Amikor a hűségesek hűtlenkednek (7.)

Természetes, hogy a viszonyban élő ember a gyerekeit beleveszi a választásba. Amikor azt akarja tenni, ami mindenkinek a legjobb, általában elsősorban a gyerekeire gondol. De vajon bölcs dolog-e azt hinni, hogy a válás automatikusan és szükségszerűen rossz lesz a gyerekeknek?

Az emberek túlnyomó többsége őrülten aggódik, milyen hatással lesz a válás a gyerekekre, és rengeteget mérlegel. A nagy többség képes feláldozni saját boldogságát a gyermekei javára. Persze szülőnek lenni önfeláldozást kíván. A kérdés az – ami a párterapeuta szerint sarkalatos –, hogy meddig kell elmennie ennek az önfeláldozásnak, és mikor válik értelmetlenné.

Sok szülő a gyerekei érdekében kész tönkretenni az életét és az esélyét a boldogságra, hogy az utódai egy szörnyű, de sértetlen házasságban nőhessenek fel. Vajon szükség van ilyen szintű védelemre? Van-e egyáltalán értelme? Védelem-e egyáltalán?

A legtöbb ember úgy hiszi, hogy a válás mindig és szükségtelenül jelentős sérülést okoz a gyerekeknek. Egyértelműnek tűnik, hogy a gyerekeknek rossz elvált szülők gyerekeiként felnőni. Végül is sokkal jobb lehetőségnek tűnik egy fedél alatt, az otthon biztonságos melegében felnőni két szülővel. Ez a hit tehát azt mondja, ne válj el, ha azt akarod, hogy a gyerekeid boldogok legyenek.
De ez csak mítosz.

Mivel hajlamosak vagyunk elsősorban azt képzelni, hogy a válás sérülést okoz a gyerekeknek, azokhoz a példákhoz ragaszkodunk, amelyekben összezavarodott gyerekek szerepelnek, akiknek elváltak a szüleik, valamint csodálatos gyerekek, akik sértetlen családból jöttek. Mi történik valójában? A jó öreg, jól megalapozott pszichológiai jelenségről van szó, miszerint az emberek hajlamosak azokat a dolgokat észrevenni, melyek megerősítik a hitüket, és nem észrevenni azokat, melyek nem.

Mi tehát az igazság? Igazából akár pozitív is lehet a gyerekek számára, ha a szülők elválnak. Megtanulhatják, hogy ha az ember hibát követett is el, nem kell a csapdájában bennragadni. Ha a dolgok félresiklanak, lehet tenni ellenük, a hibát ki lehet javítani, és tovább lehet lépni egy jobb élet felé.

Az esetek nagy többségében pontosan ez történik. Három évvel a válás után jellemzően mindkét szülő boldogabb, kevésbé feszült, jobb az életük. És ettől jobb szülőkké is válnak.

Ha valami kártékony hatással volt, akkor inkább a méreg, mint a válás az, ami negatív hatással lesz a gyerekre, mondja Mira Kirshenbaum. Az első számú, legfontosabb dolog, amit nem szabad elfelejteni: a gyerekek rugalmasak. Amíg szeretetet és támogatást kapnak a szülőtől, addig minden rendben lesz velük.

Freud „az élet normális szenvedéseinek” nevezi az életünket, így a gyerekek élete során felmerülő gondokat, bajokat. Válások, súlyos betegségek, halál, balesetek, munkanélküliség és pénzügyi problémák minden családban előfordulnak.

Tételezzük fel, hogy sikerült olyan életet biztosítanunk a gyerekeinknek, amelyben megóvtuk őket minden nehézségtől, csapástól. Soha nem hallottak elbátortalanító szavakat, az égen nem voltak felhők, még egy aranyhörcsög sem pusztult el körülöttük. Mennyire lesznek felkészültek ezek a gyerekek a felnőttlét elkerülhetetlen nehézségeire? Hol tanulhatták volna meg az egyetlen, legfontosabb leckét, amit megtanulhatunk, amit két szóban össze lehet foglalni: emberek, megbirkóznak.

Nem tanulhatja meg a leckét, aki nem megy át azokon a nehézségeken, amelyek megtanítják: igen, az ember elbukik, de utána talpra áll.

Mira Kirschenbaum: Amikor a hűségesek hűtlenkednek. Geopen Könyvkiadó