Hiába okosabb, ha nem férfi

Ha leépítésre vagy éppen felvételre kerül sor a munkahelyen, nem mindig a tudás és más belső erények számítanak, hanem az, hogy ki melyik nemhez tartozik. Egy állás betöltésénél két, ugyanolyan képességgel, végzettséggel rendelkező jelentkező közül általában inkább a gyermektelen férfira, mintsem a többgyerekes anyára, a leendő kismamára esik a választás.
Fekete Ágnes testnevelés–biológia szakos tanárnő 43 évesen kapta kézhez az elbocsátó üzenetét az egyik debreceni általános iskolában. Csakhogy az új tanév kezdete előtt két héttel az igazgató felvett egy 31 esztendős, hasonló végzettségű, nőtlen férfit Ágnes „utódaként”. Jelenleg még tart a munkaügyi per, de az asszony úgy hallotta: az igazgató úr nem titkolta, hogy zavarta a nő betegeskedése és az, hogy három kiskorú gyermeke mellett nem tudott társadalmi munkákat vállalni. Ágnes nincs egyedül, más nőnek is távoznia kellett már. Jelenleg munkanélküli, s naponta kilincsel a Hajdú-Bihar Megyei Munkaügyi Központ ajtaján.
Harsányi Katalin kétgyermekes édesanya, végzettsége szerint angol–német–történelem szakos gimnáziumi tanár, de elvégzett egy számítógép-kezelői és egy mérlegképes könyvelői tanfolyamot is. Az utóbbi években könyvelőként dolgozott.
– Boldog voltam, amikor megtudtam, hogy egy nagy múltú, angol telekommunikációs cég Debrecenben is munkatársakat keres – sorolja a 34 éves nő. Beadtam az angol nyelvű pályázatomat, majd a személyes beszélgetésen három komor arcú férfi faggatott angolul. Az egyikük tíz perc után halkan, angolul odasúgta a kollégájának: „Hagyjuk, van két gyereke! Szólítsuk inkább a férfiakat!” Úgy tettem, mintha meg sem hallottam volna. Három hét múlva egy flegma levélben közölték: nem feleltem meg. Közben a National Instrument nevű, amerikai tulajdonú cég keresett munkatársakat. Jelentkeztem, s várom a válaszukat.
Egyre gyakrabban hangoztatják a nők: nem akarnak versenyezni férfi kollégáikkal, örülnek, hogy van állásuk. A ranglétrán nem merik feljebb tornázni magukat, kiegyeznek a rutinmunkával. Újabban nemcsak az erősebb nem képviselői szorítják a nőket a pálya szélére, hanem gyermektelen kolléganőik is.
Európában Magyarországon a legerősebb a munkahelyi diszkrimináció a nők rovására. Minden második hazai munkavállaló szenvedett már valamilyen munkahelyi megkülönböztetést. Leginkább az idősebb, egészségileg labilisabb generáció ütközik nehéz akadályokba a munkahelyén.
Varga Zsuzsa klinikai szakpszichológus úgy véli: a nők saját ötleteik, észrevételeik, érdemeik gyakoribb hangoztatásával elérhetnék, hogy főnöküktől és férfi munkatársaiktól több tiszteletet, elismerést – anyagit is –, valamint odafigyelést kapjanak. A szakember hozzátette: az alaposság, a megbízhatóság, a magas szintű lelki ráhangoltság, a jó beszédkészség és stílus, a gyorsaság, valamint a határidők betartása elsősorban a szebbik nem képviselőinek az erősebb oldala. Ezt pedig nem árt a férfiak tudomására hozni!
Itthon a Nők a munka világában Egyesület a nők munkaerő-piaci részvételének támogatását tekinti fő céljának. A négy éve működő szervezet tevékenységével azokat az igyekvő, 40 év feletti asszonyokat vagy épp gyesen lévő kismamákat kívánja képviselni, akik vállalkozóként, alkalmazottként dolgoznak vagy dolgozni szeretnének. Az egyesület segít a nők életminőségének javítását szolgáló különféle oktatások, képzések népszerűsítésében, megszervezésében. (Elérhetőségük: 06­1-316-1734 vagy www.nokvilaga.hu)
Az Európai Unió vonatkozó irányelve meghatározza: az egyenlő bánásmód elve azt jelenti, hogy a nemek között nem történhet semmiféle közvetett vagy közvetlen hátrányos megkülönböztetés, különösen házassági, családi állapotra hivatkozva. Azoknak a nőknek, akik ugyanolyan képzettséggel rendelkeznek, mint az ugyanarra a tisztségre jelentkező férfiak, elsőbbséget kell biztosítani, ha olyan területre kéri felvételét, ahol a nők aránya alacsonyabb. Egyenlő munkáért egyenlő bér jár. A nemek közötti mindennemű hátrányos megkülönböztetés jogsértő, orvoslását a tagállamok maguk szabályozzák.