Mortimer és a hagyományőrzés

Mortimer még 2005. májusában leszúrt egy gimnazistát a buszon, amikor valamilyen hagyományőrző társaság „edzésére” indult és összeszólalkozott áldozatával. Mortimer előkapta szamurájkardját, s döfött. A fiú életét csak a gyors orvosi beavatkozás mentette meg, ám maradandó sérüléseket szenvedett, lépét el kellett távolítani.
A hagyományőrzésnek sokféle formája van. Többnyire népcsoportok, lakóközösségek adják át nemzedékről nemzedékre a felgyűlt tapasztalatokat, relikviákat. Aztán vannak az ősi múltba visszarévedők is, mint a magyar szamurájok hagyományőrző társasága, akiknek a szamurájkard forgatását nem szabad elfelejteniük. A szamuráj életforma igen ősi gyökerű a magyar történelemben, még a Káma folyó partján (Ázsiában) ismerkedtünk meg vele, s mindmáig sem ment ki a divatból. A honfoglalás után ugyan hosszú időre háttérbe szorult, mígnem úgy húsz éve ismét reneszánszát éli. A magyar szamuráj hagyományőrző egyesületek szellemi és fizikai edzésekkel készülnek császáruk védelmére és szolgálatára – vannak, akik ezt sajátos, a XX. század harmincas-negyvenes éveit idéző egyenruhában teszik. Szerencsére ritka az olyan konfliktus, amikor a magyar szamuráj hagyományőrző előkapja a kardját és kaszabol. Az ilyen cselekmény érdemes jutalma aztán a szabadságvesztés.
Ekkor pedig őrizhető egy másik (ámbár meglehetősen új keletű) hagyomány is: az elítéltnek nem akaródzik a börtönbe vonulni.
Még szerencse, hogy a rend őrei is gyakorolnak egy jeles szokást – a fülön csípés tradícióját.