Negyvenen túl

Negyven év felett már nagy kockázatot rejt az állás ilyen-olyan okból történő elvesztése, mert ha újat is találnak hősnőink, egyáltalán nem biztos, hogy sikerül végzettségüknek megfelelő állásra akadni és olyan havi fizetést kialkudni, ami nem a minimálbérhez közelít. Nincsenek könnyű helyzetben a diplomás, negyven év feletti álláskeresők – még akkor sem, ha esélyeik most valamivel jobbak, mint tíz évvel ezelőtt. A jól menő hazai karrier-tanácsadók tapasztalatai szerint a 45 évnél idősebb, iskolázott nőknek általában fél éven belül sikerül állást találniuk.
Tapasztalatok szerint negyven felett sem kilátástalan a helyzet, csak másként kell állást keresniük, mint egy 24–25 éves, diplomás nőnek. A szakemberek azt javasolják, hogy a közép- vagy idősebb korosztályhoz tartozók ne elsősorban az újsághirdetések alapján, hanem már meglévő kapcsolataikon keresztül keressenek munkát. Az álláskeresőknek 45 év felett nem érdemes az életkorukat feltüntetniük az önéletrajzukban, hiszen sokan épp emiatt esnek ki az első rostán. Állítólag csak az lehet nyugodt, aki nem 15, hanem 150 helyre pályázik. Abból egy állás vélhetően „bejön”.
A debreceni, 48 éves Barkó Katalin tanítói, valamint magyar–ének szakos tanári diplomával, ezenkívül boltvezetői képesítéssel rendelkezik, nemrégiben pedig elvégzett egy számítógép-kezelői tanfolyamot is. Tizenöt év tanítás után, alacsony jövedelme miatt elhagyta a katedrát és volt férjével egy kis élelmiszerboltot üzemeltett hajnaltól estig, de az üzlet pár év után csődbe ment. Ezt követően – munkanélküliként – álláshoz próbált jutni, csakhogy a pedagógusi pályára már nem tudott visszakerülni. A többdiplomás nő, közel egyéves kilincselés után, egy iskola büféjében, minimálbérért kapott nemrégiben munkát.
– Minden állásinterjún azt tapasztaltam, hogy az életkorom hátrányt jelent – fűzi hozzá, azt sem titkolva, hogy felsőfokú nyelvvizsga híján ugyancsak lépéshátrányba került a fiatalabb jelentkezőkkel szemben. Ha pedig telefonon beszélt a munkáltató képviselőjével, az első kérdés rögtön az volt: hány éves? Ezután már se a végzettsége, se a meglévő egyéb ismerete nem számított. Újsághirdetéseket is feladott, melyekben magyar és ének korrepetálást, illetve betegápolást vállalt volna. Egyetlen érdeklődő sem akadt. A kereskedelemben pedig azért nem sikerült újra elhelyezkednie, mert mindenhol minimálbért ajánlottak, amit zsebbe fizettek volna.
Legrosszabb helyzetben a falun élő, negyven év feletti nők vannak Magyarországon, mivel a kisebb településeken elvétve akad álláslehetőség. Hazánkban a rendszerváltás óta megfigyelhető, hogy a munkanélküliek egyik „kemény magját” a 40 évesnél idősebb, középfokú végzettségű, nyelv- és számítógépes ismerettel nem vagy csak alacsony szinten rendelkező nők alkotják. Egyik csoportjukba azok tartoznak, akik családi elkötelezettségük, gyermekvállalásuk miatt hosszabb időre kiestek a munkaerőpiacról vagy még be sem léptek oda, a másikat pedig az elavult ismeretekkel rendelkező nők alkotják, akik munkahelyükön nem kaptak lehetőséget ismereteik bővítésére. Így  képtelenek az állásinterjúkon megfelelni.