Számlacsere

Amikor tavaly én mentem számlakönyvért a boltba, félnapi tekergés után, a harmadik helyen (mert persze, a nyomtatványokból is az fogy ki legelébb, amit sokan használnak – milyen érdekes…) végre találtam a nekünk szükségesből. Kérdi az eladó hölgy, hoztam-e (a pecsétnyomón kívül) cégbejegyzési iratot, bankszámla-igazolást, meg mit tudom én már, mit. Válaszom: nem. Az baj, mert anélkül nem kapok számlatömböt. Másnap a szükséges kellékekkel visszamentem, megvásárol(hat)tam a tömböt. Vettem hármat, hogy egy jó ideig nyugtom legyen az előbbi tortúrától. Maradt is még mára két tök új.
Na, most dobhatjuk ki. (Azaz hogy nem csak úgy, lezseren: selejtezési jegyzőkönyvet kell felvenni, két tanúval…)
Egyébként már azt is dühítőnek tartom, hogy a családi bt. egyszerűsített vállalkozási adóját e hónap huszadikáig úgy fizessük be, hogy meg kell saccolni a még várható bevételeket, s az evát előre átutalni. Abban az országban saccolgassak, amelyikben sosem lehet tudni, hogy melyik számlát mikor méltóztatja elfogadni és kifizetni az, akinek dolgoztam (ha egyáltalán fizet majd…). Ahogyan úri kedve tartja. S az adót nem hogy előre (mert ezt háromhavonta eljátsszuk), de éppenséggel hasra ütve küldjem be az adóhivatalnak – ez már mindennek a teteje!
Tudom, hogy legtöbb intézkedés elsősorban a simlisek, a tolvajok, a hamiskártyások ellen van. A számlagyárakat üzemeltetők, az adócsalók, a kibújók miatt.

Mintha nem érné meg tisztességesnek lenni…