Ilyen állapotban van a kórházba került Dévényi Tibor
origo.hu
Éljen, éljen és Heuréka! Végre megmozdult valami a rovatunkban hetek óta szereplő Bobi kutya, az őt megkínzó kertszomszéd, no meg a tettest határozatában felmentő edelényi rendőrség ügyében. (Emlékeztetőül: a kiskutyát szöges karóval majdnem agyonverő emberféleség hányingert keltő cselekedete arrafelé nem minősült állatkínzásnak.) Ezért kérte meg a Kutyapostás az Országos Rendőr-főkapitányságot, néznének már utána, hogy helyes-e ez így? Gyors válasz érkezett – köszönet érte –, amely szerint a kazincbarcikai ügyészség kezdeményezte a bíróságon, hogy az ügyben rendeljenek el újabb nyomozást.
Valami tehát megmozdult, s a Kutyapostás szíve örül az e tárgyban gyarapodó leveleknek – ígéretéhez híven idéz is majd ezekből –, merthogy egyre többen jelentenek felháborító történeteket, vagyis egyre többen kiáltják: elég volt!
Nem, nem írom ide a magára maradt, idős, beteg özvegyasszony nevét, és lakcímét sem. Nem akarom bántani, ej, dehogyis: szánni való, nyomorult sors az övé. Többedik levelében igazán szomorú történetéről ír, a kutyák ürügyén is. Például azt, hogy befogadott egy kóbor pulit, aki tavaszra aztán hat kiskutyát szült. „Megtudtam már előzőleg is, hogy a falu másik részén lakik a gazdája, de hiába üzengettem neki, azt mondta, nem kell már a puli, van másik. Hát egy kölyköt hagytam neki…”
Ez a rövid félmondat ugyebár azt jelenti, hogy akkor öt kiskutyát vízbe fojtott, vagy ásott el a földbe…
Aztán amikor megint párzani látta a pulit, „bementem én az önkormányzathoz, hogy segítsenek a kutyától megszabadulni. Telefonált is a sintér, hogy elviszi, de fizessek 3600 forintot, hát mit tudtam tenni, egy vadásszal lelövettem. Nagy árok van a kertem alján, levezettem szegényt, megkötöttem egy fához, de az semmit nem szenvedett, még csak nem is nyikkantott…”
Ehhez a félmondathoz meg nem is kell kommentár… A legszomorúbb az egészben, hogy ez az asszony valójában szereti a kutyákat, az agyonlövetett pulit a kertjében temette el…
És akkor egy kicsit más. Lányom Tárnokon sétálgatott angol főnöknőjével, egyszer csak látnak egy láncra kötött kutyát. Jojo, az angol nő, kiabálni kezdett: azonnal hívjanak rendőrt és állatvédőket! Csak hosszas magyarázgatás után hitte el, hogy a kutya láncon tartása Magyarországon nem bűncselekmény…
Két véglet. Az egyik, aki természetesnek tekinti, hogy a kutya talán csak egy tárgy keze ügyében, sokszor még neve sincs, élete fölött kedve szerint rendelkezhet. A másik az angol nő, aki rendőrért kiált egy megkötött négylábú láttán. Két véglet; mondhatnám úgy is: ahonnan elindultunk, és ahová tartunk.
A Kutyapostás tudja, hosszú út vár még ránk. S hogy ezen az úton ne legyenek egyedül – ezért van a Kutyaposta.
origo.hu
borsonline.hu
life.hu
hirtv.hu
haon.hu
origo.hu
mindmegette.hu
vg.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu