dolgozat előtt a gyomorszorítás, kézizzadás és gombóc a torokban érzése sokunknál előfordul.

A pánikállapot hátterében olyan események és erre adott tudattalan, pszichés reakciók állnak, melyeket minden egyes esetben kideríthetünk. Mindig váratlanul jelentkezik, tehát a gyanútlan illetőt hideg zuhanyként éri, de a roham pszichológiailag sosem véletlenszerű - pontosan értelmezhető, miért ott és miért akkor bukkan fel.

Ez nem a lelkierőtől függ, hanem a tudattalanban rejlő szorongásoktól és a személyiség egyéb részeinek az integritásától. Nem fordul elő mindenkinél, ahogy nem mondhatjuk azt sem, hogy mindenkinek volt már középfülgyulladása, pedig füle minden embernek van.

Az élet tud olyan eseményeket produkálni, amelyek különösen megterhelőek és szorongatóak. Ha valakinek a feszültségszintje egyre csak nő, és nem képes a csökkentésükre, akkor a személyisége valamilyen tünettel fog reagálni. Vannak olyan külső tényezők, melyek egy speciális szorongásfajtát indítanak be, ez a szeparációs szorongás, ez áll a pániktünetek hátterében.

Mi a szeparációs szorongás?
A szeparációs szorongás a legkorábban jelentkező tudattalan érzéseink egyike. A szeparációs érzés egy csecsemő életében az egyik legnagyobb kínt jelentő állapot. Ez érthető, ha végiggondoljuk, hogy az embergyerek a legkiszolgáltatottabb ivadék a törzsfejlődésben. Sokkal hosszabb ideig igényli az anyai ellátást, mint más élőlények, és gondozás nélkül valójában életképtelen. Ha az anya hosszabb időre eltávolodik a gyermekétől, akkor a pici ezt a szeparációs állapotot éli át, tehát nyugtalan és szorong, és teljes joggal torkaszakadtából bömbölni kezd. Miután félelmeit nem tudja kordában tartani, csak akkor nyugszik meg és csöndesedik el, ha a mamája visszatér és megöleli. Az anya jelenléte tehát nyugalmat és biztonságot jelent, a hiánya pedig - tudattalanul - félelmet a megsemmisüléstől.

Amikor felnőttkorban valaki szorongani kezd és hirtelen ehhez a szeparációs szorongás érzése is társul, olyan mérhetetlen egyedüllétet és bizonytalanságot élhet át, mint egy magára hagyott csecsemő, aki semmiben nem lehet biztos, abban sem, hogy egyáltalán életben marad-e. Ez az érzés viszont nagyon ijesztő, és tovább gerjeszti a testi tüneteket, miközben a pánik érzése valóban elhatalmasodik, és menekülésre késztet.

A tünetek általában ugyanazok minden helyzetben: általános szorongási tünet, heves szívdobogás, szapora szívverés, izzadás, kézremegés, reszketés, fulladásérzés vagy légszomj, gombócérzés a torokban, mellkasi fájdalom, hányinger, szédülés, ájulásérzés, derealizáció (olyan érzés, mintha a realitást elvesztette volna), deperszonalizáció (mintha elvált volna a testétől és kívülről látná saját magát), az önkontroll elvesztésétől való félelem (meg fogok őrülni), halálfélelem, zsibbadások, bizsergések, hidegrázás vagy hevülés. Ezek a tünetek csoportosan jelentkeznek, növelve az ijedtséget és a félelem érzését. Amikor először jelentkezik a roham, egyik tünet után bújik elő a másik.

Tudatosan meg lehet szüntetni a pánikot?
Az első lépés tudatosítani önmagunkban, hogy ez nem testi betegség, ezt a lelkünk gyártja, tehát érdemes feltenni a kérdést: vajon miért szorongok ennyire?
Ha valaki képes végiggondolni, hogy az adott élethelyzetét mennyire éli át fenyegetőnek, nagyon sokat segít. Ne felejtsük el, nem az a baj, ha egy nehéz helyzet előáll, hanem az, ha ezt szubjektív módon úgy éljük meg, hogy kezelhetetlen és agyonnyom minket. Sokan azonnal orvoshoz fordulnak, és szorongáscsökkentő tablettáktól várják a megoldást. Ezzel szemben a pánik hátterében fennálló pszichés tünetek önmagában a gyógyszertől nem szoktak elmúlni, tehát érdemes pszichoterápiás kezelést igényelni.

Ha valaki megtanulja az autogén tréninget, tehát képes relaxált állapot elérésére, akkor kezelni tudja ezeket az állapotait is, mert a kontrollt végig a saját kezében tartja. Nagyon fontos tudnunk, hogy ezek a tünetek azért olyan ijesztőek, mert tudattalan a keletkezésük. A felszínen már csak a tüneteket érzékeljük, ettől mindenki halálra rémül, és öntörvényűnek érzi a jelentkezésüket. Azt élheti át, hogy neki semmilyen befolyása nincs a kialakuló helyzetre, tehetetlen és kiszolgáltatott.

A valóság viszont az, hogy ha nem ijed meg, és kontrollálja saját pszichés állapotát, akkor viszonylag jó sebességgel rendezni is tudja azt. Természetesen az évekig fennálló, kezeletlen pánikbetegség nem olyan egyszerű helyzet, mint az egyszeri előfordulás, de minden esetben a nyugalom és a kontroll a legjobb stratégia.

Mikor kell szakemberhez fordulni?
Ha az életvezetést hosszabban gátolja vagy jelentősen nehezíti, akkor mindenképpen. Jó, ha olyan filmeket vagy könyveket veszünk elő, melyekben a főhőssel nehézségek történnek, de megoldja őket, mert vele azonosulva átélhetünk némi "győzelmet". Ez sokszor elősegíti a saját erőforrások mozgósítását, csökkenti az izoláció érzését.

Nem szabad hagyni, hogy a saját előállítású szorongások teljes mértékben átvegyék az uralmat felettünk, mert az élet tud nagyon nehéz lenni, de alapvetően olyan, amilyennek érezzük (érezni akarjuk) és alakítjuk.

Forrás: Diéta és Fitnesz magazin