Presztízs

Az egyedi rendszámokat leginkább az – önmaguk szerint – kivételes tulajdonságokkal felruházott tulajdonosok igénylik. Amúgy a rendszám egy sima használati eszköz, de az említetteknek ebben (is) ki kell tűnniük a csendes masszából. Se szeri, se száma az ötbetűs + egyszámjegyű variációknak, amit csak az öt betű értelme vagy értelmetlensége korlátoz kissé. Lelkük rajta.
De ha adóforintokból gyakorolják ezt a kivagyiságot, azt rühellem. A PRTKL jelzésű (protokoll értelmű), a magas állami vendégeket fuvarozó külügyminisztériumi kocsikat még megértem, hiszen ők amúgy is gyakorta megkülönböztető jelzéssel vagy rendőri kísérettel közlekednek – nem árt egy harmadik jelzés sem. De hogy egy megyeszékhely hivatalos autóinak mi a fenének kell ilyen rendszám, fel nem foghatom. Az érintettek szerint ezzel népszerűsítik a várost, s presztízsértéke van.
Megette a fene, ha így kell(ene) egy várost népszerűsíteni. A presztízs pedig nem az efféle külsőségektől erősödik. Még ha a kocsiban ülő önáltatók és a rendszámaikat megrendelő beosztottak úgy is hiszik. Az ő presztízsük a jól végzett munkával, a szolgálat magas fokú színvonalával emelkedik.

Ahhoz pedig nem elég öt betű.