Ezt írtunk anno...

1947.
Két család, a Söregi és a Bognár család háborúja Kartal községben. Úgy kezdődött, hogy a Söregi család összes tagja: férfiak, nők és gyerekek kaszát, kapát, fejszét rántottak, és a későbbi verekedés helyszínre rohantak, ahol a 16 éves Bognárt Istvánt összeszurkálták. Erre az idősebb Bognár István hat lövéssel leterítette Söregi Pált, idősebb Bognár János meg átszúrta Söreginé torkát, a 16 éves Söregi gyerek erre agyonütötte idősebb Bognár Jánost.

1957.
Az alábbi megdöbbentő sorokat a Gölle községhez tartozó Szentivánpusztai Általános Iskola igazgató-tanítójától, Kovács Lajostól kaptuk: „A volt kastély épületében létesítették évekkel ezelőtt az általános iskolát, s ezzel egy időben a kastélyhoz tartozó istállóban helyezték el a puszta apaállatait. Ezért a fedeztetés évek óta a kastély udvarán történik, a tanulók előtt… A gyerekek megjegyzéseket tesznek a látványosságra, s a nevelők kénytelenek eltűrni ezt a gyerekek számára áldatlan állapotot. Hogyan neveljek erkölcsös, becsületes embereket a kis pusztai magyarokból, amikor ilyen a környezet?!”

1967.
A szolnoki járásbíróság ítéletet hirdetett a szolnoki tanács négy volt dolgozójának bűnügyében, akik az ugyancsak elítélt osztályvezető tudtával és beleegyezésével telekkel spekuláltak. Saját részükre a város külső területén négyszögölenként 10 forintért telkeket vásároltak. Az alacsony értékű ingatlanokat aztán magasabb áron értékesítették. A hivatalos árnál lényegesen alacsonyabb összegért vásároltak építőanyagokat is a városi tanács által szanált épületekből. A hivatali hatalommal való visszaélés révén a négy ember 95 ezer forint kárt okozott a társadalmi tulajdonban. A bíróság a vádlottakat egy és másfél évig tartó szabadságvesztésre ítélte, és kötelezte őket az okozott kár megtérítésére.

1977.
Jön egy nagy teherautó, daruval leemel egy faházat, amelyben baromfiketrecek vannak, ezer tojótyúkra. Ebben a házban évente negyedmillió tojást lehet termelni. És ez nem fantázia! A tatabányai Delta szövetkezetben a faház prototípusát már kialakították. Ára mintegy 70 ezer forint. Akár összeszerelhető darabokban, akár egyben is lehet szállítani. Élettartamát húsz évre tervezték. Már csak egy termelőszövetkezet vagy egy állami gazdaság kell hozzá, amely saját költségén megvásárolja, és vállalkozó szellemű falusi emberekhez kihelyezi.

1987.
Minek is tagadnánk, volt bizony a jelenleginél sokkal szemérmesebb időszaka is a filmátvételi bizottságnak. A testi szerelmet oly mértékben a cselekmény középpontjába állító film, mint például a „Lady Chatterley szeretője”, egy-két évtizeddel ezelőtt még nem igen juthatott volna be az országhatáron. Ha azt kérdeznék, hogy haladásnak számít-e a moziműsorba való befogadásuk, nemmel válaszolnék. Semmi esetre sem valami nagyra értékelhető vívmány ez, csupán csak elismerése annak, ami korábban is már tény volt, hogy felnőtt nép vagyunk.

1997.
A hatalmukat fitogtató hivatalok kénytelenek voltak meghajolni egy Zala megyei kisközség, Garabonc jogos óhaja előtt. Az előzményekről tudni kell, hogy 1992-ben megtiltották a horgászást a Kis-Balaton mentén húzódó falvak lakóinak, merthogy a terület tájvédelmi körzet lett. Balatonmagyaród, Nagyrada, Garabonc és Zalaszabar polgárai úgy érezték, hogy e rendelettel ősi jussuktól fosztották meg őket. A népek, látván, hogy a szép szó nem használ, megalakították a GOSZ-t, azaz a Garabonci Orvhorgászok Szövetségét. Több mint kétszáz helybéli lett tagja az orvhorgász-szövetségnek, mindenki kapott egy fényképes, bélyegzővel ellátott igazolványt is. Eleinte sokan bírálták az ötletet, de legtöbben inkább csak megmosolyogták azt. Öt év után, az idén azonban megjelent az orvhorgászbálon dr. Nemcsók János államtitkárral, a Balaton kormánybiztosával az élen minden érintett notabilitás, és úgy tűnik, lesz megoldás a buta rendelet megváltoztatására. Hiába no, a garabonci ember a végsőkig harcol az igazságáért…