Magyar Drukker

Amikor a Magyar Drukker edzőmeccsre átrándul a felső határon túli szomszédságba, először is elénekli a Himnuszt (hogy tudja az ottani nép, hogy honnan is jött ő, majd füstbombákat ereget (hogy ne legyen olyan világos a stadionban), majd pedig az ottaniak többségét kitevő népességet becsmérlő rigmusokat énekel.
A meccsen az ellenfél durváskodni kezd, sőt köpköd, majd egyikük beszól valamennyi jelenlévő Magyar Drukkernek, mire emberünk a társaival egyetemben bepipul, dobálásba kezd, majd sáljába burkolózva beront a pályára, s az ellenfél kergetésébe fog, majd megéljenzi vesztésre állt kedvenceit.
Aztán elindul az észak-pesti rivális hokicsapat elleni meccsre, ahol ismét provokáció éri, erre megdühödik, jó kis affér kerekedik, s a rendőrség kizavarja a stadionból.
Aztán hazatérve az egyik kárvallott futballista elmagyarázza, hogy a Magyar Drukker tulajdonképpen sportszerűen viselkedett, a dühöt az ellenfél agresszivitása váltotta ki belőle.
Aztán azt is megtudjuk, hogy ez az edzőmeccs régi adósság volt, mert annak idején a házigazda együttes tulajdonosa úgy adott 50 milliót a Magyar Drukker csapatának túléléséhez, hogy cserébe reklámfelületet kapott, illetve egy edzőmeccs ígéretét.
Nos, immár senki sem tartozik senkinek.

Időközben a hatodik pályázatot írták ki a Magyar Drukker csapatának eladására, az iszonyatos tartozások rendezésére, a stadion rendbehozatalára, a klub megmentésére.
A Magyar Drukker szívszorongva lesi a tenderbontást. A sikeres végkifejletet – sáljába burkolózva – rigmusokat gyakorolva és füstbombát eregetve, a kergetőzést és a füves térségek letaposását gyakorolva, tiszta szívvel és makulátlanul várja.

Hogy aztán majd egy csapásra úriemberként bíztathassa csapatát.