Kiskamaszok a felnőttség határán

Szélsőséges, labilis, dacos, divatmániás, saját zenei ízlése van, maga választja ki az olvasnivalóit, gyakran elégedetlen és még gyakrabban szerelmes. Az egyik pillanatban mindenkinél okosabb, visszaszájal, úgy tesz, mintha nem is hozzá beszélnénk, s nem őt kérnénk meg, hogy segítsen a házi munkában. Máskor pedig szeretetre éhes kisgyermek, aki nem csak a tanácsunkra vágyik, de a babusgatásunkra is.

Miképpen értsünk hát szót kiskamasz, serdülő gyermekünkkel, főként, úgy, hogy neki a saját biológiai változásaival is meg kell birkóznia? Ez az időszak egyaránt nehéz a szülőnek és a gyermeknek is.

A legkritikusabb hónapokat 12-17 éves korukban élik meg, de az sem ritka, hogy már a 10-11 évesek kis tinikké válnak és a testi változásuk is megkezdődik. A lányoknak megnő a mellük, szélesedik a csípőjük, megjön az első menzeszük. A fiúknál a nagyfiús külsőhöz társul a nemi szervek változása, s az első éjszakai magömlés.

– Az az ideális, ha a gyermeket nem érinti váratlanul mindaz, ami vele történik, s a szülők kellemes, laza beszélgetés során, álszemérem nélkül hozzák szóba a serdülőkori kihívásokat – magyarázza Kassai Károly szülész- nőgyógyász főorvos, akihez a lányka-szakrendelésre – sokan az édesanyjukkal – szép számmal érkeznek a kis- és nagyleányok. Egyesek az első menstruációból adódó kellemetlenségek, fájdalmak miatt, míg mások azért, mert túl korán veszítették el ártatlanságukat, s nem védekeztek a teherbeesés ellen. A szakember szerint mindennél fontosabb, hogy a lányok – és a fiúk is – kellő időben, számukra hiteles embertől kapjanak szexuális felvilágosítást. A biológiailag érett, lelkileg azonban labilis gyermekeknek nem lenne szabad meggondolatlan testi kapcsolatokba bonyolódniuk. A nyár mindig nagyobb veszélyeket rejt számukra, érdemes hát a szülőknek résen lenniük!

Vajon mitől függ, hogy milyen nő lesz egy kislányból, s milyen férfi a kisfiúból? Erre a kérdésre már Kósa Hajnalka szexuálpszichológustól kaptunk választ:

– Elsődleges a családi háttér, ami megfelelő irányt adja meg a serdülőnek: jó érzés nőnek vagy férfinak lenni. Ahol kiegyensúlyozott, szeretetteljes családi légkör uralkodik, ott sok jót lát és sajátít el a kiskamasz. Ebben az időszakban tanulnak meg azonosulni a saját nemiségükkel: szétválasztják a két nemet, majd megtapasztalják az egymás iránti vonzódást is. A fiú a lányhoz, a lány a fiúhoz vonzódik – ez a fajfenntartás ősidők óta természetes lételeme. Ha ettől eltérő tapasztalatunk van, arról is őszintén beszélgessünk gyermekünkkel: semmiképpen ne ítéljük el, ne szégyenítsük meg. Ha szükséges, kérjük ki szakember tanácsát!

A szülői minta, az otthon látott párkapcsolati modell erősen befolyásolja a gyermek nemi fejlődését. A kiváltott reakciókban ott lehet a félelem és a tagadás, szerencsés esetben pedig az egészséges kíváncsiság. Ha viszont egy kislány örökké azt hallja a megkeseredett anyjától, hogy minden férfi egyformán hazug és csak a szexet akarja, összezavarodik és nem mer nyitni a fiúk felé. Ha pedig az anya túlságosan sokáig pátyolgatja a fiát és felnőtt korában is magához láncolja, akkor a fiú képtelen lesz karakán módon viselkedni a nőkkel. Számára mindig is a mama szava lesz a szent, ami egy idő után betegesen gyávává teheti a fiú viszonyulását a női nemhez. Ennek jelei már a kisiskolásoknál is megfigyelhetők, ami a serdülőkorban már komoly gondokat okozhat. De hatalmas agy az apák felelőssége: ha például túl „macsósan” viselkednek, lekezelik a nőket, számolhatnak vele, hogy ugyanezt teszi majd a fiúk is.

El kell fogadnunk, tiszteletben tartanunk, hogy a gyermekeink nem a tulajdonaink: noha életünk legcsodálatosabb érzései hozzájuk kötődnek, de nem birtokolhatjuk őket. A legtöbb, amit értük tehetünk, hogy szerető gondoskodásunkkal, őszinte beszélgetéseinkkel, személyiségük őszinte kibontakoztatásával a helyes önértékeléshez, önmaguk elfogadásához, és a serdülőkor átvészeléséhez segítjük őket.