Capello Magyarországon

- Ciao, Fabio!
- Ciao, Peppe!
- Tényleg Angliába szerződsz szövetségi kapitánynak? Gratulálok!
- Köszönöm, barátom, remélem, jól döntöttem.
- Hát, ha még töprengenél a dolgon, van egy jó hírem a számodra.
- Csupa fül vagyok!
- Képzeld, a magyar labdarúgó szövetség is kapitányt keres a válogatottunkhoz.
- Komolyan?
- Érdekel?
- Hogy kérdezhetsz ilyet! Puskás, Bozsik, Hidegkuti, Kocsis, Czibor utódjai mellé?!
- Nos, mint bizonyára...
- Ne is mondd, látom a lapokban, hogy most nem megy olyan jól a foci tifelétek, de akkor is...
- De sietned kell ám! Mert január közepéig vagy megegyezel signor Kisteleki prezidenttel, vagy marad a mostani kapitány, signor Várhidi.
- Semmiképpen sem túrnék ki senkit a helyéből!
- Nem is kell, mert az ő szerződése december végén lejár.
- De Peppe, akkor miért nem hosszabbítják meg vele, ha egyébként megérdemelné? Vagy valami nagyágyúra vágytok?
- Persze, ezért is említem az egészet. Ott egyébként kapnál évente négy milliót, itt ugyanannyit havonta.
- Afene! S mi a váltószám a két pénznem között?
- Egy font az 350 forint.
- Akkor mit keresnék nálatok egy évben?
- Kb. 140 ezer fontot.
- Viccelsz?
- Én nem. De ezen kívül a feleségedet, csókoltatom a signorát, hozzásegítenék egy ruhabutikhoz , valami jó belvárosi helyen.
- Barátom, kaphatok egy kis gondolkozási időt?
- Oké, de ne feledd: január 15. a határidő!
- Szóval 4 millió kontra 140 ezer. Az úgy harmincszoros különbség...
- Fabio, a felelősség is annyival kisebb!
- Miért, nem akartok kijutni a vébére?
- Dehogynem. Csakhogy míg Angliában a fejedet követelik, ha nem sikerülne, nálunk fesztivállal búcsúztatnak és még évekig címoldalon közlik minden egyes szavadat.
- Valóban? Elgondolkodtató dolgokat mondasz.
- Na, szóval, ne kapkodd el, barátom.
- Köszönöm, Peppino, aranyos vagy. Amúgy is utálom a ködöt. Hallom, mostanában tifelétek nyáron úgy negyven fok felé járja...
- Na látod. S alig esik az eső. Nincs köd se. Meg foci se. De azért gyere!
- Még karácsony előtt visszahívlak, Peppe! Ciao!
- Sokáig ne vacakolj, el ne szúrd, Fabio! Ciao!