Prókátor
Imádom, amikor az ügyvédek nyilatkoznak. Kiegyensúlyozottan, igazságkeresően.

Nyomozáskor, vádemeléskor, tárgyalás szünetében sajtószokás az ügyvédeket szóra bírni. (Nagyon nem kell bírni, szórja ő magától is, megállíthatatlanul.) Mivel a kereskedelmi és ál-közszolgálati médiában tilos kérdéseket feltenni, az elhangzottakra akár csak tényszerűen reagálni, az ügyvéd azt mond, amit csak jónak lát. Az ő hangszerelésében természetesen az anyagyilkos ártatlan, megtévesztett, nehéz gyerekkorától szenvedő polgártársunk.
A fogadott prókátor védi a védencét. Ez a dolga. S ha az ítélet mégis marasztaló, hát az igazságért majd elmegy ő egész Strasbourgig.
Csak az zavar, hogy az ő elfogult, megfizetett szava ugyanannyit ér, mint az igazságszolgáltatás bármely letéteményeséé.
Amúgy – Strasbourg ide, Strasbourg oda – megfellebbezhetetlenül.