Amikor valamely idegen nevet sokadszorra és mindig másféleképpen - de egyszer sem helyesen - hallok kiejteni, kissé indulatba jövök.
Itt van például a női kézilabda bajnokcsapatok európai kupasorozatának egyik prominense, a román Oltchim Valcea együttese. Mivel a minap a Győr csatpatával egy csoportba sorsolták, ezért szinte minden sporthírcsokorban szerepelt a neve. Mondták Valcsának, Valcseának, Valkának, Valkeának, de helyesen, hogy Vülcseá, egyszer sem.
Hallottam már a Ferencvárost külföldi tévéadón Ferenkvarosznak ejteni, a Debrecent Debrecsennek - nem is tett boldoggá egyik sem. Lelke rajta azoknak a nemzeteknek és közszereplőiknek, akik kevés gondot fordítanak a számukra valóban idegen országbeli elnevezések pontos kiejtésére. Attól mi még lehetünk különbek náluk.
Szóval: Vülcseá...