Átmeneti rokkantak

Ha bezárt a közeli bányája, ha tönkrement a falu egyetlen üzeme, sokszor egyetlen lehetőség csillant föl az állástalan középkorúak előtt, ez pedig a leszázalékolás. Méghozzá minél gyorsabban, a kicsi, de biztos jövedelem reményében. A rokkantnyugdíjas aztán elszegődött napszámosnak vagy beállt akár kőműves mellé, persze feketén – a becslések szerint százötven-kétszázezren választották ezt az utat. Tehették, mert semmi sem ösztönözte őket arra, hogy állást vállaljanak. Idén januárig nem létezett rehabilitációs szolgáltatás, azaz a sérült nem kapott segítséget ahhoz, hogy visszataláljon a munka világába. Az új rendszer azt ígéri, hogy esélyt ad az elhelyezkedéshez, növeli a foglalkoztatást, s igazságosabbá teszi a rendszert.
Akik 2008-tól igényelnek rokkantsági nyugdíjat, új minősítési eljáráson esnek át, mely a fejleszthető képességeket vizsgálja. Közülük azok, akik 50-79 százalékos egészségkárosodást szenvedtek, ám még képessé tehetők arra, hogy újra dolgozzanak, átmenetileg, azaz legfeljebb három évig úgynevezett rehabilitációs járadékot kapnak. Ez az ellátás aktivitásra ösztönöz, ugyanis az ellátottnak együtt kell működnie a munkaügyi szolgálattal, és számára védett foglalkoztatást biztosítanak. Csak azok jogosultak tehát a rokkantsági nyugdíjra, akik végleg elvesztették munkaképességüket.
– Szigorodnak a szabályok, ez kétségtelen, de nem tartható állapot, hogy azok számára fizessünk rokkantnyugdíjat, akik képesek és készek is dolgozni – magyarázza Erős Mária, az Észak-magyarországi Regionális Munkaügyi Központ osztályvezetője. Ez annál is inkább igaz, mert az úgynevezett leszázalékoltak jó része nem fogyatékkal élő, inkább csak megfáradt, megkopott egészségű, netán épp kényszerű tétlensége miatt leépült ember.
A kép nem fekete-fehér. Nyíltak ugyan új lehetőségek, ám még kétséges, akad-e elég értelmes munka a „leszázalékoltak” számára – mondja a fogyatékkal élők foglalkoztatását, a sérült emberek önálló életvitelét segítő Motiváció Alapítvány képviselője, Dávid István. Ugyancsak probléma, hogy azoknak a cégeknek, melyek elfoglaltságot kínálnak a megváltozott munkaképességűeknek, többnyire nincs elég tőkéjük. Ezért aztán hiába nyernek meg egy-egy pályázatot, többnyire tönkremennek, miközben a pénzükre várnak. A bürokrácia útvesztőiben ugyanis évekig is „bolyonghat” a megítélt támogatás. Megesik, hogy egy hátrányos helyzetű régióban működő üzem több száz embernek ad értelmes munkát, becsületes fizetést, és mégis elvérzik a körülményes pályázati rendszer miatt.
Szerencsére akadnak szívderítő példák is. Az alapítvány az utóbbi két-három évben két-háromszáz fogyatékkal élő képzését és elhelyezkedését segítette elő, jobbára európai uniós támogatásból. Kerekes-székesek, látás- és hallássérültek jutottak így álláshoz – egy részük az iparban, mások a környezetvédelemben vagy épp valamelyik telefonközpontban. Januártól is indul képzés a sérültek számára a fővárosban, például kitanulhatják a szociális gondozó és ápoló szakmát. A mozgásukban korlátozottak az angol nyelvet sajátíthatják el egy számukra hirdetett tanfolyamon, majd középfokú nyelvvizsgát tehetnek.
Lassacskán változik a magyarok szemlélete – véli Dávid István –, ugyanis már a sikeres vállalatok is hajlanak rá, hogy felvegyenek néhány rokkant dolgozót. A Motiváció segítséget kínál azoknak a cégeknek is, melyek rehabilitációs munkahelyet szeretnének kialakítani. A támogatást azonban az új szabályok szerint már nem az üzem kapja, hanem az a dolgozó, akinek a rehabilitációs járadékot folyósítják. Számára rehabilitációs terv is készül.
A tőlünk nyugatabbra fekvő országokban megszokott, hogy a fogyatékkal élők tisztogatják meg a városokat a plakátoktól, vagy épp autisták szolgálnak ki egy presszóban. Az efféle nyitott, elfogadó szemlélettől még távol vagyunk, de lassan ezt a fajta európaiságot is illik megszoknunk. A megváltozott szabályokról február végéig tájékoztató kampányt szerveznek a munkaügyi központok a Munkaerő-piaci Alap támogatásával. A program azt sugallja a fogyatékkal élőknek: szabad a pálya…

