Kisebbségügyi szakértők

Az egyiket azzal gyanúsították, hogy csúszópénzt fogadott el – három közfunkciója egyikében. Saját titkárnője jelentette fel, mert látta, amint átvette a pénzt. Az úriember szerint a hölgy azért vádolta meg, mert ő visszautasította a közeledését. A nyomozók találtak ellene bizonyítékokat, vádemelési javaslatot is tettek, ám az úriember – kinek időközben igencsak felvitte az Úr a dolgát – panasszal élt, s ekkor másik megyebéli bűnüldözőket (nyomozókat, ügyészt) bíztak meg az ügy kivizsgálásával. Az új ügyész leállíttatta a nyomozást. Időközben kiderült, hogy az első fokon eljárók nem hibáztak, így a legfőbb ügyész utasítást adott az eljárás folytatására. A szóban forgó úriemberről azt is napvilágra került, hogy 1998-ban – amikor még autószerelőként működött – rengeteg pénzt helyezett el a saját és az anyósa folyószámláján. Ekkor a felesége nem dolgozott, négy gyermeket nevelt, szociális segélyt vett fel. Az úriember azt állítja, hogy a bankszámláján lévő pénz nem az övé. További részleteket azonban – személyiségi jogaira hivatkozva – nem hajlandó közölni.
Tavaly azzal keltett közfelháborodást, hogy azt állította: ahhoz, hogy hazájában a politikusok valakit szegénynek nyilvánítsanak, az illetőnek randalíroznia kell, netán otthonában vagy a téren tüzet raknia szükséges. Hozzátette: politikusként és államférfiként szeretné elérni, hogy a romák végre dolgozzanak.
Az úriember államférfiú mindent egybevéve nemrégiben kénytelen volt lemondani hivataláról.

A másik úriember az itáliai romaügyek kapcsán, egyiptomi hivatalos útja során a következőket nyilatkozta: „A sivatag közepén arra gondoltam, vásárolnunk kéne egy részt abból az egyiptomi sivatagból, hogy oda helyezzük el azokat, akik bennünket külföldön nevetségessé tesznek. Ezeket az embereket a legnehezebb munkára kellene befogni, talán büntetőszázadokat kéne e célból alakítani, talán ez észhez térítené őket.”
E másik úriember államférfiú bocsánatot kért, azzal: ő maga is meglepődött, amikor visszahallgatta a nyilatkozatát. Mindazonáltal nem mondott le hivataláról.

A félreértések elkerülése érdekében, gyorsan hozzáteszem: az első úriember Csehországban, a másik Romániában vált a hatalom felső szintű gyakorlójává.