Közteherviselés

Lett légyen szó szemétlerakóról, metróalagút-fúrásról, egészségügyi reformról, útépítésről, létszámleépítésről, a kollektív válasz többnyire ugyanaz: igen, igen, szükség van rá, elkerülhetetlen, de ne ide rakják le a szemetet, ne mifelénk fúrják az alagutat, ne a mi kórházunkat szervezzék át, ne erre épüljön a viadukt, s küldjék el-képezzék át a többieket…

Nem vetek követ senkire. Ha a szemétlerakó biztonságos és az is marad sokáig, ha az alagút fúrása közben nem dől össze felette a ház, ha nem a forgalmas kórházi osztályt ítélik szükségtelennek, ha nem a falvak szélső házainak udvarán át vezetik az autósztráda nyomvonalát, ha a létszám-leépítéseknél a józan ész diktálja a tempót – nos, akkor mondhatjuk, hogy kell az új, a szükséges – még ha elkerülhetetlen terheket is vonz.

De a terhek elviselése legyen arányos. Mindenkire annyi jusson, amennyi neki valóban kijár.

Ezért hívják közteherviselésnek.