Ahol Krisnának ajánlják a mézet

Kapu gyanánt két hatalmas faragott indiai elefánt fogad a Somogyvámos melletti Krisna-völgybe vezető úton. A több mint kétszáz hektáros területen mintegy másfél száz Krisna-tudatú hívő él. Valamennyien önként vállalkoztak az isten-, vagyis a Krisna-központú ősi vallás előírásainak megfelelő puritán közösségi létre.
Például vendéglátóim, Balázs László méhészmester és felesége, dr. Eszes Gabriella. A hölgy belgyógyász szakorvos, neki már avatott neve is van. Gitanjali devi dásinak hívják. Nyelvünkre fordítva ez olyan személyt jelent, aki Krisna nevét nagyon szépen énekli.
– Tízezer évre rendezkedünk itt be – mondja szelíd hangon a közösség méhésze, miközben templomukba invitál. – Hajdanán megjósolták: tízezer évig tisztelni fogják Krisnát és a lelki értékeket – válaszolja kétségeket tükröző tekintetem láttán. – Mi csupán másfél évtizede vagyunk még itt – teszi hozzá.
– Nálunk nincs villany és gáz sem – veszi át a szót Gabriella. – Fával fűtünk, tisztított vajat égető mécsesekkel világítunk. Napelemek és szélkerekek is besegítenek az energiaellátásba – magyarázza. Közben az újságírót valósággal lenyűgözi a festményekről sugárzó vidám, színes világ. A színek és az ízek vallása is a miénk, jegyzik meg vendéglátóim. Ebédnél az utóbbiról is meggyőződtem: a változatos Krisna-tál zamatait élvezve eszembe sem jutott a vegetarianizmus. A helyiek, amit lehet, azt maguk termelik meg. A palotaszerű tehénistálló körül úgy érzem magam, mintha egy agrártörténeti skanzenben járnék. Több mint érdekes volt látni a hat pár ökröt és az általuk vontatott ekéket, fogatos vetőgépeket.
– Krisna a mézet igen szereti, ezért is van a völgyben az 1993. évi indulás óta méhészet – mondja László. – Minden neki tetsző ételt – gyümölcsöt, gabonaféléket, zöldségeket, tejet és sajtot – számára ajánlunk fel. Húst nem fogyasztunk. Csak olyan állati eredetű táplálékot veszünk magunkhoz, amelyeket nem erőszakkal kell elvenni tőlük. Ezért sem gyűjtünk például méhmérget, hiszen a szúrást követően kiszakad a fullánk s belepusztul a rovar.
A templom folyosóján Krisna születését és életét bemutató domborművek sorakoznak. Megtudom, hogy kék színnel ábrázolt istenük mintegy ötezer éve, a démonok elleni küzdelem jegyében jött világra. Mindenféle praktikát bevetettek elpusztítására, de Krisna győzedelmeskedett fölöttük.
Ötezer éves múlt ide vagy oda, hazánkban a Krisna-tudatú hívőket is a vallási kisebbségek közé sorolják. Hogyan élik ezt meg, téma ez önöknél egyáltalán? – fordulok Lászlóhoz.
– Minket ez igazából nem foglalkoztat. Akad katolikus pap méhész barátom, s egyszer szóba került közöttünk a téma. Kiderült, közülük viszonylag kevesen gyakorolják vallásukat. Szerintem nem érdemes szembeállítani a vallásokat, tisztelni kell mindenkinek a hitét. Ennek jegyében a Krisna-hívők nem is indítottak soha vallásháborúkat.
Méhészetük 140 méhcsaládot számlál. A mézet elsősorban saját maguk fogyasztják el, de jut belőle Krisna-völgyi boltjukba is. Eszes doktornő mindinkább elmélyül az apiterápiában. Fokozatosan kialakították a híres harcosról elnevezett Hanumán gyógyfüves akácméz és gyógykenőcs termékcsaládot. Büszkék a kenőcsükkel egy bajai termékversenyen 2006-ban elnyert Aranykaptár-díjra.