Összetartóbb társadalom
A múlt év végén zárult az Egyenlő esélyek mindenki számára európai év. Célja egy összetartóbb társadalom megteremtése volt, mely az EU központi értékeivel összhangban a sokszínűséget is óvja és elfogadja. Elősegítette az esélyegyenlőséggel és a megkülönböztetéssel kapcsolatos szabályok megismerését.

Rehabilitációs program
Januártól hatályba lépett az a törvény, amely a megváltozott munkaképességűek újbóli munkába állítását célzó rehabilitációs járulékról szól. Jelenleg a 800 ezer rokkantnyugdíjas alig tíz százaléka tér vissza a munkaerőpiacra, ami messze elmarad az európai átlagtól. Mostantól azonban a rehabilitációs programot igénybe vevők a továbbképzésnek köszönhetően növelhetik ezt az arányt. Kettőezer-nyolcban valószínűleg még csak néhány ezer embert fog érinteni a program, mellyel talán elkerülhető, hogy az amúgy is nagy munkanélküliségi arány tovább nőjön. Az elképzelések szerint azonban öt év múlva a rokkantak negyven százaléka újra munkába állhat – milliárdokkal csökkentve a nyugdíjalap kiadásait.
Az új jogszabály szerint az, aki az idei évtől részesülne rokkantsági nyugdíjban, és átképzéssel vagy képességeinek fejlesztésével tudna még dolgozni, az úgynevezett rehabilitációs járadékot fogja kapni. Ez összegszerűen a nyugdíj minimum 120 százaléka, azaz körülbelül 44 ezer forint. E mellé ingyenes orvosi ellátást kap, és speciális munkahelyeken segítenek neki, hogy újra aktív dolgozó lehessen. Ezt a járadékot három évig kaphatja, ha ennyi idő alatt nem tehető munkaképessé, akkor már csak a rokkantsági nyugdíjat fogja kapni.
Azok, akik eddig is rokkantsági nyugdíjban részesültek, a szükséges felülvizsgálat során kérhetnek olyan vizsgálatot, amely kideríti, hogy van-e lehetőségük újra munkába állni. Mindez azonban csak azokra vonatkozik, akik a harmadik fokozatú rokkantsági csoportba tartoznak, vagyis rendelkeznek megmaradt munkaképességgel. Egyébként a rokkantsági nyugellátásban részesülők több mint háromnegyede tartozik ide.
A rokkantnyugdíjat kérők esetében az elbírálás változása mintegy 385 ezer embert érint – a rendszerre hatvanmilliárd forintot szánnak, amit uniós forrásból kívánnak fedezni.
A munkáltató a rehabilitációs járadékban részesülő dolgozója munkaviszonyát rendes felmondással csak különösen indokolt esetben szüntetheti meg. Egészségügyi alkalmatlanság miatt pedig csak akkor, ha a dolgozót eredeti munkakörében nem tudja foglalkoztatni és egészségi állapotának megfelelő másik munkakört nem tud biztosítani, vagy a munkavállaló nem vállalja el a felajánlott munkát. A keresőképtelen munkavállalót a betegállomány ideje alatt elbocsátani nem lehet.