Erőfeszítés

Tipikusan ilyen történet az IL Ferróé. Fellép egy cég, s azt kínálja: lízingeljünk egy autót, tegyük rá azt a hirdetési matricát, amit ők adnak, s mindezért cserébe – reklámdíjként – kifizetik a lízingdíjainkat – azaz kvázi ingyen autózunk.
Heuréka! Rohanunk a márkakereskedésbe!
Ha a hirdetésközvetítő cégnél a regisztrációs költséget megfizettük – ez. 180-360 ezerre rúg –, már csak annyi dolgunk maradt, hogy a szerződésben megadott kilométermennyiséget lefurikázzuk gyönyörű és felmatricázott kocsinkban.
Minden oké, hiszen végül is a hirdetési matricák autóinkon kerengtetését megrendelő cégek állják a cechet. Röpke számítás: a) a megrendelőktől dől a pénz, b) az autós ügyfelek lízingdíjai meghaladják a havi 300 milliót, c) tisztes nyereség is marad – jön már, itten van már a Kánaán!
Aztán kiderülget, hogy a hirdető cégek (javarészt médiapiaci szereplők), amelyeknek a reklámjait az IL Ferro a rajta keresztül lízingelt autókra felragasztatta, barterszerződés (viszonzásos szolgáltatás) keretében az Il Ferro hirdetéseinek közlésével – a cég népszerűsítésével – fizettek a reklámért.
Hoppá! Így már egy kicsit más a leányzó fekvése. Tehát havonta a kiadás 300 millió, a bevétel pedig – mint utólag kiderült – konkrétan 36-37 millió.
No, ez a matematika még a piramisjátékokban sem érvényesül túl sokáig.
Az átvert ügyfelek ekkor bizonyára elolvasták szerződésük kisbetűs részét is, amelyből kiderül, hogy a cég három hónapra felfüggesztheti a kifizetéseket.
Lett abból több hónap is. Becsődölt az álomgyár. Pénz sehol. A főügyészség nyomoz.

Igazán miből lehet ennyi pénzt csinálni? Mert hogy a barterhirdetésekből semmiképp, az tuti. A jobbak szerint négy, kiemelkedően nyereséges üzletág létezik a világon: a fegyver, a kábítószer, a szerencsejáték és a prostitúció. Aki bármely más elfoglaltságból busás hasznot ígér, az mesemondó.
A matrica levakarása után pedig eltöprenghetünk: amivel kecsegtettek, kinek a bulija? Nos, bárkié, de nem a miénk.

Erőfeszítés – legyen az legális vagy tiltott – nélkül a jólét sem megy...