Kutyaposta

Bizonyára emlékeznek a rovat olvasói is Bobi kutya esetére, akit a haragos kertszomszéd háromszor próbált megmérgezni, míg aztán legutóbb elkapta, behúzta a fáskamrába a hétéves foxit, majd egy szögekkel kivert karóval addig ütötte, amíg a kiskutya majdnem meghalt. Életét csak a szomszédasszony megjelenésének köszönheti, ő szaladt Bobi gazdájához, a mozgáskorlátozott, 75 éves Gizi nénihez, aki rendőrt hívott, s a kutyát orvoshoz vitte. A feljelentést azonban egy nyomozást megszüntető határozat követte, amelyben „megállapítást nyert, hogy az állat nem szenvedett olyan sérüléseket, amelyek maradandó károsodását vagy pusztulását okozhatták volna”.
Ez ellen a kényelemből táplálkozó igazságtalanság ellen emelte fel szavát a Kutyapostás. Mert bár a büntető törvénykönyv szerint állatkínzást az követ el, aki gerinces állatot úgy bántalmaz, hogy az az egészségének maradandó károsodásához vagy pusztulásához vezet, de ha egy csöppet is felemeljük fejünket a törvénykönyvből, talán nem olyan nehéz belátni, hogy nem kell feltétlenül megölni azt az állatot, elég az, ha az elkövető cselekménye erre alkalmas. Bobi élete nem a nem teljesen normális szomszédon múlott, ő tényleg minden elkövetett, hogy a foxit meggyilkolja; ha nincs az azonnali orvosi segítség – öt órán át tartó infúzióval pótolták a vérveszteséget! – a kutya bizony meghal.
Megszámoltam: eddig hatszor írtam Bobi kutya ügyéről (nem számítva a telefonok tucatjait; köszönet például az Országos Rendőr-főkapitányságnak), mire megmozdult valami az ügyben, és a kazincbarcikai ügyészség kezdeményezte az újabb nyomozást. És most, hetedszerre a jó hír: a kazincbarcikai bíróság meghozta végzését, amellyel a 84 éves B. Istvánt egy év próbára bocsátotta. Ez azt jelenti, hogy a bíróság megállapította az elkövető bűnösségét, de a próbaidő leteltéig nem szab ki semmilyen büntetést.
Meglehet, nemcsak a Kutyapostás, de tán az olvasói is úgy gondolják, nem túl szigorú a büntetés. Igen, még mindig nehezen mozdul meg a bírók tolla, hogy alkalmazva a törvényt, végrehajtható szabadságvesztésre ítéljék az állatkínzókat. De mégis, örüljünk, hiszen a bűn végül is megállapíttatott, s remény van arra, hogy B. Istvánnak elmenjen a kedve újabb szöges karó készítésétől… (Pedig az is jó kérdés lenne, hogy vajon mennyit kapott volna B. úr, ha a karóval mondjuk Gizi néni fejét lyukasztja ki? Hogy ez nem ugyanaz? Tessék csak megkérdezni a Kossuth-díjas Csányi professzort, akivel együtt vallja a Kutyapostás: a kutya is ember…)