Kutyaposta

Márpedig ezt az újságot úgy nagyjából négyszázezren olvassák, vagyis hallgatásával ennyi embert köp szemen, kedves Komenda. (Aki véletlenül lemaradt volna a legutóbbi Kutyapostáról, annak annyit az előzményekről, hogy egy embernek tűnő szomszéd kis híján agyonvert egy kutyát – erről állatorvosi látlelet is tanúskodik –, de ez semmiség Komenda rendésznek, ő úgy határozott: szerinte ez nem állatkínzás. És erre kérte tőle a Szabad Föld, hogy legyen szíves megokosítani mindannyiunkat, ha ez nem az, akkor pontosan mi is az az állatkínzás?
Kérdésünket e héten megtoldanánk egy másikkal is, amelyet Komenda feletteseinek címeznénk: hogy van az, hogy Komenda hallgathat? A rendőrakadémián ezt tanítják? Vagy a mama felejtette el a fiát felvilágosítani: Illés, kisfiam, ha levelet kapsz, arra illik válaszolni… A Kutyapostás várja hát valakinek a válaszát – négyszázezredmagával együtt…
De haladjunk tovább, újabb levél érkezett Gina kutya ügyében – csak ismételni tudom magamat: úgy látszik, erősen felkavarta a rovat olvasóit ennek az öregedő négylábúnak a sorsa. (Gina az a tacskóhölgy, akit a kertes házból lakótelepi lakásba költöző nyugdíjas házaspár egyszerűen „leadott” az Illatos úton, mondván: kutyának nem való a nyolcadik emeleti lakás.) Nagyrédei olvasónk öreg is, beteg is: „Ágyban írom ezt a levelet, tizenhat éve egyedül élek, sok keserűséggel, bánattal; a Gina kutyának is jobb a sorsa, mert nincs egyedül…”.
Aztán elmeséli, hogy befogadott egy pulit, később kiderült, hogy a szilveszteri durrogatástól futott világgá, ő üzent is gazdájának, hogy vigye el, de azok azt mondták, nem kell már nekik. Közben a kutya szerelmes lett, s hat kiskutyával ajándékozta meg befogadóját, amelyekből egyet megtartott – vajon mi lett a másik öttel?! –, s most az a baj, hogy ismét szerelmi kaland esett meg vele. Mária néni megpróbált közbeavatkozni, de a fiúkutya ráugrott, ő hanyatt esett… És most megint nem tudja, mi lesz, mert nemhogy az újabb kiskutyákra, de a talált puli oltására sincs pénze…
A Kutyapostás nem egy Komenda, megpróbál hát válaszolni. Gina nem talált kutya volt, tíz évnél is tovább élt gazdáival, akik saját kényelmüket választva egyszerűen „leadták” szegény párát. Kidobták, ahogy lomtalanításkor az öreg mosógépet. Az Ön története, Mária néni, bár szomorú, és bár sajnálatos is – és bár lenne valaki, aki segít –, egy másik történet…