Elgondolkodtató

»A Nemzeti Fejlesztési Terv 2007 és 2013 közti végrehajtásáért felelős előadó úgy látja, hogy míg a fejlesztés fogalmához általában pozitív képzetek társulnak, addig a változástól nagyon jelentős ódzkodás tapasztalható. Ugyanakkor leszögezte, hogy meggyőződése szerint a fejlődés és a megfelelő irányú változás egymástól nem elválasztható két folyamat, ám ezek a folyamatok csak az ország egészének szerves bekapcsolásával, és az alapvető társadalmi problémák egyidejű kezelésével lehetnek sikeresek.
Mint elmondotta, Magyarország egyre növekvő mértékben marad el saját lehetőségeitől, amelyben több tényező egymást felerősítő hatása játszik közre, így a versenyképességi hiányosságok, a foglalkoztatás alacsony szintje, az állami szféra költséges, de nem hatékony működése, a költségvetés ciklikusan elfutó hiánya. Mindezt tovább súlyosbítja a társadalom kettészakadása kelet-nyugat, kistelepülés-város és roma-nem roma törésvonalak mentén. A miniszter aláhúzta, hogy mindezen problémák közös gyökereként az ország közéleti kultúrájának gyengeségeit látja, amelynek fő tényezői az egyéni teljesítmény, sikeresség lebecsülése, az öngondoskodás képességének és akaratának hiánya, a normakövetés és a társadalmi szolidaritás alacsony szintje.
Mindezekből következik, hogy a nemzeti fejlesztési terv igyekszik úgy építkezni, hogy a kultúraváltást elősegítő tevékenységeket ösztönözze. Ez persze felveti azt a dilemmát is, hogy államnak oly módon kell szétosztani a korábbi éves külföldi tőkebefektetések szintjénél nagyobb összegű forintmilliárdokat minden évben, hogy azzal az embereket „leszoktassa” az államról. A tervezés filozófiai alapját nem az állami bábáskodás, hanem a spontán helyi kezdeményezések felkarolása adja, vagyis, hogy összességében „az ország rakja össze magát”.
A legfontosabb feladatként azt jelölte meg, hogy a Nemzeti fejlesztési Terv hozzájáruljon ahhoz, hogy a magyar gazdaság képes legyen kilépni abból az ördögi körből, amelyet a magas adóterhelés – magas adóelkerülési hajlam – alacsony foglalkoztatás jellemez. A pályázatok megítélésénél tehát a hasznosság, fenntarthatóság, foglalkoztatottság növelése, a gazdasági növekedés és a kohézió elősegítése a legdöntőbb szempont. Utóbbi kapcsán kiemelte, hogy a tervezés során tudatosan jelenítették meg a szolidaritás szempontjait a régiók közti forráselosztás során, sőt a 33 legszegényebb kistérséget kiemelten kezelték, számukra felzárkóztató programot fogalmaztak meg.
Bajnai Gordon hangsúlyosan foglalkozott az átláthatóság biztosításával, hiszen mint mondta, a projekt sikere nagyban függ attól, hogy mennyire képes megőrizni hitelességét. Ebben garanciáját a döntéshozatali folyamat nyilvánossá tételében látja.
Végezetül a várható eredményekről szólva az előadó 2015-re egy olyan ország vízióját vázolta fel, amelyben jelentős infrastrukturális fejlődés mutatkozik, a gazdaság növekedése 1-1,5%-kal meghaladja az uniós átlagot, és amelyben jelentős szerepet játszik a vállalkozói szférához kapcsolódó K+F szektor. Ugyanakkor a foglalkoztatottság javításában elsőrendű fontosságú humán tőkefejlesztésben csak 15-20 éves távlatban várhatóak kézzelfogható eredmények, mind a folyamat természete, mind a probléma összetettsége miatt.
Az értelmiség hivatását abban jelölte meg, hogy a politikát ne engedje a fő társadalmi problémákra adott válaszok elől a napi küzdelmekbe menekülni.«