Dühöngje ki az infarktust!

A legfontosabb – bármennyire is nehéz –, hogy megőrizzük a nyugalmunkat akkor is, ha úgy érezzük: összeesküdött ellenünk a világ.

Ezt például akkor éljük meg, ha egy szeretett, hozzánk közelálló személy becsap vagy cserbenhagy bennünket. Hasonlóan negatív érzések futnak át rajtunk, ha a gyerekünk beteg vagy nagyobb gond adódik vele. Ugyancsak gyakori ok az elkeseredésre, ha az egészségünket valami veszélyezteti, netán tartósan meg kell küzdenünk valamely kórsággal. S a munkahelyi problémák, illetve a munkanélküliségtől való félelem úgyszintén próbára tesz mindannyiunkat.

Mindezeket a stresszhelyzeteket többnyire aggodalommal, szorongással, félelemmel, dühvel éljük meg. Csakhogy a túlzott idegfeszültség és az elfojtott düh komoly betegségeket is gerjeszthet szervezetünkben, s végül szívinfarktust vagy gutaütést okozhat.Vannak olyan élethelyzetek, amelyek negatív hatása púpként rakódik a hátunkra, vállunkra, az elménkre, s ha ezeket nem tesszük a megfelelő „polcra”, nem dolgozzuk fel, a baj csak nagyobbodik. Ezért ajánlatos hát kibeszélni magunkból mindazt, ami fájdalommal, bosszúsággal tölt el. Az elfojtás, a befelé fordulás végső soron a szívinfarktusig is elvezethet!

A magyarokról kutatások sora állítja, hogy évszázadok óta hajlamosak a depresszióra, a lemondásra, az elkeseredésre, a kishitűségre. A mosolygósabb, élhetőbb élet reményében lélekgyógyászok sora vizsgálja, miként sajátítható el a pozitív gondolkodás és érhető el az elégedettség és a boldogság érzése.

A két évvel ezelőtti közvélemény-kutatás során öt megkérdezett emberből négy felelte, hogy nincs miben hinnie, négyből három nem igazodik el az adott társadalmi viszonyok között, tízből hét pedig azt válaszolta, hogy nem tud előre tervezni. A magyar lakosság hatvan százaléka ma egyetlen fillért sem tud félretenni a havi bevételeiből, több százezren – lassan milliónyian – pedig a létminimumhoz közeli állapotban tengődnek.

Ebből a helyzetből kell kihoznunk a legjobbat, s hinni, hogy gondolatainknak teremtő ereje van. Vagyis ne a keserű, lemondó érzéseket erősítsük magunkban, hanem a pozitív felismeréseket. Meg kell tanulnunk örülni minden apró jónak, kellemes állapotnak. A boldogság sok apró öröm összessége, amit nem valaki másban kell keresnünk, hanem önmagunkban.

S hogy kik a boldogabbak: a nők, vagy a férfiak? Nos, egy felmérés kimutatta: a 40 évnél fiatalabb nők 80 százaléka mondta magát boldognak, míg a hasonló korú férfiaknak csupán a 70 százaléka. Negyven év fölött már rosszabb az eredmény: a nőknek csupán 59 százaléka boldog, míg a férfiak 40 százaléka vallotta ezt magáról. Az életkor előrehaladtával nem csak az öregedéstől félnek az emberek, hanem a munkahelyük elvesztésétől, a betegségektől, a bizonytalan jövőképtől és a magánytól is. A felmérés igazolta, hogy a jó párkapcsolatban élő gyermekes családok sokkal boldogabbak és reményzeljesebbek, mint az egyedülálló gyermektelenek.

A simogatás, a dicséret, az elfogadás, a mosoly, a megerősítés, egymás figyelmes meghallgatása megsokszorozza pozitív energiáinkat. S akkor a dühünk is alább hagy, amitől nemrég még majdnem infarktust kaptunk...