Kutyaposta

Nyolc kengurut és három mezopotámiai dámszarvast öltek meg kóbor kutyák a Szegedi Vadasparkban, keddről szerdára virradó éjszaka. A gondozók még lapzártánkkor is küzdenek két kengurukölyök megmentéséért, a kis állatokat az elpusztult nőstények erszényéből szedték ki a park munkatársai. A károkat becsülni sem lehet, mert a dámszarvasból már csak ötszáz példány él a földön.
És még mindig, és bizonyára majd még sokáig rágja lelkünket a kicsi Dominik tragédiája. Akiről ugyebár kiderült, nem a Dunába fulladt, sokkal szörnyűbb halált halt: a kislányt az apa által kiképzett harci kutyák egyike marcangolta szét; az anya – vélhetően férjét mentve – találta ki a fulladásos verziót…
A Kutyapostás, ahányszor csak lehet, mindig elmondja, hogy a kutyaharapások, a kutyák által elkövetett támadások mögött 99 százalékos biztonsággal mindig ott található az ember, aki nem vesz tudomást négylábú társa állapotáról. Amikor kiéhezett, kóbor kutyák támadnak, akkor is az ember a felelős, s amikor harci kutyák vadulnak, akkor is.
És amikor ezt elmondom, rendre érkeznek tiltakozó válaszok, amelyeket tévedhetetlen emberek írnak kiirtandó vadállatokról… Holott a kóbor kutya nem lesz csak úgy, magától, leginkább teremtődik: mégpedig az ember árulásának, nemtörődésének következtében. A kóbor kutya csakis az ember terméke lehet, mert megunják, mert kidobják, mert a nem kívánt kutya-gyermekáldás következményeit perdítik az utcára. Aki lánykutyát tart, s nem törődik vele, jobb, ha tudja: előbb-utóbb kutyagyerek, mit gyerek, akár fél tucat bébikutya érkezik a házhoz. Amit aztán vagy vízbe fojtanak – kedvelt eljárás még az agyonverés, a földhöz csapkodás –, vagy jön a „humánusabb” megoldás: elkergetik, kidobják őket. Márpedig az éhség nagy úr, néhány nap, s a kidobott kutya kóbor kutyává válik: eszébe jut a néhány tízezer év előtti léte, amikor kegyetlen falkavadászként szerezte meg az élelmét…
A harci kutya tenyésztése pedig nemcsak büntetendő és undorító egy foglalatosság, hanem pontosan olyan, mint az a színdarab, ahol a díszletben látható egy fegyver. Mert az egyszer a darab folyamán biztosan el fog sülni… A harci kutya élete végéig olyan, mint egy felhúzott íj, mint egy betárazott és kibiztosított géppisztoly: egyszer (vagy többször) ölni fog. Ha kutyát – kutyát, ha embert – embert…
Nem akarom bántani Dominik szüleit, a kisfiú halálsikolyait semmilyen, e földön hozott ítélet sem feledtetheti velük, soha már… Példájuk mindennél jobban bizonyítja: a kutyatámadások mögött mindig ott van a nagyképű, a figyelmetlen, a nemtörődöm, a tudatlan, a pénzéhes, a kegyetlen ember…